Ha citera, akkor Micsik Béla
Kartali Róbert
2021.10.17.
LXXVI. évf. 41. szám
Ha citera, akkor Micsik Béla

Micsik Béla népzenész, citerakészítő-mester nyerte az idén a Bodor Anikó-díjat, megosztva Kisimre Szerda Annával. A rangos kitüntetést a Durindó és a Gyöngyösbokréta rendezvénysorozaton olyan vajdasági népzenei együttes vagy szólista érdemelheti ki, aki a leghitelesebben tolmácsolja a közösség népi hagyatékát. Micsik Béla körülbelül tizenöt hangszeren játszik, 1998-ban a népművészet ifjú mestere lett, majd kiérdemelte a Magyar Kultúra Lovagja címet is. A hétköznapokban a népzenével kapcsolatos tevékenysége mellett pedagógusként dolgozik, hitoktató Magyarcsernyén, Óbecsén, Törökbecsén és Padén zenetanár.

Ezt a díjat azok nyerhetik el, akik méltó módon, régóta és magas színvonalon képviselik Bodor Anikó munkásságát. Micsik Béla az 1970-es években beindult népzenei mozgalmak második nemzedékéhez tartozik, aki a ’80-as években vált igazán aktívvá, és ha egy vajdasági népzenei hangszerszólistát említünk, akkor nagyon sokunknak Micsik Béla neve jut eszébe — nyilatkozta felkeresésünkre Borsi Ferenc, a Bodor Anikó-díjat kiosztó értékelőbizottság tagja. A csókai származású, jelenleg Magyarországon élő szakember, aki az Óbudai Népzenei Iskola tanára és a magyar kultúra lovagja, elmondta, figyelemmel kíséri a vajdasági népzenészeket, és nem tud olyanról, aki ilyen régóta ekkora szorgalommal, kitartással és elkötelezettséggel képviselné a magyar népi hangszerjátékot, mint Micsik Béla, aki ráadásul nem csupán népzenészként tevékenykedik, hanem ő maga is készít hangszereket, melyek az egész világba eljutottak. A műhelyéből kikerülő minőségi citerákon jól csengő márkanévvé vált a neve. A hangszereinek lelkük van, hiszen a saját lelkét építi bele, és valóban szépen szólnak. Bodor Anikót Micsik Béla személyesen ismerte, hangszerismertetői alkalmával hangsúlyozza is, hogy Anikó ébresztette rá a bánáti tájszólás gazdagságára, értékére.

* Hogyan fogadtad az elismerés hírét?

— Meglepett, mivel egyáltalán nem számítottam rá, tudtommal eddig egyéneknek nem adtak ilyen díjat. Az egyik szemem sír, a másik nevet módon summáztam: úgy látszik, már elég idős vagyok, hogy megkapjam ezt az elismerést. Felmentem a színpadra, és szó nélkül maradtam, annyit tudtam mondani, köszönöm. Meghatódtam, amikor jöttek gratulálni, szinte potyogtak a könnyeim.

* Kitől tanultál citerázni?

— Egyszer régen, 1981-ben megtaláltam nagyapám eldugott citeráját, lehet, a jóisten is így akarta. Először csak lopva játszottam rajta, majd amikor öregapám meglátott, odajött, és ő adta nekem az első leckét. Kukoricaszárral kezdtük a nyomós játékot, majd csak ezután következtek az ujjak. Ő a törökbecsei citerazenekarban játszott, tizenhat-tizenhét férfiemberrel, akik elég jól nyüstölték a hangszereket.


Interjú citerahúrozás közben

* És a citerakészítésbe hogyan vágtál bele?

— Volt citeracsoport az iskolában, Sári Tibor vezette. Az ő apja is citerázott, de citerakészítő is volt, meg persze asztalos, így nem volt nehéz citerát készítenie. Az én öregapám meg az apám is asztalos volt, és kihasználva a műhelyekben szerzett tudást, nem voltam rest, csináltam magamnak egy citerát. Azóta, 1993 óta már mintegy 650 citera került ki a kezem alól, azzal, hogy csak az utóbbi három-négy évben csaknem 120 hangszert készítettem.

* Ilyen sokat rendelnek?

— A Csoóri Sándor Program megkönnyítette az egyesületeknek a hangszerek beszerzését, de így három év után már érezni, hogy beteltek. Most jönnek az egyéni megrendelések, és ennek egy kicsit jobban örülök, mint az egyesületinek, mert tudom, hogy így a citera valakinek a birtoka lesz, és vigyázni fog rá. Az egyesületi hangszer az mindenkié és senkié. A múltkor jött valaki, egy hotel tulajdonosa, és dekorációnak akart egyet rendelni. Úgy döntöttem, ilyennek nem adok. Nem díszeket csinálok, ez nem falra való.

* Ezt sértésként élted meg?

— Igen, megsértett. Ez lenézés volt a hangszerem iránt.

* Eddig a citeráid közül három fajtát láttam, mennyi van összesen?

