A mezőgazdaság, a kommunális tevékenységek és a környezetvédelem szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Magyarkanizsa községben fontosnak tartják, hogy a szelektív hulladékgazdálkodással együtt kisgyermekkorban megtanulják a biogazdálkodás előnyeit is. A helyi biotermelőket pedig abban segíti az önkormányzat, hogy portékájukat helyben tudják eladni. Ezekről a témákról kérdeztük a községi illetékest.

* Magyarkanizsa község területén is gondot okoz, hogy az építési telkek, illetve a magántulajdonban lévő udvarok állami földként vannak nyilvántartva. Milyen feladatokat ró ez az önkormányzatra?

— Ez a gond más önkormányzatokban is fennáll. Már emlékeztettük a lakosságot, hogy kataszterileg rendezze ezeket a különbségeket. Ez sajnos kiadással jár. A konverzió, ahogyan mindenhol, Magyarkanizsa község területén is 300 dinárba kerül. Ez a folyamat csak akkor lehet zökkenőmentes, ha egy-egy terület nem szántóként van nyilvántartva. Községünkben sajnos nagyon sok udvart szántóként, kaszálóként tartanak számon. Ilyenkor elsőként át kell minősíteni a földterületet — ez pedig sokkal költségesebb —, a konverzióra pedig csak ezután kerülhet sor.

* Mennyire környezettudatosak a magyarkanizsaiak?

— Úgy gondolom, országos viszonylatban jól állunk, de még sok a tennivaló. Sohasem lehetünk megelégedve, hiszen a nyugati állapotoktól még messze vagyunk. Különféle környezetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek évek óta aktívan tevékenykednek a községben. A hangsúly mindig a gyerekek edukálásán van. Nem mindegy, hogyan gondolkodnak, és miután felnőnek, hogyan nevelik majd saját gyerekeiket. 2007-ben szerveztük meg először az autómentes napot, azóta ezt minden évben megtartjuk. Több egyesület és Guruló Gyöngyszemeink elnevezéssel az óvoda is csatlakozott a kezdeményezéshez. Ilyenkor több intézmény és egyesület együttműködik: természetjárók, kerékpárosok és mások. Ennek, mint minden világnapnak, a figyelemfelkeltés a célja. Ebben a civil szervezetek nagy segítségére vannak a községnek. Önkormányzati szempontból viszont sokkal több a tennivaló, és nagyobb horderejű dolgokra is szükség van. A község területén már szelektíven gyűjtjük a szemetet. A hulladékgazdálkodás bizonyos értelemben kommunális tevékenység, de környezetvédelmi kérdés is. Igyekeztünk a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban a lakosság tudatát magasabb szintre hozni. Az illetékes vállalat szelektíven gyűjti a hulladékot, így erre a háztartásoknak is lehetőségük van. Viszont a nagy mennyiségű szerves hulladék két évvel ezelőttig az egyéb hulladék közé került. Ekkor döntöttünk úgy az önkormányzatban, hogy a lakosoknak komposztládákat fogunk osztani, melyeket a környezetvédelmi adóból befolyt összegből tudtunk finanszírozni. Ehhez egy programot is társítottunk, mely a gyorskomposztálásról szól. Általa hat hét alatt érett komposztot kap a háztartás. Mindennek az a célja, hogy csökkentsük a hulladék mennyiségét, tömegét, a hamarosan működésbe lépő regionális hulladékfeldolgozó ugyanis néhány év múlva a tömeg után fogja számlázni a szemetet. Meg kell tanítani a lakosokat, hogy hogyan csökkentsék a hulladék tömegét. Ez az okítás már óvodáskorban kezdődik. Az óvoda épületében volt az első komposztláda, majd három évvel ezelőtt már minden oktatási intézmény kapott ilyet, a falvakban is. Ezzel kapcsolatban a tanárok is részesültek képzésben. A keletkezett komposztot az iskolák kertjében használják fel, ahol nemcsak virágágyást, hanem biokertet is kialakítottak.

* A bioétkeztetés bevezetése az óvodákban ugyancsak az ön nevéhez köthető.

