
Ezen a napon hunyt el 1967-ben Budapesten Kocsis Pál Kossuth-díjas (1959-ben), magyar szőlőnemesítő, aki kiemelkedő eredményeket ért el a homoktalajokon termelhető csemege- és borszőlőhibridek előállításában.
Kecskemét — 2024. január 16.
Kocsis Pál Kecskemét város szülötte volt — 1884. december 1-jén látta meg a napvilágot. Eredetileg festőművészetet tanult Párizsban, ám az Élet — édesapja súlyos betegségéből adódóan — hazarendelte az ifjút, aki csakhamar Mathiász János (1838—1921) neves szakembertől, a magyar és a világ szőlészetének és borászatának megmentőjétől tanulva, maga is egyre inkább a szőlőnemesítés iránt tanúsít érdeklődést. 1930-ban a Csabagyöngye és a Pozsonyi Fehér fajtákat keresztezve megalkotja az Irsai Olivér nevű hibrid csemege- és fehérborszőlő-fajtát. A névadó (Irsai M. Olivér) egyébként élő személy volt, Kocsis Pál barátja.
Ez utóbbi szőlőfajtából — illatossága és a lágy savtartalma okán — évtizedek óta minőségi bor is készül.
Kocsis Pál 1944-ben birtokait elhagyni kényszerül. Budapestre költözik, ahol átvészeli az ostromokat, és miután visszatér(het) majdan az időközben kifosztott otthonába, röpke néhány éven belül ő maga is kuláklistára kerül. Birtokát államosítják…
Kecskemét — 2024. január 16.
Hazaszeretetét mutatta ki a hibrid szőlőfajtáinak elnevezéseiben: Magyar az én szülőföldem, Tisza, Tiborc, Hungária, Szegény ember szőlője. (Külső hivatkozás: Wikipédia)
Fényképezte: Martinek Imre