A gyászülés napja, november 25-e, Katalin-nap, valamint a Kar napja is. Mint elhangzott, ez volt a 18., de most másként zajlott, mint korábban, amikor a díszteremben Káich Katalin is ott ült.

Káich Katalin 1943. január 12-én született Zomborban, ahol az általános iskolai és a gimnáziumi tanulmányait is végezte. 1965-ben az Újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Tanszékén szerzett diplomát. 1970 és 1972 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatója volt, ahol 1973-ban szerzett egyetemi doktori fokozatot. 1978-ban a tudományok doktora fokozatot érdemelte ki az Újvidéki Egyetem Magyar Tanszékén.

Dolgozott általános és középiskolában, valamint a Zombori Levéltárban is. 1972-től a Hungarológiai Intézet asszisztense, majd tudományos munkatársa, 1990-től tudományos tanácsosa volt.

1992-től rendes egyetemi tanárként oktatta a hallgatókat. 2006-ban első dékánja volt a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karnak. 2008 és 2010 között a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógiai Karán, 2010-től az újvidéki Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken dolgozott vendégtanárként. Az MTTK javaslatára az Újvidéki Egyetem szenátusa 2012-ben professor emerita címet adományozott neki.

Kutatási területe az intézmény- és művelődéstörténet, a kapcsolattörténet, ezen belül a színház- és az iskolatörténet volt.

A Tanárnőről készült videó-összeállítás után a jelenlévők egyperces csöndes felállással adóztak emlékének, majd dr. Samu János, a Kari Tanács elnöke olvasta fel búcsúztató szövegét. Kovács Orsolya hallgató tolmácsolásában részlet hangzott el Káich Katalin utolsó elkészült kéziratának zárszavából.

A gyászülésen Görög Noémi zongoraművész és Zsiga Pál hegedűművész a zene nyelvén búcsúzott, Pálfi Ervin színművész pedig egy Kosztolányi-verssel tisztelgett az elhunyt emléke előtt.

Káich Katalint Szabadkán, a Bajai úti temető Péits-kápolnájából kísérték utolsó útjára.