— Szabadkán is működik egy ilyen rendszer. Úgy gondoltuk, hogy a szabadkai Terra’s Egyesülettel együttműködve mi is szeretnénk egy ilyen programot elindítani Magyarkanizsa községben. Egy ilyen kezdeményezésnek nagyon sok kedvező hatása van. Az egészségügyi vonatkozása vitathatatlan. Fontos, hogy a gyerekek már egészen korán olyan táplálékot vigyenek be a szervezetükbe, amely a lehető legegészségesebb és szennyezésmentes. Az is fontos, hogy a gyerekek lássák, hogyan készül a primőr élelmiszer, hogyan termelődnek a növények, és hogy maguk is egy kicsit kivegyék a részüket ebből a munkából. Az étkeztetéssel egyidejűleg beindítottuk a kiskertprogramot is, így a kicsik az óvó nénik segítségével tudják művelni a kertjüket. Mindennek anyagi vetülete is van, hiszen a gazdák sokszor nehezen tudják menedzselni a megtermelt portékájuk értékesítését. Ez pedig egy jó példája annak, hogy az önkormányzat hogyan segít a biogazdálkodóknak abban, hogy a helyi mezőgazdaság egyik szektora fellendüljön, illetve piacot nyújtson számukra. A pénz így helyben marad, ezáltal pedig újabb munkahelyek létesülhetnek.

* A hétvégén nyílt meg Magyarkanizsán a kézművesutca. Itt kinek a termékei vásárolhatóak meg, és kikből áll a célközönség?

— Itt egy picit vissza kell tekinteni a múltba. Tavaly a Meta Terra Egyesület szervezésében jött létre a helyiektől helyieknek típusú termelői piac, mellyel azt szerettük volna elérni, hogy a helyi vásárlóközönség a helyi termelők portékáját keresse. Ez a piac a karácsonyi vásárral együtt ért véget decemberben, úgyhogy a kézművesutca most ennek az akciónak a folytatása. A magyarkanizsai piacon a termelők a saját asztalukon árulnak, az egyesület tagjai azonban egy logóval, egy kosarat ábrázoló táblával is meg vannak különböztetve, melyen a „kanizsai kosár” felirat olvasható. Ez a logó arra garancia, hogy Magyarkanizsa községi termelőről van szó, aki a saját termékét árulja. Most hétvégén a kézművesek ki tudták rakni a saját portékájukat. Különféle árucikkeket — szappanokat, játékokat, ékszereket, kerámiát, fát stb. — kínáltak. A kanizsai kosár feliratot kiérdemlők tehát helyi termelők, kézművesek, illetve azok is, akik úgy döntenek, hogy tudatos vásárlók lesznek, és pénzüket ott szeretnék elkölteni, ahol tudni lehet, hogy helyi emberek munkájáról van szó.

* A Zöld Világ Egyesület alapítójaként részt vett a Tanösvény Pagoda kiépítésében.

— Az egyesület 2008-ban kapta meg a Tisza-parton lévő úgynevezett fűzfaerdő kezelési jogát. Elsősorban edukációs célokra szántuk ezt a területet, melynek nagyon gazdag élővilága van. Ezt szerettük volna megőrizni, illetve felhasználni arra, hogy a gyerekeket közelebb vigyük a természethez, azaz hogy környezet- és természetvédelmi szempontból is edukáljuk őket. Ebben a kicsi erdőben egy kis pagodát építtettünk ki, melyben a gyerekek le tudnak ülni, össze tudnak gyűlni a tanító néni vagy más oktató köré, hogy meghallgassanak egy-egy előadást. Emellett madarakat és más élőlényeket, például rovarokat vagy őzeket is meg tudnak figyelni. Az egyesület azóta is intenzíven foglalkozik a gyerekekkel, és ebben a témakörben az iskolával is együttműködik. Az erdőt iskolaerdőnek neveztük el, hiszen három évvel ezelőtt minden elsős diák elültetett itt egy fát, és a gyerekek azóta is rendszeresen lejárnak ide. Úgy érzik — és ez is volt a célunk —, hogy ez az ő erdejük. Gondozzák a fákat, megetetik a madarakat, rendben tartják az odúkat. A tanárok pedig rendszeresen elviszik a gyerekeket kirándulni nemcsak ide, hanem máshová is Magyarkanizsa környékén. Fontos, hogy gyermekeink lássák, milyen természeti kincseink vannak, hiszen sok felnőtt vagy időskorú személy sem tudja, hogy néhány kilométerrel odébb milyen szép értékeink vannak.