A szép számban egybegyűlt érdeklődők megismerhették Balogh István zentai irodalmár Mesebor című, két drámát tartalmazó könyvét, valamint Raffai Judit és Resócki Vázsonyi Csilla A Tisza — Vajdasági magyar néprajzi ismeretek gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak címet viselő foglalkoztatófüzetét.

A két dráma, mely Balogh István legújabb, sorrendben huszonegyedik könyvében szerepel, már kiállta az idő próbáját. Az Örökhagyók első változatát a szabadkai Népszínház Magyar Társulata felolvasószínházi előadás formájában mutatta be 2009-ben. A Mesebor — Csoda a koponyák hegyén című pedig még korábban, 1989-ben debütált az Újvidéki Rádiószínház műsorában. A szerző mindkét szövegből kisregényt is írt, ezek a Hintaszék című kötetében kaptak helyet. A Mesebor a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Színjátéktár sorozatának harmadik könyve, megjelent a Nemzeti Kulturális Alap és a Bethlen Gábor Alapítvány támogatásával.

Kormányos Katona Gyöngyi, a VMMI igazgatója, Raffai Judit, Resócki Vázsonyi Csilla (a szerző felvételei)

Balogh Istvánnal Döme Szabolcs és Beszédes István, a könyv szerkesztője és műszaki szerkesztője beszélgetett, megzenésített verseit Kónya Sándor csókai versénekes adta elő.

Dr. Raffai Judit, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyetemi rendes tanára, néprajz- és mesekutató és Resócki Vázsonyi Csilla, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet munkatársa, okleveles könyvtáros, a Földön látszik, égen jár című kiadvány után elkészítette az intézet második foglalkoztatófüzetét. Ez A Tisza, melyben a folyóra vonatkozó vajdasági magyar néprajzi ismereteket gyűjtötték egybe, vagyis mindazokat az értékeket, amelyek a folyó és az ember évszázados együttéléséből jöttek létre.

A Tisza nagy szerepet tölt be a mellette élők életében, a múltban pedig még inkább meghatározta a Tisza menti lakosság teljes életmódját: termékenyítőleg hatott a természetre és az emberek képzeletére is. Kiadványunkat a gyerekek mellett a szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak is szánjuk, arra számítva, hogy közösen, feladatvégzés és beszélgetés során együtt ismerik meg a vajdasági népi hagyományokat, néprajzi értékeket — vallják a szerzők.

A 24 oldalas, nagyobb méretű füzetet fellapozva azonnal arra a kérdésre kap választ az olvasója, hogy miként lett kanyargós a Tisza, majd további hasznos adatok is kiderülnek a szőke folyamról. Szóba kerül egyebek közt a tiszai halászat, a tiszavirágzás, a bácskai és a bánáti táltosok harca, a zentai csata, és felmerül az is, hogy mit rejt a Tisza feneke. A tartalmat színesítik a Tiszához kapcsolódó szólások, egy padéi mondóka, feladatok és QR-kódok. Az utóbbiak segítségével meghallgatható például a Révészek nótája vagy a zentai csatához kötődő egyik monda.

A kiadvány illusztrátora és műszaki szerkesztője Kanyó Ervin volt, megjelenését Magyarország Agrárminisztériumának Hungarikum Főosztálya támogatta. A bemutatón Bosznai Sára tiszai népdalcsokrot adott elő.

Tóth Lívia 

Egy százéves hintától a Golgotáig

Balogh István: Mesebor. Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, 2024

A vér nem válik vízzé, és borban az igazság, vagy vérben az igazság, és a bor nem válik vízzé? Tudja fene, az ember sokszor keveri a szezont a fazonnal. Forgathatom én bárhogy a két közmondás szavait, a Mesebor című kötetben szereplő két dráma ezek nélkül is igazságokat fogalmaz meg, melyek hatásosabban ébresztenek gondolatokat az olvasóban, mint bármely népi bölcsesség. Persze a két közmondást nem szimplán véletlenszerűen választottam, hiszen jól reflektálnak a könyvben lévő művekre.

Döme Szabolcs, Balogh István, Beszédes István

Először talán vegyük szemügyre az első drámát. Sokunknak megfordult már a fejében a kérdés: mennyit számít a nevelés, és mennyit a genetika? Az emberiség a vért már ősidők óta spirituális jelentéssel ruházta fel, a nevelés pszichológiáját pedig nem olyan régóta, de kutatjuk. Vannak, akik szerint lényegtelen, hogyan nevelnek, a traumáink, komplexusaink, személyiségünk öröklődik, és előbb-utóbb felszínre tör, valaki szerint pedig a megfelelő nevelés a kulcsa mindennek. Mindenképp érdekes elgondolkodni azon, mennyiben határozza meg a genetikánk a személyiségünket, és mennyiben a kultúra, mely körülvesz. Az Örökhagyók — Színmű egy évszázados hintáról című történet éppen ezt a dilemmát boncolgatja. Két kultúra ütközése, népcsoportokkal kapcsolatos sztereotípiák elől való lehetetlen menekülés, kötelességtudat vagy annak hiánya, számos kétség, mely körüllengi az olvasó tudatát. Ha a fiatal generáció nem is tudja annyira átérezni a történet által leírt megpróbáltatásokat, szüleinkben, nagyszüleinkben biztosan újra előtörnek a magyarságunkat ért régi atrocitások emlékei. A középpontban egy magyar és egy szerb család ellentéte áll, viszont a gyermekeiknek közös utóduk születik. Az unokát a nagyszülők mindkét részről maguknak követelik, de semmiképp sem tartják közös „tulajdonnak”. Vajon a gyermeknek kihez kellene tartoznia: ahhoz, aki felnevelte, vagy ahhoz, aki nemzette?

A könyv második drámája, a Mesebor — Kocsmakomédia egy felvonásban már lazább hangvételű írás. Lefogadom, szinte mindenki találkozott már életében olyan emberrel, mint amilyen a főhősünk, Petronius. Ő egy olyan díszpéldánya a részegeskedőknek, aki borvirágos arccal meséli elképesztő történeteit. Mindannyian kételkedünk a történetek hitelességében, de azért mégis hallgatjuk, mert valamilyen különös módon magukba szippantanak. Petronius egy jeruzsálemi kocsmában borért cserébe szórakoztatja a társaságot, elmondja, katonaként átélt kalandjait és persze azt, hogyan találkozott a Názáreti Jézussal. Bármi is legyen az igazság, a mi Petroniusunkat végül számonkéri történeteinek egyik szereplője.

Azt el kell mondanom, hogy a könyvben viszonylag sok káromkodás szerepel, ezért akit zavar a vulgáris kifejezések használata, annak valószínűleg nem fog túlságosan tetszeni egy-egy szövegrész. Személy szerint úgy gondolom, ez is része az életünknek, és az impulzív kifejezésmód csak jobban nyomatékosítja egy-egy mondat hatását.

Összességében a műben stílusában két eltérő dráma szerepel, az egyik inkább gondolatokat, érzelmeket ébreszt, a másik inkább megnevettet. A kötet rövid, így aki egy könnyed kis olvasásra vágyik, és nem szeretne elköteleződni egy hosszú regény mellett, annak nagyszerű délutáni időtöltés lesz.

Miskolci Krisztina