A kezdő kép, a gyerekek által megformált erdő nagyon ötletes volt. A későbbiek során is jellemző minimális kellékhasználat elegendő volt, hogy azonosítani lehessen, ki milyen karaktert játszik. A 20 perces darab még a legkisebbek figyelmét is lekötötte. Az előadás után a rendezőt, Király Sándort kértem meg, hogy meséljen a darabválasztásról, próbafolyamatról és az elért eredményről.

— Az idén tizenketten jelentkeztek, hogy szeretnének szerepelni. Ez alapján kerestem a darabot. Mesejátékot szerettem volna választani, a Pinokkió megtetszett, átírtam a darabot, mert elég hosszú volt, meg egy kicsit újra is gondoltam, átalakítottam az ő szintjüknek megfelelően. Számomra az is nagyon fontos, hogy ők, a gyerekek élvezzék a szereplést, a játszást. Decemberben kezdtük a próbákat, de hetente csak egyszer, fél órát. A gyerekek túlterheltek, sokan járnak különféle szakcsoportokra, sportra, zeneiskolába. Nehéz összehozni, hogy mindenkinek megfeleljen a próba időpontja. Momić Violetta magyartanárnővel már több éve dolgozom együtt. Ő a csoportvezető, ő gyűjti össze a gyerekeket, közösen beszéljük meg a darabválasztást is. A találkozóról ezüst minősítéssel tértünk haza. Most mutattuk be másodszor a darabot, úgy érzem, mindkét alkalommal jól sikerült. A közeljövőben szeretnénk még a közeli településeken előadni, remélem, meg tudjuk szervezni. A gyerekek szeretnek máshol is szerepelni, más közönség előtt is játszani. A darabban van interaktív játék, mert a nézőközönséget is próbálják bevonni — tette hozzá a rendező.

Az interakció nagyon jól működött, mert az első sorokban ülő gyermekek Pinokkió kérdéseire válaszolva próbálták őt, a főhőst segíteni. Szinte egyszerre mondták a választ, vagy próbáltak neki jelezni, ha valami baj leselkedett rá.

Pinokkió szerepében Komarek Mátét, a nagykikindai Fejős Klára Általános Iskola hatodikos tanulóját láthattuk. Ő a gyermek-színjátszótalálkozó különdíját is elnyerte a hiteles színpadi jelenlétért. Neki is sikerült néhány kérdést feltennem, melyre örömmel válaszolt.

— Örülök, hogy én lehettem Pinokkió. Nagyon tetszett a szerep. Nem volt nehéz megtanulni a szöveget, de azért volt, amikor improvizáltam, ha valami hirtelen nem jutott eszembe. Az is jó volt, hogy ehettem almát a színpadon, mert szeretem az almát. Talán a legnehezebb az volt, hogy ne nevessek, amikor komolynak kell lennem, mert én egy vidám gyerek vagyok.

Vidékünkön nagyon kevés a gyerekeknek szóló előadás, az általuk bemutatott darab pedig még ritkább. Ezért is dicséretes a nagykikindai csoport tevékenysége, munkája. Remélem, még több helyen sikerül színre vinniük a darabot, mely azt üzeni, hogy mégis megéri jó, szófogadó, iskolába igenis eljáró gyereknek lenni.