Szomorú idők járnak manapság a kerti törpékre.Hogy precízen fogalmazzak:Egészen kihalófélben vannak. Na most méltán ráncolhatják homlokukat, miszerint felettébb kényes dolgokat feszegetek. Mondhatják: Hát nem volt elég a múltkor az aranyhalak helyzetét bolygatnom?Bánom is én, ha forró ólmot öntenek...
Hogy precízen fogalmazzak:
Egészen kihalófélben vannak.
Na most méltán ráncolhatják homlokukat, miszerint felettébb kényes dolgokat feszegetek. Mondhatják: Hát nem volt elég a múltkor az aranyhalak helyzetét bolygatnom?
Bánom is én, ha forró ólmot öntenek a fülembe, vagy lenyeletik velem a Magyar Szót, amikor mások ünnepe miatt nem jelenik meg... Én akkor is kimondom: Ez már a vég közepe!
(Amennyiben üldözni fognak érte, legfeljebb önkritikát gyakorolok. Bevallom, ha muszáj: ,,Elkapott az uszály, Góg és Magóg fia vagyok én - is!)
Ne értsenek félre, nem az a gáncsoskodó alak vagyok, akinek még egy kerti törpe se szent!
Ó, nem!
Én nem sírom vissza a kerti törpéket, de nem is áltatom magam, miszerint megvannak még, csak jól körül kell nézni a hivatalokban, kormánykörökben. Én csupán a sivár valóságot konstatálom, mint - nem egészen - olyant!
Mert ugyebár, ha itt abbahagynám, akkor azt mondhatnák: Glossza meg, aki csinálta! Mert ugyebár úgy festene, mint egy gyászjelentés, holott még Az Ember tragédiája is happy enddel végződne.
Hát akkor, íme önöknek egy kis reménysugár!
Van jobb! Mármint a kerti törpénél.
Láttam!
A KERTI OROSZLÁN!
Ott kuksol a tulipánok között egy topis hadinyerészkedő villájában.
Lám-lám, nálunk minden, de minden megoldódik!
Gipsz-ropsz!