Őszintén reméltem, hogy kellő visszhangot kelt Miskolczi József elemző dolgozata, amely 2006. január 11-én jelent meg a Hét Napban. Ehelyett egy erőtlen, túlnyomórészt kétségbevonó és kétségeket támasztó, mi több helyenként gyanúsításokat tartalmazó cikkecske, egy lelkesült írás, majd az utóbbira adott válasz látott napvilágot. Mivel Miskolczi dolgozatát igen jónak és időszerűnek tartom, és ennek kapcsán szeretném mások véleményét is hallani-olvasni - megkísérlem elmondani a magamét.
Ritka jó és alapos elemzést írt egykori szaktársam, Miskolczi József, az itteni magyarság helyzetéről, lehetőségeiről, jogairól - pontosabban szólva arról, ami megilletné, de elérhetetlen számára. Hogy így van, az gyakran nem az államalkotók, netán a más nemzetiségűek akadékoskodásainak következménye, hanem a magunk lassúságáé. Azok önelégültségéé, akik a ,,legnagyobb párt' tagjaiként, netán annak vezetőiként hatalmi, megmondhatói illetékességeket, jogokat hisznek, képzelnek be maguknak.
Nem ismétlem meg mindazt, amit Miskolczi megírt, felsorolt fejtegetésében, hiszen ezt közérthetően tette. Mégpedig úgy, hogy nem hagyatkozott puszta megállapításokra, hanem minden tételét megindokolta, tényekkel támasztotta alá. Ezek lényege, hogy bennünket, egyszerű magyarokat, ,,vezetőink' nem szoktak megkérdezni, hogy valamely témáról mi a véleményünk, van-e javaslatunk a régóta meglévő vagy újként felbukkanó problémák megoldására, azok módjára.
Egyetlen részletre próbálok csak kitérni: a Magyar Nemzeti Tanács kérdésére. Főleg azért, mert a jelenleginek lassan lejár a mandátuma, újat kell választani, s jó lenne, ha MINDEN MAGYAR RÉSZT VENNE BENNE!
Jónak tartom, hogy akik annak idején létrehozása mellett kardoskodtak, jó taktikai érzékkel, kihasználva az erre legmegfelelőbb időt és légkört, kiharcolták a róla szóló törvény meghozatalát. Ám utána elsiették a dolgukat. Ahelyett, hogy a megvalósítás módjáról széles körű magyar társadalmi vitát indítottak volna, bevonva minden pártot, civil szervezetet, egyesületet és (érdeklődő) polgárt, az úgynevezett elektoros választási rendszer mellett döntöttek, amiből, annak természete miatt, kimarad a választói joggal rendelkező magyar emberek túlnyomó többsége. Ennek elérése pedig szerintem minden itt működő magyar párt érdeke - ha komolyan gondolja, amit mond, s tényleg a magyar lakosságért van, azt szolgálja. Ezzel szemben nemigen törekedtek arra, hogy összehozzák a magyar választók névjegyzékét, megfosztva így a beleszólásnak még a közvetett módjától is azokat, akik egyébként szavazni kívántak legfelsőbb hazai ,,hatalmi szervünk'-re. Igaza van Miskolczinak, hogy mindahány vezérünk azt hajtogatta, hogy kell a magyar választók névjegyzéke, ám azt nem lehet összehozni, mert... s hogy valóban miért nem, azt eddig senki se közölte, magyarázta meg. Az effajta kényelmesség nem demokratikus, tehát megengedhetetlen. Abban is igaza van Miskolczinak, hogy az államalkotó nemzet korifeusainak is az úgynevezett elektoros ,,választási rendszer felel meg, hiszen bármikor, bármiben kétségbe vonható annak legitimitása. Pláne, ha olyan döntés meghozatalára készülne, ami ,,kényelmetlen, nincs ínyére' a többségieknek. Mert mindig elő lehet hozakodni azzal, az egyébként kétségtelen ténnyel, hogy a nemzeti tanácsot nem választotta meg minden magyar, tehát nem is beszélhet, cselekedhet mindannyiunk nevében. Vagy ha már sürgős volt valami miatt - amiről nem tud az itteni magyar közvélemény - a lehető leggyorsabban életre hívni a tanácsot, nem kellett volna azonnal felhatalmazni a legsúlyosabb döntések meghozatalára, amilyen például minden magyar szervezet alapítói joga, közöttük a legkényesebbeké, a médiumoké.
Ez eddig két furcsaságot szült: a médiumokat a tartomány finanszírozza, amire még úgy is kevés a magyar adófizetők dinárja, hogy Miloševiæék alaposan leépítették azokat. Arra még kevésbé, hogy az úgynevezett egypártrendszerbeli állapotokat állítsák vissza. Egy eszményi megoldás meg legfeljebb a merész fantáziák világába tartozik. Ehhez a toleranciának és a demokráciának olyan foka szükségeltetik, amilyent csak egy igazán jó társadalmi megállapodás hozhat meg. A másik furcsaság, illetve már következmény, a fellángolt (majd mostanság elfojtott, vagy legalábbis elcsendesült) vita, a Magyar Szó feldarabolása körül. Ezt ugyanis a VMSZ erős befolyása alatt álló Nemzeti Tanács váltotta ki szakmai szempontból tarthatatlan indokokkal. Tette pedig anélkül, hogy javaslatát megvitatta volna a szakmabeliekkel, ahelyett a ,,megoldás' javaslatát egy gazdasági tanácsadó cégre bízta, amelynek legfeljebb az anyagiakról lett volna szabad véleményt mondani! Márpedig a kisebbségi médiumok esetében a legkevésbé, vagy a sokadik helyen jöhet számításba az anyagi, pláne a kifizetődőségi szempont.
Nem vagyok jogász, tehát nem tudom, szigorúak-e nálunk az adatvédelmi szabályok - megközelítik-e egyáltalán a magyarországiakat. Az az érzésem, hogy ez a téma nálunk nincs európai módon rendezve, tehát a magyar választók névjegyzékét a meglévőkből is össze lehet állítani, vagy ami ennél könnyebbnek és pontosabbnak tűnik: A NÉPSZÁMLÁLÁSI ADATOKBÓL. Az utóbbi azért különösen jó, mert ,,nemzetiségi' rovata van, tehát mindenki maga mondta meg, minek érzi magát, nem befolyásolhatja tehát a tallózást a nevek hangzása. Az első módszerhez elegendő helységenként két-három ember pár napi munkája, az utóbbihoz ekkora erőfeszítés sem szükségeltetik. Hogy ez netán pénzbe kerülhet? Úgy látom, elég jómódúak ehhez a magyar pártok, külön vezetőik, arról nem is szólva, hogy egy ilyen vállalkozáshoz nyilvánvalóan szívesen járulna hozzá anyagiakkal az anyaország. A munka elvégzéséhez, minthogy az minden párt érdeke, illetve azokon fölül áll, mindenképpen szükséges magyar pártjaink egyetértése.
Ha netán ez a munka tényleg időigényes, akkor javaslom, hosszabbítsák meg a mostani tanács mandátumát addig, amíg össze nem áll a magyar választók névjegyzéke. Hogy azután ne legyen mód manipulációkra - amitől sokak szerint nem volt mentes a mostani megválasztása - és minden magyar úgy érezhesse, hogy beleszólhatott sorsa intézésébe. Pláne, ha a tanács gyakorlatába bevezetnék a kötelező beszámolást meghatározott időközökben az elvégzett munkáról, hogy tagjai visszahívhatók legyenek tétlenkedés vagy súlyos hibák elkövetése esetén.