Házasság és családi élet
FODOR Gábor
2014.08.13.
LXIX. évf. 33. szám
Házasság és családi élet

Jézus korában a zsidók számára kötelező volt házasságot kötni. Izrael pátriárkái a Biblia szerint poligámiában (többnejűségben) éltek. A változást a Kr. u. I. század hozta, amikor is már az egynejűség vált általánosan elfogadottá. A házasság egyszerű jogi szerződést jelentett, mely a szülők kezdeményezésére jött létre. Mai formáját Jézusnak köszönheti, ő ugyanis szentségi szintre vitte.

Akkoriban a legfontosabb mozzanat az eljegyzés volt. Annak alkalmával a vőlegény elkészített egy írásos dokumentumot (ketubbát). Ebben kötelezettséget vállalt egy meghatározott összegre, mely a halála vagy válás esetén megillette a feleségét. Az eljegyzés után a felek jogilag férj és feleség lettek, a házasság pedig akkor vált érvényessé, amikor a nő beköltözött a férje házába. A jegyesség alatt a nő részéről elkövetett hűtlenség házasságtörésnek számított, és elegendő volt a megkötött szerződés érvénytelenítéséhez. József is ebbe a helyzetbe került, mivel Mária a jegyességük idején lett várandós és nem a Józsefhez való költözése után (Mt 1,18). Egy bizonyos idő elteltével a férj a házába fogadta a feleségét, ahogyan József is tette Máriával, miután az angyal álmában eloszlatta aggodalmait. A tényleges egybekelést pazar lakodalmi mulatsággal ünnepelték meg. Ilyen volt a kánai menyegző is, melyre Jézust és tanítványait is meghívták (Jn 2). Érdekes mozzanat, hogy a házasságnak a judaizmusban igen fontos szerepe volt, az evangéliumok mégsem említik, hogy Jézus nős volt-e, vagy sem. A szokás szerint a vőlegényt este egy, fáklyákkal vagy lámpásokkal felszerelt, fiatal nőkből álló csoport kísérte az ünnepség helyszínére, ahogyan arról Máté is beszámol a tíz hajadonról szóló példabeszédben (Mt 25,1—13).

A mulatság után az egybekelt pár visszavonult, hogy a nászágyban teljesítse be frigyét. Máté ezért is tartja fontosnak megjegyezni, hogy József Jézus születéséig nem ismerte meg feleségét (Mt 1,24—25). A válás elméletileg nem ütközött különösebb nehézségekbe, de a zsidók nagyon ritkán éltek ezzel a lehetőséggel. A rabbik jobbára ellenezték, és hangsúlyozták a házasélet áldásait, melyek között a gyermekszülés volt a legfontosabb. A gyerekek feltétlen engedelmességgel tartoztak szüleiknek. A Szentírásban az áll, hogy Jézus is engedelmes volt, és ő maga is hivatkozik a bibliai parancsolatra, mely kimondja, hogy a gyermek szó szerint köteles tisztelni a szüleit (Mk 7,10). Az elsőszülött fiú bizonyos előjogokat is élvezett. Az örökségből dupla rész járt neki, és az apja halálával ő vette át a családfő szerepét. Jézus a kereszten rendelkezett anyja jövőjéről, és a „kedvenc” tanítványra, Jánosra bízta őt (Jn 19,26—27). Ebből is feltételezzük, hogy József akkor már nem élt.

A válás

A zsidó törvények szerint a házasság felbontását csak a férj kezdeményezhette. A farizeusok is megkérdezték Jézust, hogy a férjnek el szabad-e bocsátania a feleségét (Mt 19,3). A váláskor a férfi olyan dokumentumot adhatott a nejének, amelyben elismerte, hogy a továbbiakban semmiféle jogot nem formál rá, ezáltal az asszony tetszése szerint bármikor újra férjhez mehetett. De az elégedetlen nő is bírósághoz fordulhatott, mely kényszeríthette a férjet, hogy írja meg a válólevelet. Jézus a következő állásponton volt: „Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét — hacsak nem paráznasága miatt —, és mást vesz el, házasságot tör. Aki elbocsátott nőt vesz el, szintén házasságot tör” (Mt 19,9).

A nők társadalmi helyzete

A nők szerepe a zsidó társadalomban szinte kizárólag a háztartásra korlátozódott, és az asszonyok irányították a háztáji gazdaságok működését is. Szabadon rendelkeztek a birtokukban lévő ingó és ingatlan vagyontárgyakról, amit a férj köteles volt tiszteletben tartani. A nők legmegbecsültebb szerepe azonban mindenekelőtt az anyaság volt. Aki nem szült, szánalom tárgyává válhatott. Ezért is számított az isteni kegyelem különös megnyilvánulásának, amikor a meddő Erzsébet gyermeket fogant (Lk 1).

Az asszonyok megözvegyülésük esetén igen nehéz helyzetbe kerültek, de a törvénynek volt egy kitétele, mely bizonyos esetekben megoldást kínált a számukra. Eszerint ha egy férfi gyermektelenül halt meg, akkor a bátyja köteles volt elvenni az özvegyét, és minden tekintetben gondoskodni róla (Mk 12,19).

(Gerhard Kroll és J. R. Porter nyomán)

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Képmás rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..