A szajáni főutca Gergely József fotója

Szaján is, akárcsak a többi bánáti falu, ahol szórványban él a magyarság, az elöregedés útjára lépett. Amikor járom az utcáit, vagy betérek a pékségbe, postára és boltba, mindenhol hajlott korú emberekkel találkozom. Nagyon hiányoznak a fiatalok. Hiányzik egy dinamikus, ifjú hittel megáldott társadalmi réteg, amely rebbenést adna a falunak, amire alapozni lehetne egy biztos jövőképet. De mit mondanak erről a szajániak? Milyen jövőt jósolnak? Lesz-e újra ki- és felvirágzás?
Tizócki Borbála 62 éves nyugalmazott pedellus, aki a jövedelmét mezőgazdasági munkával egészíti ki: - Nagy jövője nincs a falunak. Kevés a fiatal. Az idősek foglalkoznak jószágtenyésztéssel, mert egyedül a tej hoz pénzt. A rokonságomban él Palatinus Károly bácsi, nyolcvanéves, és az apró nyugdíja mellett az egyetlen tehene utáni jövedelem ,,tartja fenn”. Nehéz körülmények között él az, akinek nincs tehene. A fiataloknak meg nincs hol elhelyezkedniük. Egyedül a tejgyáros tud néhány munkahelyet felkínálni nekik. A fiatalok mostanság nemigen költöznek el. Ezelőtt generációk vándoroltak el például Szabadkára, mert volt munkalehetőség, de mostanra a gyárak is tönkrementek. Némi reménykedésre az ad okot, hogy néhány szajáni fiatal visszament a nagykikindai Öntödébe dolgozni, amióta magánkézbe került a gyáróriás. Mondom, a jövő nem sok jóval kecsegteti Szajánt. Rossz minőségűek a termőföldek. A mezőgépek lassan tönkremennek. Nincs, miből újat vásárolni. Habár az Amerikai Fejlesztési Alap jóvoltából van utcai világításunk, az iskolát is szépen rendbe tették, akárcsak az autóbusz-megállókat. Igaz, a falunak nincs állandó orvosa, ezt még meg kellene oldani.
Törköly Pál 74 éves gazdálkodó: - Van még remény. Bízom abban, hogy a politikai helyzet változik, és az életszínvonalunk is javulni fog. Akkor több fiatal maradna Szajánban.
B. Varga László magyartanár: - Sír a lelkem, amikor felmerül ez a kérdés. Eszembe jutnak a korábbi tanévek, például 1969-ben két tagozaton dolgoztam. Volt két ötödik, hatodik és hetedik osztály. Akkor még nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy változáson megy át a falu. Mondhatom, élő történelem vagyunk, mert a múltról felfrissülve tudunk beszélni. A jelenben lezajló változásokról azért szólhatunk elmarasztaló hangnemben, mert a múltunkat beárnyékolta a rossz társadalmi rendszer, csak akkor még nem sejtettük annak a későbbi sötét következményeit. Szajánból mindig nagy volt az elvándorlás. A 70-es és a 80-as években sok fiatal tanulmányai után, munkalehetőség hiányában, elköltözött Adára, Zentára, Szabadkára, Csókára, sőt külföldre is. Ha ők maradnak, életben tarthatták volna a falut. Régebben merőben más volt a szajániak életformája. Akkor is rengeteget dolgoztak, de a szórakozásuk más volt. Itt van a bálok időszaka. Valamikor zengett a muzsika az egymást követő bálokon. Az meg különösen fájó pontom, hogy Szajánban nem lehet népdalokat hallani. Nincs már meg az a réteg, amely ismerte a népköltészetet. Úgy érzem, hogy hajlott korába ért Szaján. Elég, ha csak azt mondom, esti sétáimon régen megfigyelhettem a roskadásig teli górékat, virítottak az aranysárga kukoricacsövek. Ma árvák, üresek a górék, majd összeroggyannak. Nincs munkaerő. A házak gazdáikat keresik - mindhiába.
Törköly János 41 éves gazdálkodó: - Adrián fiam 17 éves, Krisztián fiam 11 éves és a legkisebbik gyermekem, Viktória lányom még csak pár hónapos. Bennük remélem a gazdaságom folytatását, hiszen Adrián aktívan kiveszi a részét minden munkából. Én úgy látom, Szajánnak van még esélye, hiszen szorgalmas nép lakja. A fiatalok körében is van lehetőség, csak dolgozni kell. Fontos dolog, ki hogyan találja meg további küzdelmét ebben az új világban. A gazdasági-politikai helyzetnek ki kell mozdulnia a holtpontról, hiszen az a cél, hogy az Európai Unió felé haladjunk. Nekem több mint 150 szarvasmarhám van, mégis télen csak a tejhaszonból tudunk megélni. Odaadóan kell dolgozni. Nem lehet egy napot se kihagyni. Az állattenyésztésben mindig helyt kell állni. Tehát az a kérdés, hogy erre a munkabíró szívósságra ki vállalkozik. Szerintem a jövő azt hozza, hogy azok a gazdák, akiknek csak pár szarvasmarhájuk van, nem tudnak majd boldogulni. A jövő azok kezében van, akik nagyon sok jószággal és nagyon sok hold földdel rendelkeznek. A lehetőség adva van. Tudatosítani kell végre, hogy kis munkából nem lehet megélni. Én bízom abban, hogy az állam politikája változni fog, és az elkövetkező években nagyobb fontosságot kap a gazdaság. De addig is ki kell tartani, amíg el nem jő az az időszak, hogy az állam segíteni tudjon.