December 3-át az ENSZ 1992-ben a fogyatékos emberek világnapjává kiáltotta ki. A nap célja, hogy odafigyeljünk ezekre az emberekre, a körülményekre, melyek megnehezítik a mindennapjaikat. Vajon hányszor gondolkodunk el rajta, milyen lehet fogyatékkal élni? És ha elgondolkodunk, vajon teszünk-e bármit is annak érdekében, hogy a környezetünk elfogadja és kellőképpen megbecsülje a sérült embereket?
Sok kérdés, sok lehetséges válasz. De kiket sorolunk a fogyatékkal élők közé?
Testi fogyatékosság
A leggyakoribbak az izmokat, a gerincet és a csigolyákat érintő betegségek. Ezek a cerebrális paralízis (agyi sorvadás), paraplégia, illetve más olyan súlyos gerinc- és csigolyaelváltozások, amelyek mozgáskorlátozottsághoz vagy akár teljes mozgásképtelenséghez vezetnek. Ezek többsége veleszületett rendellenesség, illetve az öröklött hajlam valamilyen betegség hatására kerül előtérbe, és bénítja le a szervezetet. Ide tartoznak továbbá a végtag-amputációk is (pl. baleset vagy más egyéb súlyos betegség következményeként), melyek ellehetetlenítik az egyén mindennapi teendőinek végzését.
A testi fogyatékosságok közé soroljuk még a gyengénlátást és a vakságot, valamint a hallássérülést vagy siketnémaságot. Ezek is lehetnek öröklöttek, illetve szerzettek (trauma, baleset során, súlyos betegség szövődményeként).
Értelmi fogyatékosság
A legtöbb értelmi fogyatékos ember születésétől fogva az. A fogyatékosság oka általában gyógyíthatatlan idegrendszeri rendellenesség. Ide tartozik a Dawn-kór, a hydrocephalus (vízfejűség), oxigénhiányos állapot, illetve agyi elváltozások, daganatok is okozhatnak értelmi fogyatékosoknál előforduló tüneteket.
Ezekkel a sérült emberekkel gyógypedagógusok, neurológusok és pszichiáterek foglalkoznak. A betegek a születésüktől kezdve családtagjaikra vannak utalva. Gyakran a felnőtt, hajlott korú értelmi fogyatékosok — szülők vagy más családtagok hiányában — otthonba kerülnek, ahol 24 órás felügyeletben részesülnek.
Segíteni
A fogyatékos emberek érdekeit civil szervezetek, egyesületek képviselik. Az ott dolgozók segítenek a sérült embereknek — ha egyáltalán lehetséges — beilleszkedni a társadalomba, elintézik a hivatalos ügyeiket, a kisgyermekek speciális tanintézménybe való felvételét, gyógyszereik beszerzését stb.
Minden társadalomnak fontos, hogy olyan szakembereket képezzen, akik tudnak érdemben foglalkozni ezekkel a fogyatékos emberekkel, hiszen ők is teljes értékű tagjai a társadalomnak, és szinte ugyanolyan jogaik vannak, mint az egészséges társaiknak.
