A feledésbe merült meghatározás talán nem teljesen helytálló, mivel ezekből a típusokból még találkozunk egynéhánnyal az utakon. Nagyon kicsi a számuk, de hát nem is csoda, hiszen egyik-másik az ’50-es években készült, ma pedig 2020-at írunk. A legtöbb a lelkes gyűjtőknél található, és csak az oldtimer-találkozókra hozzák üzembe őket, de akkor hosszabb táv megtételére is képesek, tehát annyi év elteltével még mindig üzemképes a motorjuk. Most csak néhányat említünk meg, mégpedig azokat, amelyek a legismertebbek voltak ebben a térségben.

A Fiat 126-os először 1972-ben jelent meg mint a Fiat 500-as utódja, és 1980-ig gyártották. A mi térségünkben mint Polski Fiat vagy kis Polski volt ismert, melyet Lengyelországban gyártottak. Ezt a változatot 1973-tól 2000-ig Fiat-licenc alapján gyártották, és a 126 p modellnevet kapta. Hossza 3054 mm, szélessége 1378 mm, magassága 1302 mm, öntömege 580 kg, míg terhelés alatt 619 kg. Az üzemanyaga kizárólag 95-ös benzin, a motor soros, kéthengeres, és háromféle, 594, 652 és 704 cm³-es változatban készült. A farmotoros hátsókerék-meghajtás ellenére igen mozgékony kis autónak mondhatjuk. A motor teljesítménye 23 lóerő volt, melyet 1987-ben 26 lóerőre növeltek. A kocsi alacsony árának és a megbízhatóságának köszönhető, hogy nagyon gyorsan meghódította a környező országokat, és népi autó lett belőle. Nagyon sok család ezzel ment például nyaralni, és hogy ez is tökéletes legyen, ennek a kis autónak terveztek egy hozzá illő lakókocsit is, mely Niewiadów N126 néven volt ismert. Mivel elképesztő mennyiségben igényelték, szinte mindenhol éveket kellett rá várni. Lengyelországban több mint 3 milliót gyártottak belőle, de ehhez még hozzá kell adni, amit Ausztriában készítettek, 2000 darabot, valamint azokat, amelyek Jugoszláviában a Zastavából kerültek ki. A léghűtés volt a sikeres kis autó hátránya, mely a nyári időszakban, különösen hosszú úton ütközött ki.

Az orosz autógyártás is jeleskedett egy modellel, mégpedig a mindenki számára ismert Ladával — vagy ahogy Magyarországon hívták, Zsigulival. Az első autó 1974-ben került ki a gyárból, és a Fiat 124-es volt az alap, de mégis adódtak eltérések, mint a motor, mely fejlettebb volt, mint az eredeti. Az önindító erősebb lett, hogy nagy hidegben is minden gond nélkül gyújtson az autó. A hátsó tárcsafékeket dobfékek váltották fel, melyek ellenálltak a zord útviszonyoknak, mint a sár vagy a por, illetve a nagy hideg. A tervezők a magasságon is változtattak, így a földutakon is biztonságosan lehetett vele közlekedni. A motorok négyféle kivitelben készültek, 1200, 1300, 1500 és 1600 cm³-ben, ezek közül az 1200-as volt a legmenőbb. Hossza 4075 mm, szélessége 1610 mm, magassága 1382 mm, tömege 955 kg, tengelytávja 2424 mm. Az 1198 cm³-es, soros, négyhengeres, felülvezérelt, nyolcszelepes motor üzemanyaga 95-ös benzin, a teljesítménye 60 lóerő, a maximális sebessége 145 km/h volt. A felépítése orrmotoros, hátsókerék-meghajtású. Nagyon népszerű volt a terhelhetősége meg az egyszerű felépítése miatt, mely tulajdonságok megbízhatóvá tették, így ezeket az autókat csak nagyon ritkán kellett javítani. Aki nagyobb gépkocsit szeretett volna, az ezt választotta, és nem is csalódott. Napjainkban is láthatunk ilyen autókat, főleg a falvakban, ahol nagy becsben tartották őket, így most is hajtható állapotban vannak. Ez egy nagyon sikeres jármű volt az akkori Szovjetunióban és a környező országokban egyaránt.

A következő gépkocsi egy furcsa kinézetű, szintén orosz gyártmány, mely megállta a helyét a fagyos északon is, meg a melegebb délen is. A neve Zaporozsec. Az első ZAZ 965-ös 1960-ban jelent meg 748 cm³-es, 23 lóerős, V4-es, négyütemű, léghűtéses motorral. Végsebessége 95 km/h, fogyasztása 5,5 l/100 km. A következő modell a 966-os, melynek 887 cm³-es, 30 lóerős motorja elérte a bűvös 100 km/h sebességet, fogyasztása pedig 6 literre emelkedett. Ezek nagyon népszerű autók voltak, mivel a fűtésük tökéletesen működött a motortól függetlenül, az indítás pedig a legnagyobb hidegben is zökkenőmentes volt. A farmotoros jármű a hűtést az oldalán levő úgynevezett zsebek segítségével kapta, melyek menet közben beterelték a levegőt a motorházba, így a motor működése nyáron is zökkenőmentes volt. Állás közben egy ventilátor gondoskodott a megfelelő hűtésről. Ez a gépkocsi is népautónak indult, és az is lett, méghozzá nagyon rövid idő alatt. A gyártás 1994-ig tartott, és szinte mindegyik darab megrendelésre készült, így a megszűnése nagy elégedetlenségbe ütközött. Sokan mondták, hogy a minősége mindig átlagon aluli volt, de azt már nem tudták megmagyarázni, hogy ennek ellenére miért igényelték annyian.

(Folytatjuk)