Kerek egy év telt el azóta, hogy a nagykikindai Diáksegélyező Egyesület munkájáról írtam. Szóltam az 1993-as kezdetekről, valamint arról is, hogy számos nehézséget áthidalva, óriási elszántsággal az egyesület ma is kitűzött célját szolgálja. Szerénység vagy érdektelenség miatt a sajtó azóta is keveset foglalkozott azokkal a középiskolásokkal, akik kedden esténként az iskolai előadás után újabb tanórára jönnek az Egység Művelődési Egyesületbe. Teszik ezt azok a városbeli és kisoroszi magyar anyanyelvű diákok, akik szerb tannyelvű középiskolába járnak, de úgy érzik, az anyanyelvüket ápolniuk kell, mert annyi nem elég, amennyit a családjukban magyarul beszélnek. Ezek a fiatalok külön dicséretet érdemelnek. Kerekes László nyugalmazott tanár, a Diáksegélyező koordinátora elmondta, az idei tanév kezdete óta 34 találkozót tartottak. A foglalkozásokon és műhelymunkában 21 tanuló indult, de egy részük lemorzsolódott, jelenleg 14-en járnak rendszeresen. A tanár úr hangsúlyozta azt is, hogy a módszerük maradt a régi. A másfél órás foglalkozáson beszédre próbálják serkenteni a gyerekeket.
Ottjártamkor Kökény Gizella arra készült, hogy a megzenésített versekről beszéljen. å az, aki benne van a magyar kultúrában, de köztudomású róla az is, hogy éveken át kisegített a városi szerb színházban. Most Kölcsey Himnuszát dolgozták fel, majd Arany János és Karinthy Ferenc megzenésített verseit. A diákok olvastak, elemeztek, kifejtették a véleményüket -- közvetlenül, kötetlenül, és ami a lényeg: az anyanyelvükön, magyarul. Megszokottá vált, hogy a szülő is részt vesz az esten, néha mint hallgató, de olykor előadóként is. Közéjük tartozik Karácsonyi Tibor is. A diáksegélyező munkája Mokrinban, némi szünetelés után, ismét megkezdődött. Sajnos, nem mondható el ez Töröktopolyáról, ahol eddig Ács István nyugalmazott tanító fáradozott.
Mindenképpen ki kell emelni, hogy a körülmények ismeretében a 15 év nagyon szép teljesítmény. Különösen a bánsági szórványban. Főleg, ha egy nemzet megmaradását szolgálja, mint a nagykikindai Diáksegélyező Egyesület. Befejezésül Kerekes tanár úr szavait idézem: ,,Folytatjuk, ameddig lehet!”