Alkotásaira a szemkápráztató geometrikus formák jellemzők — ezekkel fejezi ki mindazt, ami benne rejlik. Bármiből tud ihletet meríteni, van, hogy egy színkombináció ragadja meg a figyelmét. Az anyaországban már több tárlata volt, de a szabadkai közönség is találkozhatott már az alkotásaival. Anita azt mondja, a képzőművészetet kedvelők egyre nyitottabbak a kortárs alkotók munkái iránt.

— Királyhalmon születtem, és csaknem hat éve Pécsen élek, amióta elkezdtem tanulmányaimat az egyetemen. Öt éven át a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának festő szakán tanultam, ahol az idén tavasszal diplomáztam. Ezzel azonban nem álltam meg, és az ősszel beiratkoztam a képzőművésztanár szak egyéves képzésére, ahol jelenleg is tanulok. Az alkotás mindig is szerves része volt az életemnek, már egészen kisgyermek koromtól kezdve. Nem volt egy konkrét pillanat, amikor eldöntöttem, hogy a művészet lesz az utam, mert ez mindig természetes volt számomra. Az általános iskola végén, mint sok fiatal, én sem tudtam pontosan, merre induljak, hiszen a képzőművészeten kívül kevés dolog érdekelt igazán. Édesanyám támogatása és segítsége révén választottuk a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégiumot. Talán itt kezdődött igazán az utam a művészeti pálya felé.

* Hogyan alakult eddig a karriered?

— Már középiskolás éveim alatt is sikerrel szerepeltem különböző versenyeken, de igazán az egyetemi évek hozták meg a lendületet a karrieremhez. A második évben elnyertem a Tolvaj Ernő-díjat, melyet az egyetem hirdetett meg belső versenyként. Ezután mintha csak egy apró forrásból induló patak növekedett volna, a sikerek is sorra jöttek. Különösen büszke vagyok az Országos Tudományos Diákköri Konferencia (OTDK) művészeti szekciójában elért első helyezésemre, melyre a mai napig nagy örömmel gondolok vissza. Ezen eredmények halmozódása vezetett oda, hogy szerződést kötöttem a Zsdrál-Art Galériával, mellyel a mai napig együtt dolgozom. Azóta a képeim értékesítése is szépen beindult, de messze vagyok még a karrierem csúcsától, éppen csak most kezdek igazán belelendülni. Szabadkán is bemutatták már néhány munkámat, de főként Pécsen és Budapesten állítottam ki eddig. Az első önálló tárlatom tavaly ősszel volt Budapesten, a Háromhét Galériában. Ezenkívül a Zsdrál-Art Galériának köszönhetően lehetőségem volt részt venni az ARTCONTACT Istanbul nemzetközi kortárs képzőművészeti kiállításon, ahol kiállító művészként szerepelhettem.

* Milyen stílus és technika jellemez?

— Az alkotói stílusom kezdetben a szigorú, geometrikus absztrakcióhoz kötődött, de az idők során ez egy kissé átalakult. Bár továbbra is a geometria és az alapformák állnak az érdeklődésem középpontjában, ezeket ma már kevésbé merev módon közelítem meg. A képeimbe egy líraibb vonalat is beépítettem azáltal, hogy minden részletet kézzel készítek maszkolás nélkül, ami egyedibb, személyesebb hatást kölcsönöz a munkáimnak, melyek alapját vászonra készült akrilfestmények adják. Előre kikeverem egy szín több árnyalatát, melyeket aztán felhasználok a festés során. Az ecset a fő eszközöm, és a folyamat mindig a minta alapos megtervezésével kezdődik, amit a színek előkészítése követ, majd a festmény megalkotása zár le. Ez egy rendkívül aprólékos munka, melyet élvezek, és úgy érzem, még sokáig ezen a módon fogok dolgozni.

* Mi az, amit leginkább szeretnél megmutatni?

— Az alkotásaimmal egy különleges érzést szeretnék átadni: azt, hogy amikor valaki rájuk néz, ne érezze magát stabilan a földön. Egyfajta imbolygó érzést szeretnék kelteni, mely gondolkodásra készteti a nézőt. Hogyan is épül fel ez a kép? Mi a logikája? Hiszen minden egyes alkotásom mögött rengeteg gondolkodás és tervezés áll, és fontos számomra, hogy a néző is részese legyen ennek a folyamatnak. A képeim címe általában egy számkód, melynek jelentését a nézőre bízom. Kíváncsi lennék, ha valaki egyszer rájönne, mi a kódok logikája.

* Mi mindent tervezel? 

— Először is célom, hogy ezt az évet egy sikeres diplomával zárjam. Ezenkívül szeretnék munkát találni, mely lehetővé teszi számomra, hogy folytassam az eddig felépített festői karrieremet. A szakmán belül szeretnék elhelyezkedni, akár tanárként, akár galéria vagy múzeum kurátoraként.

* Hogyan látod a jövőt? 

— Sokat gondolkodom a jövőről, és jelenleg abban a fázisban vagyok, hogy fogalmam sincs, mit hoz a következő időszak. Az elsődleges szempont számomra az önálló élet és a karrierépítés. Fontos számomra a munka, és esetleg a család is, de úgy tekintek a jövőre, hogy majd alakul, ahogyan annak lennie kell.

* Milyen most Magyarországon művésznek lenni?

— Kihívásokkal és lehetőségekkel teli. A művészeti pályán való elhelyezkedés nem mindig egyszerű, hiszen gyakran hiányzik a megfelelő finanszírozás és a kiállítási lehetőségek. Viszont örömmel tapasztalom, hogy egyre több kezdeményezés és fesztivál segíti a kortárs művészeket abban, hogy megmutassák munkáikat. Szerencsésnek érzem magam, hogy nagyon fiatalon kerültem egy galériához, ami óriási áldás számomra, hiszen ez lehetőséget ad arra, hogy a munkáimat szélesebb közönség előtt mutathassam be. A művészet társadalmi szerepe rendkívül fontos, hiszen lehetőséget ad a közönséggel való kapcsolatteremtésre, és új gondolatokat ébreszt. Személyesen is érzem a változást, hiszen a közönség egyre nyitottabb a kortárs művészet iránt, ami izgalmas lehetőségeket teremt.