Dacára annak, hogy nevét nemcsak Vajdaságban/Délvidéken, pontosabban a Bánság/Temesköz szerbiai részének magyarok által is lakott szórványvidékén ismerik, illetve a Kárpát-medencei Háló mozgalom berkeiben, de Budapesten is. Lévén a belvárosi Semmelweis utca 4. alatt szinte heti (többszöri) rendszerességgel történő kulturális, közösségépítő találkozások többségének szervező házigazdája is ő, az események egyik elhivatott önkéntes mozgatója.

A Háló vezetőségi tagja, koordinátor, programszervező. Afféle mindenes, aki a közelmúltban (dátumra pontosan folyó év június 13-án) az Ex Libris díjat vehette át. Helyszínileg Budafokon, a Magyar Művészetért Díjrendszer* 47. gáláján. Az Ex Libris díj a Magyar Művészetért Díjrendszer alkotóoszlopa, legátfogóbb díja, melyet egyaránt adományoznak világhírű zenésznek és építésznek, olimpiai bajnoknak és egyházi közösségnek, falusi tanítónak és történelmi jelentőséget hordozó várnak, táncosoknak és gimnáziumoknak az Úz völgyétől a Csendes-óceánig.

„Az Ex Libris Díjat 2009-ben alapítottam, három évtizedre, a világ magyarsága színe-javának, elismerésül történelmünk ápolásáért, jelenünk tiszta magyar kultúrájáért, az új nemzedékek neveléséért, kiemelkedő személyeknek és erős közösségeknek egyaránt. Az alapító mottója szerint a díj eljut oda is, ahova már csak a madár jár, mert nincs nagy és kicsi: szívében és tetteiben nemzetét őrző és erősítő magyarok vannak, egy egész nemzet, szerte a világon, s főként a Kárpát-medencében, immáron több mint 1100 éve. S mire az adományozás véget ér, a világon egybeérnek a magyarok a díj által is” — fogalmazott annak idején Gubcsi Lajos úr, ezen elismerés megálmodója. Tizenegy évvel ezelőtt (2013. június 7-én) ebben az elismerésben a szép emlékű Msgr. Bogdán József atya pap költőnk részesült, a verseci Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület képviselői pedig a Petőfi Sándor-díjat vehették át.

Ezúttal Gyuri barátunk szerteágazó közművelő és közösségszervező tevékenységeit méltatták. Azét az emberét, akinek mindig volt/van egy-két jó szava, használható és önzetlenül segítőkész ötlete az őt emberi hangon megszólítók felé. Függetlenül attól, honnan és hányan érkeztek. A laudációban az immár három és fél évtizedes múlttal büszkélkedő Háló** is meg lett említve. A Kárpát-medencei kapcsolatépítő katolikus mozgalom, melyben Gyuri idestova huszonöt éve tevékenykedik mint önkéntes.

Eleinte szülőföldjén, a Bánságban segítette e mozgalmat, oda-vissza reláción szervezve számos ottani és anyaországi csoport, előadó, közösség személyes és kölcsönös találkozását. Az utóbbi években e szolgálata főként a budapesti Háló közösségi központban folyó művelődési és közönség-/közösségszervezésben jut kifejezésre.

Elmondása szerint olyan emberek számára, akik a fővárosi kínálat-bőség ellenére is rendszeresen visszatérnek hozzájuk. Egy bizonyos miliő okán mindenképp, melyet legfeljebb csak körülírni lehetséges. A közösségi szellemiség kohéziós ereje az a plusz, az a többlet, amelyben az idelátogatók részesülnek. Ehhez viszont a helyi eseményeket önállóan szervező, illetve alkalmasint különböző vendégrendezvényeknek is befogadó hajlékot nyújtó házigazdáknak önmagukat is oda kell tenniük!

Nos efféle csapatszellem szövi át az itt dolgozó munkatársak és önkéntesek mindennapjait, erre tudnak építkezni. A legelső lépések megtétele óta (2005-ben), melyek hajdanán előbb a Ferenciek terén, majd egy másik belvárosi helyszínen voltak, a mostani állandósult székházuk — S4 — előtt.

