Erdély Lenke telefonja szinte állandóan csöng. És szinte sosem kapcsolja ki. Mert ő egy ilyen ember. Mint a Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatójának igen-igen felelősségteljes munkája van, ezzel egyidejűleg azonban már mintegy 25 éve a szívén viseli a kisdiákok legfontosabb taneszközének, a tankönyveknek a sorsát, megszületését is. A budapesti ELTE-n diplomázott programozó matematikusi szakon, de elvégezte a Tanítóképző Egyetemet, s még sok más szakismeretet adó iskolában gazdagította tudását. Bátran állíthatjuk: minden bizonnyal ő a legképzettebb, leghozzáértőbb tankönyvügyben ma a Délvidéken. Az általános iskolai anyanyelvoktatásban a jelenleg is érvényben levő tankönyvcsaládok, kézikönyvek szerzője, illetve társszerzője, számos munkája jelent meg az anyanyelv- és a matematikaoktatás területén. 2007-ben a Vajdasági Tankönyvkiadó Intézet 50 éves jubileumán egyedül ő kapott Aranyplakettet a délvidéki tankönyvírók közül. Vele beszélgettünk a legszebb gyerekbarát ünnep, karácsony alkalmából.
* A Vajdasági Pedagógiai Intézet igazgatója vagy, s mintegy 25 éve foglalkozol tankönyvírással. Hogyan kezdted?  
— 1988-ban jelent meg az első olyan tankönyv, a Szivárvány című harmadik osztályos olvasókönyv, amelynek társszerzője voltam. Jeligével ellátva, postán küldtük a kéziratunkat a Vajdasági Tankönyvkiadó Intézet pályázatára, és a másodpéldánnyal igazoltuk, hogy valóban mi vagyunk a szerzők. Akkor még nem volt az olvasókönyvhöz munkalap, hanem a szövegértéssel, az irodalmi alapfogalmakkal kapcsolatos fela-datok is a szöveg után szerepeltek. Abban az időszakban, amikor a kézirat készült, majdnem harminc harmadikos diákom volt az újvidéki Petőfi Sándor Általános Iskolában. Sose fogom elfelejteni ezt az 1976-os generációt, mert ők voltak azok, akik tudásvágyukkal, nyitottságukkal arra ösztönöztek, hogy minél érdekesebb, logikusabb, kreatívabb, játékosabb feladatokat találjak ki. Minden feladatot ők oldottak meg elsőnek, tőlük kaptam az első visszajelzést a feladatok megoldhatóságáról, a nehézségéről. De ugyanilyen szerencsém volt akkor is, amikor az Ábécéskönyvemet írtam, mert akkor is egy kiváló generációm volt, az 1984-es, amely a betű- és olvasástanulás minden „ősfeladatát” szintén előre megoldotta. Egyébként minden generációm szeretett iskolába járni. Úgy gondolom, ez a legfontosabb az iskolás gyerekek életében, hogy örömmel induljanak el mindennap az iskolába. Azokkal, akik Újvidéken maradtak, sokszor találkozom. Sajnos, kevesen vannak, de kivétel nélkül mindannyian eredményesek a saját szakterületükön.
* A tankönyvek mint az iskolai ismeretszerzés  legfontosabb eszközei mindig is időszerű téma voltak mind a diákok, mind a szülők, mind a pedagógusok körében. Szerkesztők, szerzők kaptak/kapnak hideget is, meleget is eleget a részükről. Te — aki a gyerekek és a kolléganőid visszajelzéseiből ítélve nagyon sikeres tankönyvszerző vagy — hogyan látod: milyen a jó tankönyv?
— Manapság szinte minden tantárgy tanításához/tanulásához tankönyvcsalád készül. A tankönyvcsalád elemei kötelezően az alaptankönyv és a munkalapok, de mindinkább megtalálhatók a tanítók, tanárok számára készült kézikönyvek (digitalizált formában is), bizonyos tantárgyak keretében felhasználható oktatóprogramok, feladatgyűjtemények és más, tantárgyspecifikus segédeszközök (betűkirakó, térkép, táblázat, kép, képsorozat, modell stb.). Ezek alkalmazását az oktatással megbízott köztársasági minisztérium, illetve a Nemzeti Tanács oktatási szakosztálya hagyja jóvá. Olyan tanulást/tanítást segítő eszközök ezek, amelyek egyrészt megfelelnek a tantervi követelményeknek, másrészt az ismeretszerzést, az összefüggések feltárását segítik elő. Nem az a feladatuk, hogy nehezebbé tegyék az iskolatáskákat, hogy nap mint nap cipeljék őket az iskolába, hanem az, hogy minden gyerek számára lehetővé tegyék az eredményes tanulást, a tudásszerzés örömét.
