A budapesti Than Károly Ökoiskola és az adai Műszaki Iskola közös, a Bethlen Gábor Alapítvány által támogatott projektumának célja az volt, hogy a diákok a néhány nap alatt együtt tervezzék és szerkesszék meg azokat a sablonokat, amelyek segítségével felfesthetik a magyarországi túravonal jeleit, a feladat megoldása közben, a közös kirándulásokon pedig megismerjék egymást és egymás környezetét.

A Közös utak, közös célok elnevezésű projektum magyarországi vezetője Papp Péter, a program vajdasági szervezője pedig Karácsonyi József igazgatóhelyettes volt.

— A pályázat két részben valósult meg — magyarázta Karácsonyi József, az adai projektumvezető. — Márciusban a magyarországi intézmény huszonhat diákja három tanár kíséretében Adán töltött néhány napot. A budapesti tanulók megismerhették a Tisza-parti város nevezetességeit, valamint eljutottak Óbecsére is, megkoszorúzták Than Károly világhírű kémikus emléktábláját az óbecsei városháza emeletén, majd ellátogattak a Than fivérek emlékházába, ahol Than Mór festményeinek reprodukciói is ki vannak állítva. A diákok megnézhették továbbá a különféle fizikai jelenségeket bemutató eszközöket, és próbára tehették ügyességüket is. A kirándulók Törökbecsére is elutaztak, ahol a városnézés előtt az aracsi pusztatemplomot is megnézhették. A következő napon hajókiránduláson vettek részt, eljutottak a Tisza torkolatvidékére, majd Péterváradra. A következő két nap a munka jegyében telt, az iskola gépésztechnikus és számítógépes szerkesztő tanulói modellező program segítségével sablonokat terveztek a túravonal fáin található útjelzések felfestésére. Másnap pedig végigkísérhették a megtervezett sablonok gyártását a számítógéppel vezérelt lézermegmunkáló gépeken. A sablonokat végül nemrégiben huszonnégy adai diák három tanár kíséretében Budapestre vitte. Az ötnapos kirándulás során az adai és a budapesti diákok közösen festették fel a jeleket, szabadidejükben pedig megtekintették Budapest és környéke nevezetességeit.

— Számunkra a földalattival való utazás igazi élmény volt, mert nálunk idehaza nincs ilyen — mondta Görög István, az adai iskola negyedik osztályos diákja. — A budai váron belül pedig meg kellett keresni bizonyos helyeket. Voltunk a Bécsi kapunál, a Halászbástyánál. Fela-datként pedig még megválaszolandó kérdések is vártak ránk. Másnap megnéztük a Hősök terét és bejutottunk a Parlamentbe is.

— Adáról sablonokat hoztunk magunkkal, amelyek segítségével a jelzéseket felfestettük egy Budakalász környéki túravonalon a fákra és a kövekre — tette hozzá Raffai Imre, az adai iskola végzős tanulója. — Útközben Hornyák tanár úr valami fura növényeket vett fel a földről, és rögtönzött biológiaórát tartott. Mikor felértünk a csúcsra, gyönyörű kilátás fogadott bennünket Pomázra és Szentendrére. Az esztergomi bazilika megtekintése után sétáltunk egyet a városban, majd gyalog átmentünk Szlovákiába a Mária Valéria hídon. Érdekes volt, hogy határátkelő nélkül át lehet sétálni egy másik országba. Az ott töltött idő alatt buliztunk, beszélgettünk. Mintha már régóta barátok lettünk volna. Azt is megbeszéltük a budapestiekkel, hogy mindenképpen találkozunk még. Legkésőbb a nyári szünetben — mondta az adai középiskola diákja.