Irodalmi estek, komolyzenei koncertek, jazzestek, táncház, filmvetítések, irodalmi estek, színielőadások, fényképkiállítások (az ugyancsak itt működő Kolta Galéria keretében) váltották/váltják egymást. Pontos, ámde mégsem kőbe vésett szigorú merevséggel elképzelt programséma mentén. Egy olyan hely ez a nagyvárosban, ahová az ember valóban hazaérkezik.

A szerző felvételei

Hazaérkezés… Gyuri elmondása szerint az utóbbi években több alkalommal voltak szervezői/házigazdái olyan rendezvénynek, amelyre a külhonból érkező művészek, kulturális institúciók hoztak magukkal másokkal is megosztandó értéket. 2023 nyarán például a nagykikindai színjátszó csoport lépett fel a házban (immár másodszor), de bemutatkozott ezen a helyen az újvidéki Forum és a zentai Zetna kiadó, az Osonó Színházműhely és Józsa Attila költő/író is Sepsiszentgyörgyről. Az eseményekről — mind előzetesként, mind beszámoló formájában — rendre kerül fel lenyomat a féjszre (halos4). Ami pedig még ennél is fontosabb: minden egyes találkozóba több kisebb-rövidebb szünet is belefoglaltatik. Kellő teret adva általa a meghívott vendégek és a publikum közötti verbális kommunikációnak. Is.

Politikával pedig nem foglalkoznak. A hely a legnemesebb értelemben vett civil mozgalmi lehetőség helyszíne, ahol alapjában a keresztény értékrendet tiszteletben tartó rendezvényeknek adnak teret. A szélesre tárt ajtók fogalma tehát, melyek révén idővel a szív és a lélek is megnyílik, egyúttal felelőségteljes és hiteles viselkedést is jelent ezen a helyen. Köszönik az együttműködést a belvárosi-lipótvárosi önkormányzatnak (melytől a helyiséget bérlik) és a Magyar Katolikus Egyháznak, mely támogatja az S4 és a Kárpát-medencei mozgalom közösségépítő tevékenységét. A pályázások, az önkéntes munkák, az időnkénti újratervezési lépések persze változatlanul a további működés nélkülözhetetlen elemei.

— Hogy mi lesz jövőre, ezt nem tudhatom, viszont a megvalósítottakra örömmel tekintek vissza — összegezi lényegre törő tömörséggel. Mert — nagyváros ide vagy oda — az adekvát fiatal szervezői utánpótlás kinevelése bizony itt sem zökkenőmentes! Ez egy kihívás, mellyel az S4-ben, vagyis a Háló Közösségi és Kulturális Központban és a Hálóban is szembe kell nézniük a vezetőknek. Hosszú távon mindenképp!

Gyuri minden esetre bizakodó. Hisz a csodákban, bár a saját hatvanhárom esztendejének terhét olykor már nehezebben viseli. Ennek ellenére az eseményekre kerékpárral vagy gyalogszerrel érkezik át a budai oldalról, s mint mondja, az S4 valóban a jéghegy csúcsa. Mert — bár szereti mindezt, amit csinál — tartósan egyensúlyoz a család, a munkahely és az önkéntesség között feszülő szálakon. És még mindig lelkesen. S igen, itt jönnek képbe még a versek, a gitár és — e kettő találkozását ötvözendő — a megzenésített költemények. Saját zenével, saját előadásban. Ebből szeretne többet adni a közeljövőben. Odahaza is. Szűkebb és tágabb pátriájában — egyaránt. Isten kegyelméből.

Írásunk a június 17-ei budapesti beszélgetésünk idején készült hangfelvételre épült. Fotóink csupán néhány perccel idősebbek.

* A Magyar Művészetért Díjat 1987-ben alapították, az akkori kuratórium tagjai között volt Makovecz Imre, Csoóri Sándor, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Pozsgay Imre, Sütő András. Mára a Magyar Művészetért Díjrendszer tizenhat különféle díjból áll, a harminchét év alatt 1550 díjat osztottak ki. 

** A Háló egyébként Vajdaságban is szerteágazóan működik — immár huszonhét éve. Muzslyai székhellyel és Halmai Tibor vezetésével, aki a díjazott gyerekkori barátja.