A feledésbe merült meghatározás talán nem teljesen helytálló, mivel ezekből a típusokból még találkozunk egynéhánnyal az utakon. Nagyon kicsi a számuk, de hát nem is csoda, hiszen egyik-másik az ’50-es években készült, ma pedig 2020-at írunk. A legtöbb a lelkes gyűjtőknél található, és csak az oldtimer-találkozókra hozzák üzembe őket, de akkor hosszabb táv megtételére is képesek, tehát annyi év elteltével még mindig üzemképes a motorjuk. Most csak néhányat említünk meg, mégpedig azokat, amelyek a legismertebbek voltak ebben a térségben.
Ma az olasz autógyártás remekművei következnek, melyek nemcsak hazánkban, hanem a világ minden pontján ismertek voltak, és most is emlékeznek rájuk. Kis járművek voltak, de ettől még igenis lehettek családi autók, hiszen minden célnak tökéletesen megfeleltek. Nyaralni vagy csak egy nagybevásárlásra egyaránt el lehetett velük menni — igaz, egy kicsit szűkös volt a hely, de mindenki megoldotta valahogy. A legmenőbb modell a ma is nagyon jól ismert Fiat 500-as volt. Gyártása 1957 és 1975 között járt a csúcson, amikor is szinte sorba álltak a vásárlók, hogy átvehessék a mini autót. A kedvező ára és a külseje valóban hódított. Hossza 2970 mm-t, szélessége 1320 mm-t, magassága 1320 mm-t, öntömege mindössze 499 kg-ot, tengelytávja pedig 1840 mm-t tett ki. A motor teljesítménye 479 cm3, 499 cm3, valamint 594 cm3 volt, soros, kéthengeres és farmotoros hátsókerék-meghajtással. A modellek is váltották egymást, így az első, a 479 cm3-es csupán 13 lóerős volt, és teljes hosszában vászontető borította, az elnevezése Nouvo 500. A gyártása 1960-ig tartott, majd megjelent a modernebb 500 D. Ebbe a modellbe már egy erősebb motort szereltek, mely 499 cm3-es és 17 lóerős volt. Az ajtók itt is, mint az elődnél, hátrafelé nyíltak, ám a vászontető csak a tető feléig ért. Az 550 F 1965 és 1973 között volt jelen a piacon, és lényegében nem nagyon tért el az előzőhöz képest. Az F és az L jelzés a parányi változtatások miatt volt kitalálva. Végül a Fiat 500 Rinovatta zárta a sort, ezt a járművet 1972-től 1975-ig gyártották. Motorja 594 cm3-es volt, és ez már nagyobb sebességet is tudott produkálni. Jugoszláviában mint Fityó volt ismert, ahol nagy népszerűségre tett szert, és népi autó vált belőle. Amikor újra elkezdték gyártani, már nagyon sok változtatást bevezettek, modernebb külalakot kapott, erősebb motorokkal szerelték fel, de az eladási ára már nem volt olyan előnyös, sőt, drága autónak minősült, így nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Nagy kár.
A következő modell a 850-es, mely szintén kis gépkocsinak számít, de valamivel nagyobb az 500-asnál. Hossza 3575 mm, szélessége 1425 mm, magassága 1385 mm, tengelytávja 2027 mm, öntömege 670 kg. A soros, négyhengeres, vízhűtéses, négyütemű, OHV benzinmotorral felszerelt változat 843 cm3 hengerűrtartalommal és 34 lóerővel száguldott az utakon. A végsebesség eléréséhez 6,3 liter üzemanyagot fogyasztott. Nagyfokú megbízhatóság jellemezte, mivel nem volt szükség különösebb karbantartásra, sok kilométert megtett meghibásodás nélkül. A hátsókerék-meghajtás jó választásnak bizonyult, ezt az 500-astól lesték el, és a gyorsulása is jó volt. Gyártották limuzin, karaván, kombi, kupé és kabrió változatban. A kupé 843 cm3-es és 47 lóerős motorral volt felszerelve, a Sport Coupé 1968-ban jelent meg 903 cm3-es hengerűrtartalmú, 52 lóerős motorral. 1964-től 1972-ig volt hivatalosan gyártásban, és sokat értékesítettek belőle, ami nem meglepő, mivel egy jó minőségű gépkocsi volt.
A Fiat 125 egy nagyobb és valóban családi autó volt, a felső kategóriába tartozott. Az első modell 1968-ban került a szalonokba, és mivel kényelmes volt benne az utazás, na meg megbízhatónak is számított, az emberek nagyon gyorsan megkedvelték. A siker láttán sok külföldi vállalat megvásárolta a gyártási jogot, például a lengyelek is, akik 125 P-nek nevezték el, vagy Jugoszlávia, ahol a Zastava forgalmazta, és Zastava 125 PZ néven volt ismert. Hossza 4232 mm-t, szélessége 1625 mm-t, magassága 1440 mm-t, öntömege 1150 kg-ot, tengelytávja pedig 2505 mm-t tett ki. Többféle motorral készítették, attól függően, hogy milyen volt a jelzése, de a középkategóriás típus 1608 cm3-es és 90 lóerős volt. A motor elöl helyezkedett el, és az első kerekeket hajtotta meg, a hátsó csomagtartó tágas volt, és nyugodtan lehetett bele pakolni, mivel a terhelhetősége megengedte ezt. Ennek a modellnek nem volt akkora keletje, mint remélték, de összességében egy jól sikerült autóként tartották számon.
Az előző hetekben megemlékeztünk néhány ismert modellről, mely a ’60-as, ’70-es és ’80-as években volt forgalomban. Olvasóink közül biztosan sokan gondoltak vissza örömmel arra az időszakra, különösen, ha nekik is volt ilyen autójuk. Ha tartanánk egy közvélemény-kutatást, vajon melyik kapná a legtöbb voksot? Ha van idejük és kedvük, honlapunkon elmondhatják.
(Vége)
Még több kép!▼
