A kevei, vagy ahogyan ők nevezik magikot, a kubinyi magyarok számára magvető hava (október) egyszerre szól templomuk búcsújáról és a huszonkét esztendeje bejegyzett művelődési egyesületükről.
Templom és — idővel nemcsak magyar tannyelvű iskolájuk, de még egy szem tagozatuk sem maradt — magyar művelődési egyesület! E két tényező az, ami még fennmaradt, amihez foggal-körömmel ragaszkodnak az ott élők.
Személyesen október 6-a reggelén járhattam közöttük. Házigazdáimmal, Binecz Margittal, a kevevárai Keve MME elnök asszonyával, Oros Józseffel, a kevevárai római katolikus egyházközség tanácsának tagjával, a Keve MME egyik alapító tagjával, valamint Gáspár András bácsival, a rangidős helyi mindenesek egyikével a parókia pincehelyiségében beszélgettem. Az újratervezés alá került alagsorban, mely hajdanán borospince vala. Mélyen és szakavatottan felépítve, egy réges-rég tovatűnt korban. Ottjártamkor frissen meszelt falakat láttam, felújított lépcsőfeljárót, s a korábbi földes aljzaton is beton volt még a „kabát” — a csempéket másnap, hétfő reggel kezdték lerakni. De mivel az adott szónak bizony nagy súlya van ezen a vidéken, semmi kételyem nem volt afelől, hogy mire felvirrad a nagy nap, dátumilag október 15-e, Avilai Szent Teréz ünnepnapja, a legapróbb mozaikkő is a helyére kerül!
Oros József, Gáspár András és Binecz Margit (Martinek Imre felvétele)
A Gondviselő kegyelméből, kinek áldásában nap mint nap részesül e kicsiny csapat. Ezen maroknyi közösség, ahol ugyan már régóta nem végeznek önnön soraikban sem létszámellenőrzést, sem névsorolvasást, mégis szinte rekordidő alatt tettre- és szolgálatra kész a tagság. Legyen szó főzésről, énektanulásról, templomi szolgálatról vagy éppenséggel kemény fizikai munkálatokról… Mint legutóbb, amikor a legelső „akkordokat” ez év májusában jegyezhették fel az egyesület pedáns krónikásai: Józsi bácsi, Angéla meg… a többiek. Mint megtudtuk, az ötletet a helybéli, anyanyelvápoló órákra járó gyerekek hozták. A fiatalság ebbéli elképzelését meghallgatván, majd részben saját meglátásaikkal is kiegészítvén, a kevevárai egyházközségi elöljárók küldöttsége a nagybecskereki egyházmegye püspökénél kért (s kapott!) audienciát. A kellő löketet végül a sikeres pályázati eredmények adták meg. (A Keve MME a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nél pályázott — a szerző megj.)
A kevevárai római katolikus templom (Martinek Imre felvétele)
Összeállt a kép, és noha már a legelső ún. mélybe ereszkedés pillanatában még a legbizakodóbbak is seperc ráeszméltek, mily nagy fába vágták a fejszét — hiszen csak az alapozáshoz 7,5-8 köbméter földet ki kellett vödrözniük a felszínre, ráadásul egy igen rozoga lajtorján fel- s lelépegetvén —, a napok múlásával egyre többen jöttek segíteni. Időben elkészült a nedvesség elleni, illetve a hőszigetelés is. Változatlan erejű összefogódzással. Nemtől és korosztálytól függetlenül. Ki-ki a saját tálentuma és fizikai képessége szerént. S lőn! Egy leendő műhelyhelyiség, melyben tanulni, beszélgetni, társasozni, filmet nézni… egyaránt lehetséges és kellemetes.
Mindeközben magyar ősei(n)k nyelvét, tőlük szellemi örökségül kapott hagyományai(n)kat pallérozni és palléroztatni is egyúttal. Mert tény és való, hogy nemcsak fogékony növendékek, de hétpróbás oktatók is akadnak szép számban ezen a tájon. Olyanok, akik önmaguk is megannyiszor megtapasztalhatták, igazi kapaszkodót csak és kizárólag a saját anyanyelvének ismerete és szeretete tud adni az embernek. Még a Jóistennel való „beszélgetések”, imádkozás közben is!
A felújított pincehelyiség (Illustrissimo Angéla felvétele)
S mint hallottuk, lesznek majd idővel fényképkiállítások is ezen a színhelyen. Elvégre Kevevára és annak vidéke — az emberi nemtörődömségből eredő megannyi fonákság hozadéka ellenére is — egy igazi kincsesbánya, melyben felbecsülhetetlen értékű épített örökség és természeti sokféleség (biodiverzitás) egyaránt fellelhető. Alkalmasint historikus motívumokkal is megfűszerezve. Mindezt pedig vétek lenne nem felfedezni és fénybe írni, az így megkapott személyes élményeket pedig másokkal is megosztani!
A kevevárai plébánia épületében felújított pincehelyiséget október 14-én, Avilai Szent Teréz ünnepnapjának előestéjén szentelték fel. A püspöki szentmise után, illetve a kubinyi magyarok és barátaik a nyolcvan évvel ezelőtt elhunyt Radnóti Miklós (1909—1944) mártír költőnk emlékét méltató közös műsora előtt.
Püspöki szentmise (Szunyog Tibor felvétele)
A műsor részlete (Szunyog Tibor felvétele)
Régi idők fényei (Internetes archívum)