Márki László zentai lakos az én családomnak „csak” egy guru. Bejárta a fél világot, olyasmit látott és élt át, amiről a hétköznapi ember még csak álmodni sem mer. Elmesélte, hogyan történt mindez vele, és miként csöppent bele a keleti világ varázsába, ami nekünk, „nyugatiaknak” csak egy álom.
* Hol is kezdjük? Talán az elején. Gyermekként milyen vallási neveltetésben volt részed?
— A gyerekkoromra a kettősség volt jellemző. A nagyszüleim vallásosak voltak. Az édesapám felőli nagyszülők nagyon erőszakosan és ravaszul próbáltak rávenni, hogy legyek én is templomba járó, hogy hinnem kell Istenben, a mennyországban, a pokolban. De egy kicsit úgy éreztem, hogy ez becsapás. Édesapám mindezt elvetette, mindig a papság ellen beszélt. Én így, a két világ között úgy képzeltem, hogy mégiscsak van egy Jézuska, aki a fenyőfát és az ajándékokat hozza nekem. Sokszor érzékeltem Jézus jelenlétét a szobámban, míg egy alkalommal, karácsony körül történt, hogy édesapám bejött, és azt kérdezte: „szerinted ki hozta a karácsonyfát?” És én rávágtam, hogy a Jézuska. Mire ő közölte, hogy ők vásárolták a fát is, és az ajándékokat is. A teljes mértékben vallás és hit nélküli korszakom harmincéves koromig tartott, amikor egy nagyon erős lelki válságon mentem keresztül. Egy kicsit skizofrén állapotba kerültem emiatt, mert egyrészt éltem a családommal, másrészt pedig elvonultam, folyamatosan kerestem a választ arra, hogy mi a valóság, mi az igazság. Nem voltam megelégedve a munkahelyemmel, ott is folyt a propaganda, próbáltak rám erőltetni dolgokat, hogy tagosodjak be a pártba, de én nem akartam, és végül e miatt a sok nyomás miatt egyfajta idegösszeomlást éltem át, teljesen kiábrándultam mindenből, elhagytam a családomat is. Ez idő tájt volt néhány természetfeletti tapasztalásom, például testelhagyás, belső hang megnyilvánulása, ami arra késztetett, hogy szent iratok tanulmányozásával foglalkozzak. Előtte csak a szépirodalmat bújtam, és a tudományos munkákat, emellett nagyon érdekelt még a kvantumfizika is.
Márki László és fia, Dániel Usanti mamával (Fotók forrása: Márki László archívuma)
* Hogyan fejlődött ki benned a gurukultusz?
— A nagy törésem után elkezdtem aktívan foglalkozni szent iratokkal: a Bibliával, a Bhagavad-gítával, buddhista tanokkal. Ez az útkeresés sem tartott sokáig, mert rátaláltam Szatja Szái Bába tanítására, melyre azonnal „rákattantam”. Valahogy belülről éltem meg őt, sőt, egy meditáció során odajött hozzám, egy hatalmas arc formájában jelent meg bennem, szájon csókolt, és azt mondta: te nem ez vagy. Azonnal megértettem, hogy mindaz, amit addig csináltam, valójában nem én voltam. Ekkor hoztam meg a döntést, hogy elhagyom az addigi életemet…
* Hogyan képzelje ezt el valaki, akitől távol áll a vallás, illetve a keleti kultúra?
— Ez nem éppen vallás, ez inkább egy indiai hagyomány. Ezt ők úgy hívják, hogy sanatana dharma, az örök igazság, az örök helyes cselekedet vagy az örök erény, melyről a hindu hagyomány beszél.
* Jártál Indiában Szái Bábánál. Miből állt az ottléted? Miket láttál, tapasztaltál?
