A 94 — velük együtt végzett — férfi évfolyamtársával ellentétben azonban a két katonanő nem kérheti felvételét a könnyűfegyverzetű, 75. ranger ezredbe, a Pentagon ugyanis még csak most vizsgálja, hogy különleges műveleti egységekben is alkalmazhat-e nőket.

2013 januárjában Leon Panetta akkori védelmi miniszter töröltette el az Egyesült Államok haderejében a nők közvetlen harctevékenységére vonatkozó tilalmat, ami korábban csak férfiak által betölthető 110 ezer állást vagy elvégezhető programot nyitott meg előttük. A fegyveres szolgálatok, amelyeknek haladéktalanul meg kellett kezdeniük a végrehajtási terv kidolgozását, 2016 januárjáig kérelmezhetik majd, hogy az esetükben tegyenek kivételt, ha úgy vélik, hogy egyes beosztásokba továbbra sem kerülhetnek nők.

Az Apache-helikopterpilóta Haver és a katonai rendész Grierst egy csütörtöki sajtótájékoztatón reményét fejezte ki, hogy történelmi teljesítményük más nők előtt is megnyitja az utat.

A hadsereg kísérleti jelleggel most először nyitotta meg az 1972 óta működő Ranger Iskolát a nők előtt. Ilyen elitkiképzés nélkül, amelyen a szárazföldi erők állományának mindössze 3 százaléka esett át, hivatalosan senki sem lehet a 75. ranger ezred katonája és aligha tölthet be több fontos parancsnoki posztot a gyalogságnál.

Áprilisban (381 férfi mellett) a „gyengébb nem” 19 képviselője kezdett bele a kiképzésbe, de csak az egyaránt a West Point-i katonai akadémiáról kikerült Haver és Griest tudta végigcsinálni azt. A lemorzsolódás rendszerint a férfiak között is óriási: minden évben mintegy 4 ezren próbálnak meg rangerré válni, de ez rendszerint csak a 40 százalékuknak sikerül.

A hadsereg egyértelművé tette, hogy a nőknek a rangerré minősítéshez pontosan ugyanolyan fizikai alapkövetelményeknek kell megfelelniük, mint a férfiaknak. Vagyis: képesnek kell lenniük végrehajtani 49 fekvőtámaszt, 59 felülést, 6 húzódzkodást, le kell tudni futniuk 8 kilométert 40 perc alatt, teljes menetfelszerelésben le kell gyalogolniuk 19 kilométert három óra alatt, emellett jól kell úszniuk és ejtőernyőzniük, valamint megbízhatóan tájékozódniuk a szárazföldön.

A leendő rangereknek a kiképzés alatt — amelybe The Washington Post szerint a korábbi évtizedekben  legkevesebb 22-en belehaltak — erdőben, hegyekben, mocsárban kell megtanulniuk legyőzni az ellenség mellett a kimerültséget, az éhséget és a stresszt.

A kiképzés mindhárom szakaszát elsőre és a minimális 61 nap alatt teljesíteni a férfi katonák mindössze 10 százaléka tudta, a nők közül senki. A többieknek, köztük Havernek és Grierstnek az egyes fázisokat meg kellett ismételniük.

A Pentagon 2013-ban bejelentett döntésével lépést kíván tartani a realitással, a fegyverforgató lányok-asszonyok ugyanis az iraki és az afganisztáni háború csataterein — részben utánpótlás hiányában — egyre komolyabb feladatokat kaptak. Többen szolgáltak közöttük géppuskásként páncélozott harci járművön és helikopteren, vagy pilótaként, sőt, felderítőként a haditengerészet SEAL kommandósai között.

A CNN szerint a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat követően az amerikai fegyveres erők legkevesebb 88 női tagja vesztette életét, a legtöbben Irakban és Afganisztánban, ahol a klasszikus frontvonalak többnyire nem léteztek. A világon 16 iparosodott ország — amelyek többnyire az Egyesült Államok szövetségesei — engedélyezte eddig a nők harci szerepvállalását.

Az amerikai fegyveres erőknél 2011-ben oldották fel a homoszexualitásukat nyíltan vállalók szolgálatára vonatkozó tilalmat. Ezt a lehetőséget egyébként a transzneműek esetében is fontolóra vették.

Forrás: www.mti.hu


Shaye Haver (középen) és Kristen Griest (jobbra), akik a West Point-i katonai akadémiáról kerültek ki (Beta/AP Photo/John Bazemore)