A nyári szünidő tábor nélkül mit sem ér. Sokan többféle táborba is eljutnak a vakáció alatt, de olyan gyerekek is akadnak, akik csak a saját településükön megrendezett eseményeken tudnak részt venni. Ez volt az egyik érv, amikor 2000-ben létrejött a kisoroszi tábor. Az utóbbi években a Torontál Magyar Oktatási Művelődési és Ifjúsági Központ szervezi meg a népművészeti, hagyományőrző rendezvényt.

Az idén hetven általános iskolás próbálhatta ki a nemezelést, fafaragást, gyöngyfűzést, hímzést, batikolást, gölöncsérezést. A nemezelést a kicsik azért szeretik, mert a melegben pancsolhatnak, vizeskedhetnek szappanos kézzel. A felsősök viszont azért kedvelik, mert minden évben hasznos tárgyakat (táskákat, székpárnákat, alátéteket, tolltartókat stb.) készíthetnek gyapjúból Talpai Zsuzsanna oktató irányításával. Zsuzsa a batikolás technikáját is megmutatta az 5. és a 6. osztályosoknak. A gyöngyfűzést Talpai Ildikó tanítónő vezeti már évek óta. Elmondása szerint mindig nagyon ügyesek a gyerekek, és többen már annyira belejöttek a gyöngyözésbe, hogy több dolgot is sikerül nekik elkészíteni. Az idén karkötőket és kis virágokat alkottak, melyek a táborban készült agyagvázákba kerülhettek. Ildikó tanító néni emellett reggelente népdalokra tanította a fiatalokat.

Az agyag formázását mindenki nagyon várta, hiszen ez olyan, mint a gyurmázás. Nemcsak kis figurák, sünik, csigák születtek, hanem saját kezűleg készített szélcsengőket is hazavihettek az ügyeskedők. Az idősebb táborlakók a korongokkal vázát, tányért formáztak Kormányos Erzsébet segítségével. Az agyagtárgyakat természetesen ki is égették, így lettek azok tökéletesek. A fa megmunkálását az idén Balázs József mutatta és tanította a felsős diákoknak. Faragtak fakanalakat, virágmotívumokkal ékesített fatáblákat, valamint közösen egy kopjafát is alkottak. Berta Piroska tanítónő és csoportjai természetes anyagok (magvak, virágok, fadarabok, gyümölcsök stb.) felhasználásával készítettek szélmalmokat, gémeskutakat, fali képeket, dióbabákat. Berta Tímea és Csíkos Zsófia, a Torontál kézimunkacsoport tagjai vállalták, hogy az öt nap alatt hímzést, varrást tanítanak a gyerkőcöknek. Mint kiderült, a tű és a cérna világa nem áll távol a fiúktól sem, hiszen ők is ügyesen öltögették a szálakat. A fejkendők, kispárnák, táskák, tolltartók színesek és egyediek lettek.

Kurucok: a győztes csapat

A kisegítők minden évben rengeteget tesznek a tábor zökkenőmentes lefolyása érdekében. Nélkülük sohasem lenne teljes és ilyen eredményes ez az öt nap. Köszönet Csóti Erikának, Lackó Mártának, Molnár Dánielnek, Fazekas Andreának, valamint Ördög Lórántnak, aki nem csak a foglalkozásokban segédkezett, hanem az uzsonnaszünetekben moldvai csángó magyar tánclépéseket is oktatott.

Délutánonként a szervezők csapatjátékokat rendeztek, melyek témája II. Rákóczi Ferenc volt — 2019 ugyanis Rákóczi Ferenc-emlékév. A hat csapat nevet választott (Szabadságharcosok, XIV. Lajos, Kurucok, Jezsuiták, Lipótok, A Borsi Kastély Harcosai), himnuszt talált ki, megrajzolta egy-egy monda történetét, valamint történelmi feladatlapokat töltött ki. Az utolsó napon pedig ügyességi játékok voltak műsoron. Az első helyen a Kurucok csapata végzett, melynek két kapitánya Hódi Bernadett és Szekula Flóra volt.

— A nemezelés, hímzés, agyagozás, gyöngyfűzés és fafaragás mellett rengeteg érdekes dolgot éltünk át. Hetedik alkalommal vettem részt ebben a táborban. Az idén megtapasztaltam, milyen egy saját csapat kapitányának lenni. Voltak játékok, melyeket csapatként kellett megoldanunk, szóval nagyon fontos szerepet töltött be az összhang, és büszkén mondhatom, hogy ezekben az én csapatom, a Kurucok teljesített a legjobban. Nagyon fognak hiányozni ezek az emberek, de főleg a csapatom — mondta Hódi Bernadett, aki Svájcban él, de a tábor idejére hazalátogat a nagyszülőkhöz.

Kísérő programként esti előadások tették még érdekesebbé a hetet. Az egyik alkalommal az adai Jancsi Bohóc Bábszínháza Egyesület mesejátékát nézhették végig a gyerekek és a tájházhoz látogatók, majd a szajáni Ady Endre ME táncosai, énekesei és egy fiatal mesemondó szórakoztatta a népes közönséget. A tábor zárásaként megrendezett Ki mit tud? nagy népszerűségnek örvendett. A huszonkét műsorszámból álló vetélkedőnek mindenki győztese volt, hiszen remekül sikerültek a szavalatok, énekek, táncok, hangszeres bemutatkozások.

Talpai Sándor a szervezőkkel, segítőkkel (Lackó Csaba felvételei)

Talpai Sándor, a Torontál elnöke, a tábor fő szervezője a következőképp foglalta össze a rendezvény fontosságát:

— Tizenkilenc év távlatában is azt mondhatjuk, hogy a kisoroszi kézművestábor nem vesztett az érdeklődőkből, még annak ellenére sem, hogy nagy az elvándorlás. Nemes tevékenységet folytatunk, hiszen fiataljainkat a régi, kimúlóban levő mesterségek rejtelmeibe vezetjük be, néphagyományokat elevenítünk fel. A hetven résztvevő ad számunkra erőt, hogy ezt a küldetést, amelyet tizenkilenc éve elkezdtünk, kultúránk és hagyományaink megőrzése érdekében folytassuk. Köszönetet mondok támogatóinknak, Nagykikinda Önkormányzatának, a Bethlen Gábor Alapnak, a Magyar Nemzeti Tanácsnak, a tartományi oktatási, kisebbségügyi és művelődési titkárságnak, Kisorosz Helyi Közösségének és minden polgárnak, aki adományaival szebbé tette táborunkat.

Végezetül megállapíthatjuk, az egyik legmeghatóbb mozzanat, hogy az egykori szervezők, illetve résztvevők gyerekei is jelen vannak a táborban. Az esemény iránti szeretet tehát szülőről gyerekre száll, ami hatalmas érték, és ezt meg kell őrizni.