Hallottuk, láttuk - még egyszer

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Hallottuk, láttuk - még egyszer

Bevallom, hosszas gondolkozás és többszöri javítás után adtam le a múlt héten a Nyári Ifjúsági Játékok főszervezőjével készült beszélgetést. Kitöröltem, magamban újrafogalmaztam, majd ismét beírtam egy mondatrészt. Igen, azt, amely a megvert Kárpátia-rajongó ittasságára vonatkozott. Tanultam és taní...

Bevallom, hosszas gondolkozás és többszöri javítás után adtam le a múlt héten a Nyári Ifjúsági Játékok főszervezőjével készült beszélgetést. Kitöröltem, magamban újrafogalmaztam, majd ismét beírtam egy mondatrészt. Igen, azt, amely a megvert Kárpátia-rajongó ittasságára vonatkozott. Tanultam és tanítom is az újságíró-iskolában, hogy az ilyen információkat nem szabad ellenőrzés nélkül közölni. A főszervező azonban kimondta, habár hozzátette: jegyzőkönyvet nem látott, ő is csak hallotta valakitől. A sajtóban mégis megjelent. Csakúgy, mint pár nappal később a helyreigazítás. A nyilatkozó ugyanis a Magyar Szó napilapban kért elnézést a sértettől és az olvasóktól a téves állításáért. Én nem hiszem, hogy közülünk bárkiben is a rosszindulat munkált volna, de ez jó tanulság mindnyájunknak.
Olvasom az esettel kapcsolatban megjelenő reagálásokat, és teljes mértékben egyetértek azokkal, akik az igazság kiderítését követelik. A Játékok érdekében is. Azon is eltöprengtem, amit egy - megjegyzem: idősebb - kollégám mondott. Hogy a biztonságiaknak a rend fenntartása és nem a verekedés a feladatuk. Ha megfelelően képzettek, akkor olyan módszerekkel is ,,ártalmatlanná tudják tenni' a hőzöngő fiatalokat, hogy ne okozzanak nekik komolyabb sérüléseket. Mert minden rendezvényen vannak és lesznek olyanok, akik egy-egy koncert hevében fel akarnak mászni a korlátra. Még akkor is, ha tudják, nem szabad. És nem is a bajkeverés a céljuk. Nem biztos, hogy ilyenkor azonnal ütni kell. Sőt, az esetek többségében elegendő egy jó szó is.
Én arról értesültem, hogy nemcsak a Kárpátia-koncertre étkezőktől vették el a magyar zászlókat, hanem előzőleg összeszedték őket a sátortábor területén is. Egy újabb információ, amely ellenőrzésre szorulna, hiszen nem láttam a saját szememmel. De azt is hallottam, hogy a rendőrség nem szeretett volna Nagy-Magyarországra emlékeztető pólókat sem látni. Legalábbis nem sokat. Nyilván kedvesebb a szemének, ha a polgárok Nagy-Szerbiára utaló ,,majicákat' öltenek magukra a fiatalok, esetleg olyanokat, amelyeket a nemzetközileg körözött háborús bűnösök arcképével ékesítenek. Mert ezek ellen még nem tiltakoztak soha! Azt viszont vegye már végre mindenki tudomásul, hogy a vajdasági magyaroknak van saját, hivatalosan elfogadott zászlójuk: piros, fehér, zöld, közepén a koronás magyar címerrel. Bizonyára szabályozták a használatát (milyen alkalmakkor, hova lehet kitűzni), de ha valaki ilyet lenget, akkor valószínűleg nem Nagy-Magyarországot, még csak nem is az anyaországot dicsőíti, hanem a magyarságát szeretné kifejezésre juttatni. Mert neki ez tetszik. Másoknak meg a melldöngetés.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink