Ezután gyöngyből karkötőt fűzhettek Varga Norbert vezetésével. Nemcsak a lányok, hanem a fiúk is örömmel készítették el a saját színes ékszerüket. A nemezelést bemutató Békésapáti T. Zsófia már többször járt Magyarcsernyén.

— Egy kicsit gondban voltam, hogy így ősz végén, karácsony előtt a szilvás gombóc legyen-e a témánk, vagy angyalkákat készítsünk. De a gyerekek azt mondták, nagyon szeretik a gombócot, sokuknak ez a kedvenc étele, úgyhogy végül azzal foglalkoztunk. Megpróbáltuk megfejteni, mekkora Csernyén a szilvás gombóc. Kiderült, hogy jó nagy, és azt is megtudtam, hogy itt egy egész szilvát tesznek a közepébe. Őszi termésekből (toboz, gesztenye) készült a szilva magja, ezt körbevontuk piros gyapjúval, majd beborítottuk kék színűvel, a végére került a félmerinó fehér gyapjú. Közben a színekről is beszélgettünk, elmondtuk, hogy a kék és a piros színből kapjuk a lilát — mesélte Zsófi. 

Szappanozás közben mondókákat mondogattak és dalokat énekeltek, majd a gyerekek örömmel mutogatták a kész gombócokat, melyeket nem lehet megenni, viszont haza lehet vinni, és kulcstartónak, egyéb dísznek felhasználni.

Torjai Zita az előző években gyöngyfűzést tartott az érdeklődőknek, most viszont az idősebbekkel régi hangszereket gyártott.

— Az idén fejeztem be a népijátszóház-vezetői képzést. A népi hangszerkészítés lényege, hogy csakis természetes anyagokkal dolgozzunk. Bürökszárat, faágat, dió-, mogyoró- és pisztáciahéjat használtunk fel. Az is fontos, hogy a gyerekek egyedül készítsék el azt a hangszert, amelyet utána használni is tudnak. Idősebb korosztállyal foglalkoztam, mert késsel kellett faragni, vágni, vésni, kisebb fűrésszel fűrészelni.

Vas Krisztina Szabadkáról jött, először járt Magyarcsernyén.

— A főiskola után egy gyertyaműhelybe kerültem segédmunkásnak. Ott tanultam meg a gyertyakészítés csínját-bínját, és azóta ez egy örök szerelem. Több mint húsz éve foglalkozom vele. A viasz vagy parafin elég nehéz, ezt kell emelgetni, de csak ezt tudnám negatívumként mondani. A többi része a munkának egyszerű, könnyű. Miután a viaszt vagy parafint felmelegítettem, lehet formába önteni, vagy — ahogy most is csináljuk a gyerekekkel — többször belemerítjük a kanócot.

A gyerekek nagyon élvezték a gyertyamártást, mert újdonságnak számított. Hosszú sort alkottak, mindkét kezükben egy-egy kanócdarabbal, melyet viaszban mártogattak, amíg elég „kövér” nem lett. Amikor befejezték, a két gyertyát összetekerték, és remek saját alkotású gyertyájuk lett.

A kézművesprogramot hangszerbemutató zárta. Micsik Béla az időszűke miatt csak a dünnyögő, a tekerő és a trombita hangszerekről beszélt, és meg is szólaltatta őket a gyerekek nagy örömére. Együtt énekelték a többi közt az Erdő mellett nem jó lakni kezdetű dalt. Micsik Bélát az iskolások ismerik, mert a helyi iskolában ő a hitoktató, és nagyon kedvelik az óráit.

A gyerekzsivajtól hangos teremben öröm volt jelen lenni. A résztvevők vidáman meséltek arról, mit készítettek.

Hegyközi Ádám (negyedikes tanuló): — Dünnyögőt és csörgőt készítettem. A csörgőt gallyból, cérnából és dióhéjból csináltam. Nagyon tetszik. Tudok már rajta zenélni is.

Samolov Márk: — Örülök, hogy eljutottam ide. Először egy karperecet fűztem gyöngyökből, majd megpróbáltam gyertyát is készíteni, de hosszú volt a sor a gyertyaöntésnél, úgyhogy elmentem hangszert csinálni. Nagyon jól sikerült a kis fúvós hangszerem. A végén hangszerbemutató volt, ezt is élveztem, mert új hangszereket láttam és ismertem meg.

Az eseményre Tóbáról is jöttek át gyerekek.

Aranyos Tifanni (óvodás): — Minden foglalkozás nagyon tetszett. Készítettem gyertyát, nemezből gombócot, gyöngyöcskékből karkötőt. Még eddig sohasem csináltam ilyeneket.

Helfrich Kiara (óvodás): — Nekem legjobb volt a nemezelés, mert sok színes gyapjút használtunk, és vizeskedhettünk.

A játszóház élvezetes és hasznos időtöltés, jó móka volt gyerekeknek, oktatóknak, szervezőknek egyaránt.