Az Észak-bácskai Cserkészkörzet Toleranciatábora Horvátországban
Körzetünk sikeresen folytatta tavaly megkezdett akcióját, melynek a más nemzetek és kultúrák megismerése a célja. Európa-szerte, de főleg itt, a bérces Balkánon az elmúlt évek súlyos tapasztalatiból kiindulva erre igen nagy szükség mutatkozik. Mivel a toleráns gondolkodásmód a cserkészetben már több mint száz éve alapelv, így nyugodtan kijelenthetnénk, hogy mi semmi újat nem tettünk, nem teszünk. Mégis a körülöttünk lezajló események indokolttá teszik az új módszerek keresését a probléma megoldására.
Az első lépéseket a múlt évben tettük meg Montenegróban, Šušanjban. A vajdasági cserkészek a helyi kultúrával ismerkedtek, és az akkori beszámolóink is tanúsíthatják, hogy az ott élők nyitottak és vendégszeretők. Az ott tapasztaltak után döntött úgy az Észak-bácskai Cserkészkörzet vezetősége, hogy új táborokat szervez a tolerancia jegyében.
Ez is több éves programnak indul, ugyanúgy, mint az első Honismereti Nagytábor-sorozat, amikor a Kárpát-medence különböző országait jártuk be 2000 óta, valamint a Rákóczi Nagytábor-sorozat, amelyet 2003-ban kezdtünk, és melynek keretében a Rákóczi-felkelés és -szabadságharc útvonalát követtük.
2008-tól folyamatosan pályázunk a másság megismerését, a toleráns gondolkodást serkentő programjainkkal, de sajnos Vajdaságban mindmáig sikertelenül. Ezért az idén úgy döntöttünk, hogy csatlakozunk a tompai cserkésztestvéreink EU-s pályázatához, amely legalább négy ország részvételétől tette függővé a projekt sikerét. Így Magyarország és Románia, valamint Horvátország mellé mi is csatlakoztunk, hisz úgy gondoltuk, hogy nekünk, a Vajdaságban élőknek is van mit felmutatnunk mind történelmünk, mind gasztronómiánk vagy kultúránk terén.
És láss csodát, Európának érdekesnek tűnt ez az ötlet! A pályázatot elfogadták.
Mivel a tompai cserkészekkel már volt néhány közös rendezvényünk, így nem volt nehéz összehozni az első találkozót még az év elején Szabadkán, és kezdődhetett a komoly munka. Zsilinszki Mihály, a tompai 1511 sz. Dugovics Titusz cscs. vezetőjének és társainak több hónapos kitartó munkája eredményezte ezt a sikeres projektet. Mivel az ilyen táborok szervezésében az Észak-bácskai Cserkészkörzet vezetősége nagyobb tapasztalattal rendelkezik, megpróbáltunk segíteni a munkában, átvállalva a táborvezetés néhány részét. A tompai vezetőség a projektnek az Életre nevelünk az élet által címet adta. Ez év május 29-én és 30-án négy ország mutatkozott be az előtáborban Tompán, majd a horvát tengerparton, Mali Lošinjban.
A programot a Horvátországi Felderítő Szövetség és Likó János, a Horvátországi Magyarok Zrínyi Miklós Cserkészcsapatának elnöke segítette. Az ő közreműködésük nélkül nem valósult volna meg ez a közös tábor. Házigazdaként a táborhely kiválasztásában, a két különböző ifjúsági szervezet programjainak összehangolásában, továbbá a közös tábori élet megszervezésében nélkülözhetetlennek bizonyultak. Dalibor Jelavić, a Horvátországi Felderítőiskola titkára és Likó János cspk., a Magyar Kultúra Lovagja életkorukkal és egészségi állapotukkal nem törődve a tábor egész ideje alatt maximális segítséget nyújtottak a projekt sikeréhez, így bizonyítva a cserkészek harmadik törvényét, miszerint: A cserkész ahol tud, segít! Köszönet nekik ezért a munkáért!
Jégzivatar fogadott bennünket lošinji megérkezésünkkor. Az első pillanatoktól kezdve kivívtuk a testvérszervezet, a felderítők elismerését. A cserkészet és a felderítő szervezet módszere között jelentős eltérés van. Pl. amíg a felderítőtábort egy ún. munkabrigád építi fel mielőtt a táborlakók megérkeznek, addig a cserkészek maguk építik fel a tábort, vagy amíg a felderítők a heti programjukban versenyszerűen gyakorolják a sátorépítést, addig a cserkészek ,,élőben' bizonyították a táborépítés terén szerzett minden tudásukat és gyorsaságukat. Ki is vívtuk az elismerésüket, és ezt meg is írták a tábori újságban, amit napi kiadásban jelentettek meg a szervezők.
A tábor programjában városnézéssel egybekötött történelmi kirándulás, mediterrán játékok szárazföldön és vízen (az ismert Játék határok nélkül forgatókönyvére), valamint különböző csapatversenyek szerepeltek, és megismerkedtünk a tengerpart élővilágával is. Drog-prevenciós előadást Hegedűs Katinka tartott, szem előtt tartva azt a tényt, hogy a mai ifjúság nevelésének ez egy igen fontos része.
A nemzeti: vajdasági, magyar, erdélyi és horvát napokon hagyományaink bemutatásával egyaránt rámutattunk a kultúrák különbözőségére és hasonlóságára is. Persze a napi program csúcsa az esti közös tábortűz volt. A horvát testvéreinknek ezek a mindennapi tábortüzek is újdonságnak számítottak. Katinka fordításának hála a cserkészmókák élvezetesek maradtak. A közös esték kitűnő hangulatban teltek el. Mivel a táborhelyen szigorúan tilos volt a nyílt láng használata, ezért az esti tábortüzek megszervezése és megépítése külön kihívás volt a cserkészek számára. A játékmestereknek pedig, akik hangulatkeltésben és az esti programok levezetésében is jeleskedtek, ezúton is gratulálunk!
Mivel tengerparton táboroztunk, ezért a horvát testvéreink szerint nagyobb hangsúlyt kellett volna helyeznünk a mediterrán programokra, de mi, cserkészek a hagyományos életmódunkat folytattuk, és ezzel nem zavartuk mások munkáját sem.
Úgy gondolom, hogy ezzel a közös táborral rámutattunk a két szervezet különbözőségére, de arra is, hogy jó szervezéssel ötvözhető a két program. A kialakult barátságok pedig arra emlékeztetnek, hogy a fiataloknak szükségük van ilyen táborokra, közös rendezvényekre, mert egymás megismerésével lelkiekben gazdagodva tértek haza.
(Ez a projekt az Európai Bizottság támogatásával valósult meg. Tartalma nem feltétlenül tükrözi az Európai Bizottság vagy a MOBILITÁS véleményét, mely intézmények felelőssége a projektre nem terjed ki.)