„Az irodalomban is mindig a felsőfok — a vesepecsenye — felé kell törekedni. A középszerűség kiakaszt” (Lovas Ildikó).
Lovas Ildikó írónő november 14-én tartotta meg a Cenzúra alatti —készülődés szabómagdaságra című legújabb könyvének bemutatóját a Kosztolányi Dezső Színházban. Lovas Ildikó a két szín törvényét követve igen elegánsan érkezett, csizmája a nyakláncával, apró fülbevalója a körömlakkjával harmonizált. Piros és zöld színek. Urbán András köszöntője után Elor Emina, az Újvidéki Színház színművésznője, egyúttal a Spanyol menyasszony című Kosztolányi Dezső színházas előadás egyik szereplője rögtön ráhangolta a közönséget a könyvre egy rövid részlettel, melynek egyik főszereplője Freddie Mercury.
Nagyon rokonszenvesnek tartom Lovas Ildikó regényeiben, hogy a zene, egy fontos dal vagy előadó valamilyen formában megjelenik. A Spanyol menyasszony diszkós korszakának lásátemikántáréja, most pedig Freddie.
Lovas Ildikóval Gruik Ibolya újságíró beszélgetett, aki rögtön az elején rátért arra, hogy manapság nem igazán meséltetik a fiatalok az idősebbeket, és azok is egyre kevesebbet sztoriznak. Ildikó elmondta, az ő családja meglehetősen hangos, és sok történet található a család legendáriumában, nem voltak tabuk, csupán egy szabály létezett: nem szabad megsértődni.
A regény egyik főszereplője Kis Piroska, aki egy budapesti lány. Arra a kérdésre, hogy Piroska története mennyire személyes, Ildikó nem válaszolt egyértelműen, hiszen — mint mondta — az is személyes, amit a piacon vagy a boltban hall az ember. A másik hős aradi... „Bosszant, hogy ha Magyarországon a határon túli irodalomról beszélnek, mindig Erdélyt emlegetik, és csak elvétve Vajdaságot vagy mást. Ezért választottam a másik szereplőnek egy aradi hőst, hiszen Arad valahogy kilóg az erdélyi létből, mint Vajdaság a magyarból. Mint mi. S mégis Arad a szabadság szimbóluma. Hasonlónak éreztem a várost Vajdasághoz” — mondta a szerző.
Szabómagdaság. Mi takar ez az alcím? — halljuk a kérdést, melyre Ildikó két történettel válaszol, hiszen, mint mondja, ő nem szereti Szabó Magda regényeit, de őt magát egy nagyszerű asszonynak tartja, akinek mindig volt tartása. Róla szól a történet, amikor is már idős korában egy irodalmi est végén földig érő, fekete ruhában sarkon fordult, megindult kifelé, s mindenki összesúgott mögötte, hogy: „A Magdán tanga van, nézzétek, tangát visel.”
Hát a szabómagdaságba ez mind beletartozik.