Legutóbb a KDSZ előtt, néhány perccel Béres Márta kiválóra sikeredett előadóestje ürügyén futottunk össze, s mivel a ,,téma'' adott volt, a rég- és a közelmúlt színházi eseményeiről, eseménytelenségeiről, mozgásokról és mozdulatlanságokról cseréltünk eszmét kiváltképp azt hangsúlyozván, hogy mindhiába gazdagítja a drámairodalom (a vajdasági magyar drámairodalom is) az ember életét, parányi világunk szerzőiről rendszeresen megfeledkeznek a műsorszerkesztők, dramaturgok, direktorok... Nem azt vallják, mint amit néhány évtizeddel ezelőtt Dévics Imre, Faragó Árpád, Németh P. István, Gion Nándor, ifj. Szabó István, Virág Mihály vallott: ,,Vajdasági magyar dráma nélkül nem létezhet vajdasági magyar színházművészet''. Színházaink a múltban előszeretettel tűzték műsorukra Kopecky László, Tóth Ferenc, Deák Ferenc és természetesen Gobby Fehér Gyula színjátékait, drámáit, s akkor a drámaírás nem ,,szöszmötölés'' volt, nem hasonlított a most divatos ,,betűrejtvények''-hez. Az ihlet volt a nagy áldás, megvolt a munkához a vízió -- nem az őrjöngő állapot, színházaink remekül kikovácsolt ihletdarabokat mutattak be: a Kádár Katát, a Jóbot, az Áfonyákat, a Légszomjat, a Határtalanult és Gobby Fehér Gyula több művét, köztük A zöldhajú lány című rockoperát is, amelyet most -- harminc esztendő múltán -- újra előadtak Topolyán és Szabadkán. Gobby Fehér Gyula művészileg ábrázolta Bosnyák Ernőt, Cseh Károlyt, Ábrahám Pált... A budaiak szabadsága című történelmi drámáját a szabadkai Népszínház társulata adta elő Virág Mihály rendezésében, majd évekkel később ugyanezt a művet Gyulán, a Várszínházban állította színpadra ifj. Szabó István. Vajdasági magyar színpadi művet ekkor mutattak be először a határainkon túl. A vajdasági magyar szerzők többsége ma a pályán kívül rekedt, pedig szellemi magatartásuk nem változott, de a Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió, valamint a színházaink részéről nem érkezik felkérés, a filmforgatókönyveket elutasítják. A többi -- néma csönd?
A többi között erről csevegtem a Szenteleky-díjas íróval, aki 1964-ben az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén általános iskolai tanári, majd középiskolai tanári oklevelet szerzett, volt az Újvidéki Rádió ifjúsági műsorának újságírója, az Ifjúság főszerkesztő-helyettese, a moholi általános iskola tanára, az Újvidéki Televízió szerkesztője, főszerkesztő-helyettese, majd műsorigazgatója, a Tartományi Oktatási és Művelődési Minisztérium miniszterhelyettese, az Újvidéki Televízió szerkesztője, a Forum vezérigazgatója, a Szerbiai Televízió magyar szerkesztőségének kommentátora, s többek között -- harmadik díjat nyert a Forum színműpályázatán, megkapta a Szirmai Károly Irodalmi Díjat, újabb díjat nyert a Forum regénypályázatán, Szenteleky-díjat vehetett át Szivácon...
Ebből az alkalomból Farkas Zsuzsa szólaltatta meg, akinek ezt mondta: ,,Szivácon a díjat megköszönve arról igyekeztem meggyőzni a jelenlevőket, hogy ne csináljanak múzeumot sem a Szenteleky-napokból, sem az irodalomból. Ezt ő maga sem szerette volna. Ma már más az irodalom, mint Szenteleky idejében volt, nemcsak a tudásunk és nemcsak a stílusunk változott. Ma tulajdonképpen mindent ki lehet mondani, mindenféle szöveget közre lehet adni, minden egyszer leírt mondatot azonnal közölni lehet az egész világgal. Mégis folytatni érdemes Szenteleky munkáját, mert csak akkor teszünk eleget küldetésünknek, csak akkor van értelme életünknek, ha képesek vagyunk rá, hogy élve az új lehetőségekkel, élve minden megadott tudásbeli és műszaki lehetőséggel, küzdjünk saját közösségünk és saját kultúránk fennmaradásáért, fejlődéséért, érvényesüléséért. Amíg alkotni tud ez a közösség, addig él.''
Gobby Fehér Gyula sohasem csatlakozott klánokhoz, pályája, próza- és drámaírói tevékenysége mégis majdnem töretlenül alakult, s most -- miután újra megnéztük A zöldhajú lány című rockopera rövidített változatát -- újra feltennénk a nyugtalanító kérdést: vajon miért feledkezünk meg íróinkról, azokról, akiknek művei -- mint Gobby Fehér Gyula művei is -- az emberi létezés rendképletét, emberi léthelyzetek már-már egyetemes ábráját nyomozzák. A ,,szellemi elődök'' még itt vannak közöttünk...

Művei

A nagy építés (dráma, 1965)
Elrontott álmok (elbeszélések, 1965)
Kenyér (regény, 1966)
A verseny végén (regény, 1969)
A budaiak szabadsága (dráma, 1970)
Statisztikusok (Rádiószínház, 1970)
A szabadság pillanata (szabadkai Népszínház, 1974)
Szent bolond (regény, 1976)
Vallatás (szabadkai Népszínház, 1976)
Bűnös-e a szél? (Újvidéki Színház, 1978)
A budaiak szabadsága (gyulai Várszínház, 1978)
Másokat hívó hang (elbeszélések, 1979)
Az ellenállás fényei (dráma, 1981)
A zöldhajú lány (szabadkai Népszínház, 1981)
Testek és álmok (regény, 1984)
Duna menti Hollywood (Újvidéki Színház, 1985)
Armand gróf halála és más történetek (elbeszélések, 1985)
A hajó (dráma, 1988)
Vallatás (drámák, 1991)
Tekergők (elbeszélések, 1996)
A sötét árnya (Újvidéki Dekameron II., 1997)
A tűz közepéből (Újvidéki Dekameron III., 2001)
Az angyal álma (Újvidéki Színház, 2002)