* Mi kell a gyerekbarát tankönyvekhez, hogyan kell a gyerekekkel beszélni a tankönyvek által, hogyan fognak örömmel tanulni belőlük?
— Nagyon fontos, hogy a tankönyv vagy a segédeszköz kivitelében igényes, esztétikus és tartós legyen. A jó tankönyv figyelembe veszi a gyermek életkori és pszichés sajátosságait, logikus felépítése és feladatrendszere van, lényeget tartalmazó, nyelvileg szabatos, világos és érthető. Tudnunk kell azt is, hogy a gyerek arról olvas legszívesebben, amiről ismeretei vannak. Ekkor olvasás közben sikerélménye van, hiszen megérti azt, amit elolvasott. Fontos az is, hogy a szövegek, az illusztrációk felkeltsék a gyerekek érdeklődését, motiválják őket az olvasásra. Ezért került be például a másodikos olvasókönyvbe néhány szöveg az őshüllőkről, mert amikor készült ez a tankönyv, azt tapasztaltam, hogy ezt a korosztályt, főleg a kisfiúkat, ez a téma érdekli.
A gyerekek ugyanúgy fel tudják mérni, hogy jó-e a tankönyvük, mint azt, hogy milyen gyermekelőadást vagy filmet láttak. Ezért egy-egy tananyag feldolgozásakor a munkáltató feladatokat úgy igyekeztem összeállítani, hogy az ismeretszerzés folyamatában be lehessen tartani a fokozatosság elvét. A mai olvasókönyvek már integrált tankönyvek, amelyek az irodalmi szövegeken kívül ismeretterjesztő szövegeket, képzőművészeti alkotások reprodukcióit is tartalmazzák, zeneművekre utalnak. Minden tankönyvszerzőnek tudnia kell, hogy könyve szemléletet formál, ezért olyan értékeket kell felmutatnia, amelyeket érdemes követni.
* Mennyiben segít neked a munkádban a programozó matematikusi képesítésed is, illetve hogyan kamatoztatod a szerzett tudásodat a tankönyvírásban?
— A programozó első feladata, hogy megértse azt a problémát, amelynek megoldására programot kell készítenie. A tanulás folyamatában is a megértésen van a főhangsúly. A programozó a problémát kisebb egységekre bontja fel, és lépésről lépésre halad a megoldásban, menet közben bizonyítja eljárásának helyességét. Így kell ennek történnie a tudásszerzésben is: a tananyagot kisebb egységekre bontjuk, majd a tanuló ezeket a tudásrészecskéket a feladatrendszer vagy tanítója/tanára segítségével visszahelyezi a témaköri rendszerbe. Fontosnak tartom még a rendszerezett összefoglaló ismétléseket, az ismeretanyag logikus felépítését és a játékos, kreatív feladatokat is.
* Megváltoztak, mondod, a tankönyveink, s minden bizonnyal tovább fognak változni haladva a korral. Azt mondják, az interaktív, digitális tankönyveké a jövő...
— Bizonyára így lesz. Ha időm van, szívesen nézegetem én is az interneten található oktatóprogramokat, digitális és interaktív tankönyveket. Úgy gondolom, hogy előnyük az, hogy a felhasználó saját ütemében haladhat az ismeretek elsajátításában, és hogy azonnali visszajelzést kap válaszának helyességéről. Amit sajnálok, hogy a közösségi lét megszűnik. Az egyének világát fogjuk élni. A közösségek virtuálisak lesznek, lehet, hogy tagjaik személyesen sohasem fognak egymással találkozni, nem fognak kezet egymással, nem néznek egymás szemébe, nem lesz alkalmuk egymásra mosolyogni. Az én generációm valószínűleg nehezen tudna így élni.
* Összességükben milyennek látod a mostani tankönyveinket, melyeket emelnéd ki közülük s miért?
— Úgy gondolom, hogy a magyar anyanyelven íródott eredeti tankönyveink és tankönyv-kiegészítőink felvehetik a versenyt bármely szomszédos állam tankönyveivel. Sajnos, az oktatási reform a középiskoláknál elakadt (szinte minden reformmal ez történik), és az új tantervek hivatalos közzététele nélkül egy kiadó sem vállalkozik arra, hogy a kis létszámú kisebbségi közösségek számára új, korszerű tankönyvet adjon ki. A középiskolások viszont, ha megtanulták azt, hogy kritikusan szemléljenek minden elolvasott információt, informatikai képzettségüknek köszönhetően sok-sok megfelelő információhoz juthatnak a világháló segítségével.
* Köszönöm a beszélgetést.

Szabó Attila felvétele