Híd az üres folyómeder fölött

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Híd az üres folyómeder fölött

Kevepallós viszonylag kicsiny falucska az Al-Duna térségében, egy olyan vidéken, amelynek nemcsak múltja, hanem újabb kori történelme is bőven tartalmaz átfedéseket. A második világháború befejezéséig például jelentős számban német ajkú polgárok is lakták, de a Sors végül nemcsak őket, hane...

Kevepallós viszonylag kicsiny falucska az Al-Duna térségében, egy olyan vidéken, amelynek nemcsak múltja, hanem újabb kori történelme is bőven tartalmaz átfedéseket. A második világháború befejezéséig például jelentős számban német ajkú polgárok is lakták, de a Sors végül nemcsak őket, hanem az 1960-as évek elejére az Úr számára kőből épített hajlékukat is kiradírozta e tájon. A falu ősrégi téglahídja ellenben ma is látogatható Plositz és Székel(ykeve) határmezsgyéjén, a szántóföldek közepén. Az adatközlők szerint a romjaiban is impozáns téglahíd (amely jelképe is lehetne a falunak és a környékének, de csak pusztul értelmetlenül) voltaképpen kapocs volt a Duna felé. Átkelést biztosított a néhai gazdag vízhozamú folyó, a Panyóca felett, egy gabonatermelésre módfelett alkalmas, a nevezett folyók által körülölelt szigetre. Persze, e híd a gabona-betakarításon kívül más stratégiai fontossággal is bírt, ugyanis a Keve és Szendrő vára közötti dunai átkelőhöz ''véletlenül” éppen ezen a szigeten keresztül vezetett a legrövidebb út. Mint sok egyebet, ezt az építményt is Mária Teréziának, a nagy telepítő császárnőnek tulajdonítják a környéken cseperedett emberek. Részben joggal, hiszen valamikor az ő kormányzása idejében kerülnek erre a tájra az új lakók. Jó gazda módjára megművelni a viszálykodó birodalmak közötti határövezet újra és újra elárvuló parcelláit.
A Panyóca (Ponjavica) folyócska a Duna egyik mellékága. Nevét a kicsiny török szőnyegből (kelim - ćilim) eredezteti, bár olyan forrás is akad bőven, amely tulajdonképpen a gyűszűvirággal hozza kapcsolatba. Azzal a növénykével, amely névadója lehetett a Géza fejedelem idejében létrehozott Panchal településnek, a későbbi Pancsovának. A folyócska Dunadombótól (Dubovac) indult kanyargós útjára, útközben érintve Kevevárát, Kevepallóst, Beresztócot (Banatski Brestovacot) és Homoliczot (Omoljicát), majd Sztarcsovát/Tárcsót (Starčevót) elhagyva torkollott a Dunába. Hajózható volt még 1915-ben is. Egy magyar hadászati beszámolóban említést nyert az első világégés idején, a DTD-csatorna megépítésével azonban Dunadombó és Beresztóc közé eső része holtággá degradálódott, idővel pedig eliszaposodott. Mai formájában természeti rezervátumként van jelen Beresztóc és Tárcsó között, megközelítőleg 10 km-es szakaszon.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink