A Népszínház és a Kosztolányi Dezső Színház társulata Budapesten vendégszerepelt
A színház elidegenítő tud lenni, ha bezárkózik, ha időről időre nem mozdul ki a társulat a ,,ház'-ból. A színházat nem lehet egyedül csinálni, ez csoportmunka, és akkor kaphat igazolást -- akár csillagos ötöst is --, ha valahol megmérettetik. Most alkalom nyílt erre Budapesten, ahova a Népszínház három, a Kosztolányi Dezső Színház pedig egy előadásra kapott meghívást. A Népszínház társulata Spiró György Csirkefejét, David Harrower Kés a tyúkban című kamaradrámáját és Harold Pinter Étellift című egyfelvonásosát mutatta be a magyar főváros közönségének, a Kosztolányi Dezső Színház együttese pedig Bornemisza Péter Tragoedia című művét vitte színre. Tehát színházainkban folyamatos, gondolkodásra utaló tevékenység folyik -- a társulatok egyre gyakrabban tájolnak --, ehhez képest elenyészőnek vehetjük a munka struktúrájából fakadó nehézségeket. A munkakörülmények változatlanul mostohák, a Népszínház falain átfúj a szél, de él a remény. Lehet -- és muszáj -- felújításra, malterosládákra várni.
A Népszínház társulata vasárnap este ötvenedik alkalommal játszotta az Indul a bakterház című vígjátékot. Kevés ilyen ünnepi esténk van...
Indokolt optimizmusra adhat okot az is, hogy megkezdődtek a próbák az Álomlakók című - hm, hm, itt álljunk meg egy pillanatra. Hírlik, hogy nagyon nehéz lesz meghatározni a bemutatásra váró mű műfaját. Az előadást a magyarországi Sopsits Árpád rendezi. A mű ,,menet közben' íródik, akik ezt az érdekes, izgalmakkal teli munkát végzik: Brestyánszki B. Rozália és Sopsits Árpád. Fellépnek majd, azaz megálmodják álmaikat: G. Erdélyi Hermina, Vicei Natália, Gál Elvira, Szőke Attila, Pálfi Ervin, Szilágyi Nándor, Péter Ferenc, Katkó Ferenc és Kálló Béla (újabban így: két 'l'-lel). A díszletképet a rendező tervezi, a jelmezekről Janovics Erika gondoskodik, Matlári Miklós a muzsikát szerzi. Bemutató előadás: 2005. március 31-én.
Februárban, születésapja alkalmából Karna Margitot köszöntötték, nyugdíjas színészünk, Medve Sándor pedig hűségdíjban részesült, a Magyar Játékszín Társaság elismerésében. Folytatja diadalmenetét a Charley nénje című megzenésített vígjáték, a Soltis Lajos Stúdió termében a Murilin Munro nézhető meg, több tavaly bemutatott darab is műsoron maradt. Ezekkel az előadásokkal tudja, akarja a színház megőrizni önmagát, hitelét és persze Samuel Beckett Godot-ra várva című abszurdjával, amelyet a Kosztolányi Dezső Színház alkalmi együttese szeretne bemutatni...