Learattunk!
És minden rossz idő ellenére jó volt a termés. Na, persze ott, ahol nem verte el a jég, nem volt túl sok eső, vagy lapályban volt néhány hold szántó és nem párolgott el a víz, illetve nem lehetett elvezetni. Mert ott minden elrothadt.
Szerencsére az utóbbiból kevés volt azon a területen, amit jelenleg -- a miloševiæi torz politikai logika, pontosabban nacionalizmus alapján -- ma (még) észak-bácskai körzetnek (Szabadka, Topolya, Kishegyes) csúfolnak. Itt 38 792 hektáron vetettek és arattak búzát, a termési átlag 4,60 tonna (valamivel jobb, mint tavaly), s így a termelők 178 496 tonna jó minőségű kenyérgabonát takaríthattak be, aminek nedvességtartalma 13, hektolitersúlya pedig megközelítette a 80-at.
Ezek azok a minőségi mutatók, amelyek nagyjából elégedetté tehetnék a termelőket. De nem teszik, mivel ők viszonylag jó munkát végeztek, nem sajnálták a földtől, ami neki jár (tarlóhántás, mélyszántás, vetés zömmel a legjobb időben, istálló- és műtrágya stb.), de az államatyától nem kapták meg azt, ami őket a tisztességes munkáért megilleti. Mert a földművelési minisztérium (amelyet a körzeti gazdasági kamarában tárgyaló gazdák nemes egyszerűséggel tudatlannak, renyheségből vagy rosszakaratból tájékozatlannak neveztek), se azt nem közölte előre, mekkora területet vessenek be búzával a termelők, se azt, mi lesz annak az ára -- figyelembe véve a hazai és a szomszédos feltételeket --, milyen a mozgás a nemzetközi piacon, s ezek figyelembevételével mennyiért lehet majd ott eladni. Csak bejelentette, hogy a kedvezőtlen időjárás és a (szerinte) tavalyinál kisebb területen elvetett mag miatt minden bizonnyal behozatalra szorulunk, hogy nem hajlandó térítést fizetni, mert azt szerinte a malmok zsebelik be a gazdák helyett, meg hogy a piaci kínálat-kereslet törvényének dolga megszabni minden árat, tehát a búzáét is, végül hogy a környező országokban, de Európában általában, olcsóbb a búza, mint nálunk.
Amikor tehát a malmok kimondták, hogy a búzáért 9 dinárt fizetnek, az egyszeriben szentírássá lett s bár a kormány általában szidni szokta őket, most elfogadta. Eleresztette a füle mellett a parasztoknak azt az igazán szerény kérését, hogy fizessen 2 dinár térítést, mert 11 dinárral legalább megközelítően fedezni lehet a termelés költségeit. Amikor már láttuk, hogy a véltnél nagyobb a bevetett terület és az időjárás sem ártott annyit, mint a minisztériumi ,,szakemberek' hitték, kiderült, hogy nem szorulunk behozatalra, kivitelünk lehet belőle. Ami jó, ám az euró árfolyamának csökkenése miatt a kétdináros prémium is vesztett értékéből, mégis megmaradt immár csökönyösnek mondható álláspontja mellett, hogy prémiumot pedig nem fizet! Azt sem hajlandó észrevenni, hogy az EU-ban levő Magyarországon ugyan szintén 9 dinárt fizetnek a búzáért, de a termelők térítést kapnak, és hogy az EU küszöbén álló Horvátország nem izgul a ,,malmok kapzsisága' miatt, hanem hektáronként 300 eurónyi kunával kárpótolja a gazdákat. Ha ezek nem lennének jó példák, látni kellene azt, ami igazán mérvadó: a normálisnak számító térítésen túl Franciaországban 9,5, Németországban és Olaszországban 10,5 dinárba kerül az új búza! Európa földművesei tehát 15-15,5 dinárt kapnak idei búzájukért! Ehelyett kegyes ,,engedménye' csupán annyi, hogy -- a kivitel és az őszre várható magasabb ár reményében -- abban az esetben hajlandó premizálni a szervezett termelőket, ha novemberig a malmok és a magforgalmi vállalatok silóiban, illetve saját raktáraikban tárolják eladatlan búzájukat.
Olybá tűnik tehát, hogy mégiscsak pozitív irányba mozdult valami minisztériumi tisztviselőink agyában. Lám, mégis számít áremelkedésre, pláne, miután kiderült, hogy a világ legnagyobb búzatermelői az ősszel kevesebbet vetettek, és idei termésük is rosszabb volt -- tehát kb. novemberre a búza keresett cikk lesz a világpiacon. Az azonban homályban maradt, hogy ennek a lépésnek végül ki lesz a haszonélvezője -- az ország, a malmok, netán jut-e valami a termelőknek is...?
Mi a teendő ilyen helyzetben? Az eddiginél sokkal szervezettebben kell felsorakozni a tartományi végrehajtó tanács mögé követelésében, hogy fizessen az állam hektáronként 5000 dináros térítést legalább azoknak, akik búzát termeltek. A szervezett és a szervezetlen, a jó és a gyenge hozamot megvalósító termelőknek egyaránt! Ez mindössze 15 millió dináros ,,terhet' jelentene Szerbia költségvetésének -- a vajdasági parasztok javára. Hisz a pénzügyminiszter naponta regél költségvetési többletről és arról a nagy haszonról, ami az eladott mobiltelefon-hálózatból származik. Mert sajnos, a mi termelőink kétharmada még nem jegyezte be gazdaságát (habár jó lenne, ha megtenné!), s fele olyan szegény, hogy képtelen vállalni az őszi munkák terhét. Ez még mindig jóval kevesebb az EU termelőinek szubvenciójánál -- nem szólva arról, hogy ott a térítmény minden hektárra jár, nemcsak arra, ahol búzát termelnek. Kevés olyan országa van a fejlett Európának, ahol annyi ember él a földből, mint nálunk. Arányuk sehol sem nagyobb a lakosság 5--10 százalékánál. Az EU, és országai külön, mégis törődnek földműveseikkel.
A legkevesebb, amit termelőink joggal elvárnak, hogy legyen az államnak végre normális, fejlődést serkentő mezőgazdasági politikája. Ebben a cikkben ,,csak' a búzáról volt szó. De más szántóföldi terményünk is van: kukoricánk, napraforgónk, répánk, szójánk stb. illetve kertészetünk, gyümölcs- és szőlőtermelésünk, állattenyésztésünk -- telis-teli kisebb-nagyobb problémákkal...