Harmadik félidő
AGÁRDI Gábor
2013.07.17.
LXVIII. évf. 29. szám
Harmadik félidő

Egy művész nagyságát jól példázza, ha csak a vezetéknevének említésére az ember tudja, kiről van szó. Névelőt személynevek előtt csak nyomósító vagy megjelölő értelemben használunk. Van egy színművész, aki épp ezért megtisztelve érzi magát, valahányszor csak úgy említik: A Gálvölgyi.

Gálvölgyi János már ötévesen arról álmodozott, hogy egyszer majd olyan ismert lesz, hogy valahányszor végigsétál Budapest utcáin, a járókelők „Nézd, ott megy a nagy Gálvölgyi!” kiáltással mutatnak rá. Tizenhárom évesen lépett először a rivaldafénybe, és előadta magánszámát Kabos Lászlónak, aki már ekkor meglátta benne a tehetséget, és egy tábla Kedvenc csokit ajándékozott neki. Tizenévesen elsősorban Thália szentélye varázsolta el: az a mágikus pillanat, amikor a piros bársonyfüggöny felgördül, közben hűvös illat árad a színpadról, majd színre lépnek olyan emberek, akik szebbek a mellette ülő bácsiknál, néniknél. Persze, ekkor még nem tudta: mennyi gyötrelem várja a siker útján.

1968-ban gimnáziumi végzettséggel szavalóként akart indulni a Ki Mit Tud?-on. A túl sok verselőre hivatkozva azonban eltanácsolták, ezért úgy döntött, parodistaként vesz részt a tehetségkutató vetélkedőn. A döntőben Karinthy Frigyes Így írtok ti című remekét adta elő, ismert személyek hangján. Győzelme után önálló estjével a Kamara Varietében mókázott egy évig, majd felvételizett a Színművészeti Főiskolán. Első próbálkozása alkalmával éppen parodista képességét kifogásolva tanácsolta el Simon Zsuzsa vezetőtanár. Ekkor úgy döntött, olyan szakmát tanul, amely egyszerű és tiszta — így lett belőle nyomdai fényképész. 1969-ben azonban — Major Tamás közbenjárásával — bekerült a Színművészetire. Ettől a pillanattól kezdve négy éven át küzdelem volt az élete, mivel folyton azt kutatták, hogy van-e saját személyisége. Diplomázása után a Thália Színházhoz szerződött. Kazimir Károly főrendező felvette ugyan, de nem kínálta neki tálcán a sikert: „Apuskám, csinálja meg magát színházon kívül is, és akkor idővel használni fogom. Ön ugyanis korán érő ember, de későn érő színész” — mondta a szemébe. Ezt hosszú ideig nem tudta megemészteni, és megfogadta, ha fél évtizeden belül nem válik ismertté, akkor elhagyja az előadói pályát. A negyedik évben azonban egy főszerepet bíztak rá a Tháliában — és befutott. Kazimir a következő szavakkal méltatta: „Eddig tizedes volt, most azonban tábornok lett magából.” A televízióban sugárzott legendás Rózsa György-paródiája után egy fellépésén a nézőtérről valaki bekiabálta: „Gyuri, igyál vizet!” A közönség őrjöngött, gurult a nevetéstől. Ennélfogva a nagyérdemű mindmáig humoros palinak képzeli. Ő magát viszont egyszerű embernek, barátai pedig egy izgalmasan gondolkodónak tartja.

A színészet lényegében kitárulkozás, Gálvölgyi mégsem szereti, ha mindenki belelát. Épp csak annyira enged belepillantást a valójába, amennyire szükséges. Amikor a királyi televízióhoz került, még nem tudta, ki is az a Benny Hill. Egy élelmes szerkesztő ezt kihasználva tömérdek olyan jelenetet forgatott le, amelynek ötletét a brit nevettetőtől kölcsönözték. Később egy kazettát mégis elpostáztak Benny Hill uraságnak, aki viszonzásul harminc darab dedikált fotót küldött Londonból ezzel a szöveggel: „Szeretettel szeretett mesteremnek, Gálvölgyi Jánosnak”, és világsikert kívánt színésztársának.
Feldmár András pszichoterapeuta szerint a mai nevelési rendszerek nagy hibája, hogy a gyermekeket kizárólag hasznosnak vélt szerepekre tanítják, melyeket életük során majd el „kell” játszaniuk. Legtöbbször sajnos mi magunk is hamis próféták előre megírt sorait mondjuk fel. A dep-resszió éppen azért lép fel, kedves Olvasók, mert az ember az idő múlásával belefárad az örökös színjátékba, és elsüllyed a szerepek tengerében. Némelyek végső kétségbeesésükben keresni kezdik önmagukat, de sokszor nem találják már meg igazi énjüket, és eluralkodik rajtuk a halálfélelem. A pokoljárás pedig fájdalmas menet, de végül talán álarc nélküli individuumokká válhatunk, megszabadulva a sablon szerint szerkesztett szövegkönyvektől. Gálvölgyi János is szerepet játszik, de ő kizárólag hattól tízig, azután művészi léte megszűnik. Sikertől sikerig rettegésben él, a bemutatóin mégis hatalmasnak érzi magát. A Madách Színházban a sminkeseket gyakran az őrületbe kergeti, hiszen minden alkalommal úgy festetné ki magát, mint a néhai Marcello Mastroianni — persze csak viccből. Nem fél a haláltól, de tudja: a hatvanöt év már egy olyan utcába vitte, amelynek látni a végét. 
 

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..