A közelmúltban az írott sajtóban és az elektronikus médiában megjelent a hír Ferenc pápa „világraszóló kijelentéséről”, mely szerint: a hit (a Biblia) és a tudomány nem zárják ki egymást. A tájékozottak semmi újat nem olvashattak, a pápa nem mondott semmi újdonságot. Illetve mondott, de csak azoknak, akik felnőtt fejjel megrekedtek a bibliai teremtéstörténet általános iskolai harmadik osztályos szintjén.
Szerény tapasztalatom — hitoktató lévén — az, hogy bizony ezt a felsős hittanórákon sem tesszük igazán helyre. És akkor jön a biológiatanárnő, aki a hittanra is járó lurkónak az evolúcióról meg a majmokról beszélve lehet, hogy teljesen eltörli a hitét.
A katolikus egyház feje a Pápai Tudományos Akadémián beszélt a katolikus egyház tanításai és a tudományos elméletek összeegyeztethetőségéről. Arról, hogy tudományos szemlélettel is lehet hívőként élni, merthogy a kettő nem zárja ki egymást. Mindenképpen tudnunk kell, hogy a Szentírást különféle korokban különböző emberek írták, és ami a legfontosabb, hogy az adott kor kultúrájának és technikai tudásának megfelelő beállítottsággal. A lényeg azonban egy: Isten a Szentírást „ihlette” vagy „sugalmazta”, és nem diktálta, az ember pedig leírta a saját meglátása alapján. Ez a leírási mód sokszor naivnak vagy elfogadhatatlannak tűnik, de ha ilyet olvasunk, akkor is tudnunk kell, hogy az ember által leírtak mélyén ott rejlik az az alapigazság, amelyet Isten sugalmazott, és amely mindenképpen igaz. Ferenc pápa az ősrobbanásról kijelentette, hogy „nem mond ellent egy isteni teremtő beavatkozásának, sőt, inkább megköveteli azt”. Álláspontja szerint az univerzum kezdete nem a „káosz munkája” volt, hanem a Teremtő isteni tervének megnyilvánulása.
Az evolúcióról is hasonlóan fogalmazott. „A természetben folyó evolúció nem összeegyeztethetetlen a teremtés fogalmával, hiszen az evolúció feltétele a teremtett lények létezése, melyek fejlődhetnek” — mondta.
Az egyháznak az a hivatalos állásfoglalása az evolúcióról, hogy a teremtett világ mai formája „akár evolúcióval is kialakulhatott”. Külön hangsúlyt helyezve az akár szóra, mely arra utal, hogy az egyház valójában nem áll ki az evolúció mellett, mely mindmáig hivatalosan nincs bizonyítva, de nem is ellenzi. Az egyház azt tanítja, hogy a Szentírás első könyve, a Teremtés könyve nem a világ teremtésének a hogyanjáról szól, hanem pusztán arról, hogy Isten által lett teremtve a világ, mely aztán akár evolúcióval is eljuthatott a mai, végső formájáig. A pápa arra is utalt, hogy a Teremtés könyve alapján Istent sokan egy varázspálcával hadonászó mágusnak képzelik, aki bármit megtehet — ez azonban egyáltalán nem egyezik a katolikus egyház világképével. Ferenc pápa szerint Isten „megteremtette az embert, majd hagyta, hogy fejlődjön az általa meghatározott belső szabályok szerint, és így teljesítse be életét”.
A pápa kijelentései nem számítanak újdonságnak azok számára, akik közelebbről is ismerik a katolikus egyház szellemi irányvonalát, hiszen az utóbbi évtizedekben a Vatikánban valójában már elfogadták a Ferenc pápa által most megfogalmazott álláspontot. Érdekes adalék, hogy az ősrobbanás elméletét éppen egy katolikus pap alkotta meg: Georges Henri Joseph Édouard Lemaître belga katolikus pap, fizikus és egyetemi tanár.
A pápa nyilatkozata egyúttal finom elhatárolódásként is értelmezhető attól az irányvonaltól, melyet XVI. Benedek képviselt e témában, aki bizonyos szakértők szerint pártolta a kreacionizmust és az intelligens tervezés elméletét.
Végszóként leszögezhetjük azt, amit erkölcsteológia-tanárom az előadásain sokszor elmondott arról, hogy milyennek is kellene lennie a mai kor hívő emberének. Fontos erkölcsi kötelessége, hogy a hite vagy a hittantudása egyidejűleg fejlődjön a bennünket körülvevő világ technikai és szellemi tudásával. Egy középiskolát vagy egyetemet végzett hívő nem engedheti meg magának, hogy vallási szempontból egy általános iskolás vagy alsós plébániai hittanos szintjén maradjon. „Aki a Szentírást nem olvassa vagy nem ismeri, az Jézust sem ismeri.”