Határon túli vagy anyaországon kívüli?

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Határon túli vagy anyaországon kívüli?

Eddig én is gond nélkül használtam a határon túli magyar kifejezést, elsősorban magunkra alkalmazva és értve, de most komolyan elgondolkoztam a helytállóságán. Úgy véltem, mi vagyunk a határon túli magyarok, meg az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi, a muravidéki... sorstársaink. H...

Eddig én is gond nélkül használtam a határon túli magyar kifejezést, elsősorban magunkra alkalmazva és értve, de most komolyan elgondolkoztam a helytállóságán. Úgy véltem, mi vagyunk a határon túli magyarok, meg az erdélyi, a felvidéki, a kárpátaljai, a horvátországi, a muravidéki... sorstársaink. Habár ez a szó, hogy sorstársak vagy sorstársaink sem fedi teljesen a valóságot. Hol és miben közös manapság a sorsunk, az életünk alakulása nekünk, az anyaországgal szomszédos területeken élő magyaroknak -- kérdezhetnék sokan, jogosan. Tulajdonképpen ezeket a közös gondokat, közös örömöket és közös érdekeket igyekeztek megtalálni azok az újságírók, akik Szegeden nemrégiben megalakították a Külhoni Magyar Újságíró-egyesületek Konvencióját. Elsődlegesen az anyaországon kívüli szóösszetétel szerepelt volna az elnevezésében, de semmiképpen sem a határon túli. Mert az utóbbit sértőnek találják az erdélyi kollégáink. Azt mondták, ez nézőpont kérdése, ők mindig is a saját határaikon belül éltek, számukra Magyarország, az ottani magyarok vannak a határon kívül. Egyébként is, mennyivel szebb az, hogy anyaországon kívüli! És mennyivel jobban fedi a valóságot.
Mint ahogyan jelképértéke volt annak is, hogy Magyarországon beszélgettek az anyaországon kívüli magyar újságírók, hogy megtartották az első találkozójukat. Amire sokan fel is kapták a fejüket, és megkérdezték, hogy ez egyszerűen csak akció, vagy inkább reakció a december 5-ei történésekre. Mert ez bőven benne volt a pakliban, hogy ezzel a divatos, de kissé pongyola megfogalmazással éljek. Összejöttek az anyaországon kívüli újságírók, elbeszélgettek, haverkodtak, esténként énekeltek, és megalakították a saját szakmai és érdekvédelmi szervezetüket. Megmutatták, hogy jól elvannak magukban is. Bizonyára ilyen és hasonló gondolatok fordulhattak meg a kívülről szemlélődő fejében.
Visszalapozom a jegyzeteimet. Elsőként a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke tette fel az akció-reakció kérdést, miközben megállapította, sok közös ügyük lehet a határon kívüli magyar újságíróknak. A Magyar Újságírók Közösségének a vezetője állította, nagyon fontos pillanata ez a magyar sajtótörténetnek, mert mintha kiveszőben lenne az újságírói szolidaritás. Márai Sándort idézte, aki azt mondta, az írástudónak alanyban és állítmányban kell gondolkoznia. Ezzel tulajdonképpen Illyés Gyulának üzent, aki szerint a népnek és a nemzetnek kell az első helyen állnia. Manapság a legszerencsésebb lenne a két véleményt egyesíteni. Itt jegyzem meg, hogy a magyar szellemiségű és európai szintű újságírás művelése talán a legfontosabb célként került bele a Konvenció által aláírt keretegyezménybe. Mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a privatizált sajtótermékek külföldi tulajdonosa nem tartja fontosnak a magyar szellemiséget. Pontosabban: nem érdekli más, csak a saját haszna és nyeresége. Ha ezt a magyar szellemiséggel tudja megvalósítani, akkor jó, de ha nem, akkor az sem baj. Lássuk azonban még egy kicsit a magyarországi felszólalókat, akik az első napon üdvözölték az egybegyűlteket. Egyesek éppen az anyaországon kívüli meghatározást tartották fájónak és kirekesztőnek, sőt, nyíltan rá is kérdeztek, ellenreakció-e a társulás december 5-ére, mert ha igen, akkor nem tartják helyesnek, hogy a szakmát is megossza ez a kérdés. Idekívánkozik az a kedves állatmese vagy tanulságos történet, amelyet az egyik délvidéki résztvevő mondott el. Megy a nyuszika a réten, amikor útját állja egy hatalmas ökör. A nyuszika kétszer-háromszor felszólítja a behemót állatot, hogy menjen odébb, különben nagyon megharagszik. Az ökör, miközben mélán kérődzik tovább, rápottyant egy hatalmas lepényt. A nyuszika letörli a szőrét, majd hetykén odavágja: No, mi van, fiú, betojtál?
Az anyországon kívüli magyar újságírók viszont úgy vélték, nem az a sarkalatos kérdés, hogy az új szervezet valami ellen van-e, hogy replika-e, hanem az, hogy szükségessé vált az összefogás, mert őket is sokféle érdek szabdalja fel. A kisebbségi magyar tájékoztatásban felmerülő kérdések és kételyek ellenére mi már elkezdtük a szellemi határok lerombolását, a valóság maga kínálja az alternatívákat, maga szüli a megoldásokat, amelyeket meg kell találnunk. Egyébként is ez csak az első lépés, amely kiváltotta a várt reakciót, de végül a Magyar Újságíró-egyesületek Szövetségét kellene megalakítani, amelynek tagja lehetne mindenki, a határokon innen és túl.
Végül nem hallgathatom el a szlovéniai kolléga megjegyzését sem, aki, miután ecsetelte a náluk uralkodó helyzetet, mondandóját azzal fejezte be, hogy ha majd mi is olyan kevesen leszünk, mint a muravidéki magyarok, akkor ugyanolyan jogokat kapunk, mint ők. Keserű humor, de a nekünk járó jogokkal talán mégsem kellene kivárnunk azt, hogy mi is csak hatezren maradjunk. Vagy tizenhatezren, mint a horvátországi magyarok.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Határon túli vagy anyaországon kívüli?
Nézőpont
  • dr. MÉSZÁROS Zoltán
  • 2017.07.25.
  • LXXII. évfolyam 29. szám
Facebook

Támogatóink