— Van az egyenes, az úgynevezett vályúcitera, van a belsőfejes és a hasas. De ötféle hangszert készítek, három méretben, illetve alakzatban, és a különböző hangolásokkal jön ki az öt. Minden a megrendeléstől függ, vannak a prímek meg a tenorok, és van egy köztes hangolás, azt női énekhang mellé szoktam készíteni, amikor úgy rendelik, hogy asszony- vagy vegyes kórust kell vele kísérni.

* Hova kerültek leginkább a hangszereid?

— Vajdaság-szerte mindenfelé jutott belőlük, mivel a 90 százalékukat itthonról rendelték. Ez számomra külön büszkeség, hogy itthonra tudok dolgozni, mert én itt vagyok itthon. Magyarországon van citerakészítő bőven. Habár néha onnan is hoznak ide citerákat, melyek asztalos módra készültek, ráadásul postán küldik őket. Szerintem ez a hangszer becsmérlése. Azért a hangszer az mégiscsak hangszer, nem postai küldeményben szokták azt küldeni, illik személyesen átvenni. Más az, amikor Londonba vagy Melbourne-be kellett küldenem, akkor nem várhattam el, hogy személyesen jöjjenek el érte.

* Ilyen messzire is elkerültek a hangszereid?

— Igen, csíkszeredai magyarok rendelték, de szomorúság volt bedobozolni őket. Jobban esik, ha a hangszerek itthon maradnak, és a vajdasági magyarság hangszerállományát bővítik.

* Mi az alapszakmád, ha nem titok?

— Középiskola szerint finomműszerész, de voltam mezőgazdász, méhész, most hivatalosan pedagógus vagyok, hitoktató. Továbbá hangszerész és népzenész, méhész. Ezekkel foglalkozom, ilyen az élet, muszáj bütykölni ezt-azt.

* De a népzene az életed? Mondhatjuk ezt, vagy ez erős kifejezés?

— A zene az életemnek egy nagyon fontos eleme. Mostanában nem vagyok annyira az előadói pályán, a citerakészítés miatt. Közben korrepetálok, Óbecsén és Magyarcsernyén tanítok citerát, Törökbecsén is van három diákom. A szenttamási egyesület sajnos megszűnt, ott is tanítottam három-négy évet a közelmúltban.

* A citeraoktatás terén mi a helyzet itthon?

— Most egy teljesen új oktatói gárda jelent meg. Bízom bennük, tudják a dolgukat. Most már az én diákjaim diákjai a tanárok. Nem volt hiábavaló a munkám annak idején, a ’90-es években, amikor a néhai Szöllősy Vágó Laci bácsival és többedmagammal a C kategóriás citeraoktatói tanfolyamra jártunk. Javarészt sikerült azt a tudást átadni. Van a citeraoktatásnak is egy módszertana, a módszertannak pedig eszközei, és látszik, hogy ki az, aki ebben nem részesült. Csak sajnos egyre kevesebb a gyerek. Például Magyarcsernyén volt egy nagyon jó citerásom, aki külföldre költözött, de sajnos sok ilyen eset van, hogy a citeraoktató iparkodik, van egy nagyon tehetséges gyerek, aki egyszer csak eltűnik. Ekkor a citeracsoport elveszít egy oszlopos tagot, néha kettőt vagy hármat. Nehéz mérlegelni a pillanatnyi állapotot. Szép dolog, ha valaki visszajön, volt olyan is, de egy fecske nem csinál nyarat. Viszont érdekes, hogy már a nem magyarok is tanulnak citerázni. Most hallottam Újvidéken, ők is rendeltek hangszereket. Padén, ahol tanítok, ott hamarosan indul egy citeracsoport az iskolában, és érdekes mód a szerb igazgatónőt is érdekli a hangszer. Ragaszkodik hozzá, hogy amikor elindul a citeraoktatás, akkor szóljak neki, mert szeretné megtanulni az alapokat. Megjegyzem, ő zenetanárnő.

* A népi hangszerek a gyerekek körében mennyire népszerűek?

— A gyerekeknek mindegy, csak legyen min játszani. Ha a pedagógus megszeretteti velük a népzenét, a népdalokat, akkor a hangszer már másodlagos. Én bátorítom a tanító kollégákat, hogy tanuljanak citerázni, mert viszonylag könnyű rajta játszani, mellette pedig lehet énekelni is, mert nem olyan, mint a furulya, hogy tele van vele az ember szája. Viszont nem annyira igényes, mint a szintetizátor, nem kell hozzá áram. Lehet, hogy egy kicsit macerás, mert néha fel kell húrozni vagy be kell hangolni, de ez egy könnyen fogyasztható hangszer.

* Milyen hangszereken játszol még?

— Citerán, tekerőn, tamburán, furulyán, körtemuzsikán, okarinán, dorombon, egyéb ilyen kis népi kütyükön, mint a dünnyögő, meg ilyen-olyan csörgőkön, sípokon, valamint a billentyűsökön, továbbá orgonán, mert kántor is vagyok.

Fényképezte: Kartali Róbert

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Interjú rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..