Földapó meleg álomba ringató csuhéi
Kőművesné Nyáry Márta
2013.10.30.
LXVIII. évf. 44. szám

Csurgatottméz-színű volt a szoba. A faragott bútorok, a padlón a rókaszőrmék, a falon a pingálás — Kisoroszon ugyanis mindig pingálták a falat, hol rózsásra, hol szegfűvirágosra, hol bolondos kockásra.

Nagyinkóék szobájában a mézszínű csurgatott melegség a kemencéből áradt, amit mindig csak szárízékkel fűtöttek. A kemence kuckójában, a ködmönön jót lehetett aludni a cirmos cicák dorombolása közepette és a bumfordi kukoricababák társaságában, melyekre nagyinkó slingelt rokolyákat varrt.

Ilyenkor, az őszi időben, amikor már hajnali fagyok is dacolnak velünk, és a kukoricahántások fölött kányák serege kiált a falu felé, eszembe jut nagyapó szekere, ahogyan a kendergyár felől csikorogtak a kerekei, és én mocorgó szisszenéssel lapultam a megrakott szekér tetején, mintha a halk dallamtól az égbe szökkentek volna a kocsira rakott csuhék. Nagyapó által mesterien válogatott csuhék voltak ám ezek! Hamvas rózsaszínűek, mint az angyalok orcácskái. Senki sem mondta volna meg, hogy a fekete, torzonborz szakállú kisoroszi Földapó nevelte őket, aki örökösen hadakozott a Tóba felől oly sokszor süvítő dacos széllel.

Nagyinkó várta ám a csuhés jövetelünket! A gyönyörű csurgatottméz-színű szobában az ágyakba friss csuhéval megtömött zsákokat rakott. Varázslatos ügyességgel forgatta a csuhét a hatalmas zsák közepén levő nyíláson át. A csuhék boldogan sisteregtek, s ütemes suhogással táncoltak a zsákban nagyinkó keze nyomán. Ilyenkor a csurgatottméz-színű ágy ünneplőbe öltözött. A csuhé frissességétől és délceg táncától magasra tornyosult az ágy dereka, és az esti harangszókor, amikor elimádkoztuk az Úrangyalát, valamint nagyinkó az orvosságostégelyeiből eleget csöpögtetett a cukros kiskanálba, odadörzsöltük a pöndölös hátunkat a forró kemence falához, majd a csuhés puha ágyba feküdtünk. Az est folyamán sokáig maradtunk fönt, tovább melegedtünk, késő éjszakába nyúlóan hallgattuk, miként zizzen a sok álomba ringató csuhé. Éreztük, hogy a sötét szobát lassan angyalkák éneke tölti ki. Talán a pufók csuhés zsákokból bújtak ki, vagy a kuckóból, ahol a csönd is mélyen aludt már.

Mindig két pirinyó angyalkát láttam selymes aranyhajjal. A padlót, ahol éppen nem volt rókaszőrme, teleszórták friss kukoricaszemekkel. A falióra, amely még ma is jár, tízet ütött, s kongott a mézszínű szoba.

A szekrények között néhány csupor méz állt. Az államra is csurgatva belőle belekóstoltam az angyalokkal együtt, és a drága nagyinkóm álmában sóhajtott erre egy kicsit.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..