Az írás kialakulása vitathatatlanul civilizációnk egyik legnagyobb teljesítménye volt. Sok fejlődésen ment keresztül a csomójelektől az ékíráson és a hieroglifákon át egészen a betűkig. Az írás kialakulása és terjedése alatt az emberek folyamatosan alkalmazkodtak az éppen elérhető anyagokhoz és technológiákhoz, írtak falra, fára, papiruszra, pergamenre, agyag- és viasztáblára, amíg meg nem találták a legjobbat, a papírt.
Egy újabb lépést tettünk, amikor jöttek a számítógépek. Jobb esetben begépeljük a billentyűzeten a kívánt szöveget, de már az is elég, ha elmondjuk az okostelefonunknak, és az pillanatok alatt írott szöveggé alakítja gondolatainkat. Kétségtelenül hatékony, de valóban jó ez nekünk?
Egy új kutatás eredménye szerint, mely nem hiszem, hogy meglepetést okoz, a kézzel való papírra írás előnyösebb a tanulás szempontjából, mint a gépelés. A norvégiai Trondheimben dolgozó tudósok egy pszichológiai szakfolyóiratban jelentették meg tanulmányukat. A kutatók harminchat diák agyi elektromos tevékenységét mérték, miközben azok kézzel írtak, illetve billentyűzeten gépelték a szavakat. A kézzel írás során sokkal összetettebb elektromos mintázatok jelentek meg az agynak azon a területein, amelyek a memóriaképzésért, illetve az új információk rögzítéséért felelnek. A szakemberek szerint ez egyértelműen arra utal, hogy a kézzel írás segíti a tanulást. Amit persze eddig is sejtettünk, hiszen elég csak visszaemlékeznünk arra, amikor puskát készítettünk egy-egy közelgő vizsgára. Ahogy egyes képleteket kategorizálva sorokba rendeztük, szinte térkép rajzolódott ki a fejünkben, az órán pedig elég volt rágondolni erre a miniatűr jegyzetre, és előjöttek az agyunkban lementett képletek, nem is kellett elővenni a puskát.
A kézzel írás további előnyei közé tartozik, hogy fejleszti a finommotorikus készségeket és a kreativitást. A diákoknak többet kell gondolkodniuk a szavakról, a betűkről és a mondatokról, mint a gépelés során. Ez segíthet a diszlexiás és a figyelemzavaros gyerekeknek, mert javítja a vizuális és az auditív feldolgozást. Az eredmények alapján a kutatók azt javasolják, hogy a tanárok és a szülők bátorítsák a diákokat a kézzel írásra, különösen az iskola első éveiben. Továbbá azt is megjegyezték, hogy a kézzel írás nem egyenlő a gépelés elutasításával, a kettő kiegészíti egymást, hiszen a gépelés is fontos készség a modern világban.
A norvég kutatással szinte egy időben megjelent másik kutatás is hasonló eredményre jutott. A válaszadók több mint 60%-a jegyzetel inkább papíron, és a legtöbben azért, mert úgy érzik, így könnyebben megjegyzik a leírtakat. Az viszont nem mindegy, milyen körülmények között. Előfordul, hogy valamit leírunk egy papírra/füzetbe, és lehet, évekig elő sem vesszük, de ha kell, akkor tudjuk, hol keressük. Viszont olyasmi is van, mint a bevásárlólista vagy a szülői értekezleten elhangzottak, ami néhány hónap múlva már teljesen lényegtelen lesz, és egyáltalán nem szükséges megjegyeznünk, vagy hogy papíron is meglegyen. Abban a pillanatban viszont a legjobb választás digitálisan leírni (sőt, azonnal el is küldeni üzenetben a párunknak, hogy tudjon reagálni), és itt jönnek elő ennek a módszernek az előnyei. A telefonunk mindig kéznél van, és nagyon hasznosak az olyan okosfunkciók, mint az emlékeztetők, a megoszthatóság, a kategóriákba rendezhetőség, a könnyű keresés vagy az, hogy minden eszközünkre szinkronizálódnak.
Akik egyszerre szeretnék kihasználni a kézi és a digitális jegyzetelés előnyeit, azok az újabb e-book-olvasók és a digitális jegyzetfüzetek között találhatnak egészen jó megoldásokat — ám egyelőre elég borsos áron. A kézzel írás egy értékes és hasznos tevékenység, melyet érdemes ápolni és átadni a következő generációknak. Sajnos visszaszorulóban van, pedig hasznos lenne időnként tollat ragadnunk.