— Bementünk az ásramba, hajnalok hajnalán felkeltünk, 3 órakor, hideg vízzel letusoltunk, és sorba álltunk a Sai Kulwant Hall előtt, mely egy hatalmas márványoszlopcsarnok, leültünk, és vártuk Szái Bábát. Ő általában 7.30 tájékán érkezett, mi addig meditáltunk. Kijött hozzánk, hallgatott, a kórus közben énekelt, himnuszokat mondtak fel. Ő maga nagyon ritkán beszélt, csak kivételes alkalmakkor, például ünnepségeken. Délután újrakezdtük, órákat ültünk csendben, majd ő kijött, és leült közénk vagy sétált közöttünk. Mi, akik ott voltunk, Szái Bába-hívők, ezt szó szerint értelmeztük. Nem szimbólumnak tartottuk őt, hanem a valódi, földön járó Istennek. A hinduizmus és a keresztény hitvilág között lehet találni átfedéseket, összefüggéseket, kapcsolatokat. Ezért lenne jó, ha nem ítélkezne egyik sem. Nagyon sok vallás van Indiában, olyan is, amely, mondhatni, ateista, ilyen például a buddhizmus. Buddha sohasem beszélt Istenről, hanem az ürességről és a célról, melyet el akarunk érni, ez a nirvána. A sanatana dharma a nirvána helyett a móksát nevezi meg mint célt, mint megszabadulást. Vagyis az ember még az életében elérheti ezt a tudatállapotot, s ez teszi számára biztossá, hogy többé nem fog reinkarnálódni, beleragadni élet és halál körforgásába, és ismételgetni a földi létet, hanem a móksa által feloldódik az abszolútumban, és azzá is válik, ezáltal pedig felszabadul. A nirvánát vagy a móksát az üdvözüléshez tudnám hasonlítani. Itt van tehát egy párhuzam.
* Mi ezeknek a lelki folyamatoknak az eredménye?
— Alapítottam egy hindu templomot, mely még az indiai nagykövetségen is regisztrálva van, tudnak rólunk, a templomról. Splitből kéthavonta jár hozzánk egy hindu szerzetes, de kapcsolatban állunk németországi, horvátországi, magyarországi hívőkkel, vallási vezetőkkel is. Az ötlet egyébként teljesen spontán jött. Két évvel ezelőtt történt, amikor én le is mondtam egy olyan belső késztetésről, hogy Zentán bármit is alapítsak. 2001-ben, amikor megtörtént bennem ez a változás, és „rákattantam” Szái Bábára, elkezdtem hirdetni mindezt Zentán és környékén. Viszont az idők folyamán az a csapat kiöregedett, voltak, akik meghaltak közülünk, mások elhagyták az országot, úgy éreztem, kifulladt az érdeklődés. 2011 húsvétjának napján Szái Bába elhagyta a porhüvelyét, távozott. Ez nagyon sokunkban egyfajta csalódottságot idézett elő, mivel Szái Bába azt ígérte, hogy 2021-ig itt lesz köztünk, és ez az előre hozott testelhagyás sokunkat próbára tett. Engem nem, én továbbra is hittem benne s a tanításaiban. 2012-ben elmentünk hetedik és egyúttal utolsó indiai utunkra a feleségemmel, hogy úgyszólván lerójuk kegyeletünket Szái Bába sírja előtt.
* Milyen vallásúnak tekinted magad?
— Én római katolikus vagyok, nem vettem fel a hindu vallást, de elképzelhető, hogy az idők folyamán ezt megteszem, és úgy fogom befejezni az életemet, mint egy hindu szerzetes. De egyelőre maradok a római katolikus vallásomnál. Sokáig materialista voltam, aztán történt egy fordulat. Úgy értelmeztem, hogy van a természet, mely jóságos, igazságos, viszont úgy gondoltam, hogy nincs Isten, mivel vannak háborúk, szegénység, éhezés stb… Úgy értelmeztem, hogy ilyen formában Isten nincs. Ez egy átverés, egy kegyetlen dolog. Utána jöttem rá, hogy mindez csupán illúzió, hiszen minden bennünk van, és Isten rajtunk keresztül ismeri fel önmagát, és lassan visszavezet bennünket hozzá. Többször voltam Međugorjéban is, az ünnepeket megtartjuk, mivel feleségem pravoszláv, valójában tehát kétszer ünneplünk.
* Mit fejez ki számodra a vallás?
— A relígió azt jelenti, megkötni valamit, tehát a vallás megköti az embereket, ami szerintem indokolt. Vallás nélkül ez a világ még kegyetlenebb, borzasztóbb volna, s az indulatok még jobban elszabadulnának. A vallás a tömegeknek szól, irányít, korlátoz, és ezekre a korlátokra szükségünk van. Zárásul csak ennyit: „Amikor felismered, hogy nem a személy vagy, hanem a tiszta és csendes tanú, és hogy ez a félelem nélküli, tiszta tudat a valódi léted, akkor te magad vagy a lét.”