Március idusán a debreceniek egy farsangi hangulatú hétvégére invitálták a vadvirágos családokat, melyek eleget téve ennek a meghívásnak négy felejthetetlen napnak lehettek részesei. Az adaiak debreceni családoknál kaptak szállást, ami a bizalom és az egymáshoz való közelkerülés kialakulásának lehetőségét nyújtotta.

— Ez a hétvége arról szólt, hogy nincsenek határok — jegyezte meg Törökné Csécs Lenke, Lenke néni, a Főnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes művészeti vezetője, a program ötletgazdája és szervezője. — A korábbi években nem igazán ápoltuk a kapcsolatot a határon túli magyarsággal. Nagyon hálás vagyok a jelenlegi kormánynak azért, hogy mindenféle népszavazás nélkül törvénybe adta, hogy mi egyek vagyunk, és együtt kell hogy legyünk, mindegy, hány kilométer van közöttünk. Nekem ez a kapcsolat erről szól. Emberekről. Nagyon sokat tanulunk egymástól. Segítjük egymás munkáját, akkor haladhatunk ugyanis előre, ha egymásban nem vetélytársat, hanem barátot látunk. Ez a rendezvény arról szólt, hogy a családokat közelebb hozzuk egymáshoz. Nem volt egyszerű megszervezni ezt a találkozót, de mindkét közösség nagy áldozatot hozott azért, hogy együtt lehessünk.

A debreceni vendéglátók a következőket fűzték ehhez:

Dr. Grigerné dr. Furcsa Mariann: — Tudtam az adaiakkal való jó viszonyról, valamint arról is, hogy a Tűztánc Fesztivál alkalmával vendégfellépők vannak elszállásolva a csoportunk tagjainál. Három éve kapcsolódtam be a vendégek fogadásába édesanyám által, akkor még besegítőként, de az idén a családommal mi is fogadtunk vendéget, és örülünk, hogy így döntöttünk. Úgy érzem, hogy gazdagabbak lettünk a hétvége által. Nehéz elképzelni, hogy milyen lehet határon túli magyarként élni. A médiában sokat hallunk erről, de igazán csak most szembesültünk vele, hogy a határon túliak ugyanolyan magyarok, mint mi. Örülünk, hogy részt vettünk a programban!

Kissné Kálmán Júlia: — A vajdaságiakkal való kapcsolat kibontakozásának kezdetén nem fogadtunk vendégeket, de néhány éve már igen, hiszen nekünk is jólesik, amikor gyerekeinknek szállást adnak az adai rendezvényeken való fellépések alkalmával. Fontos ez a jó viszony a gyerekeknek és a szülőknek, és nem csupán a szállás szempontjából, hiszen kapcsolatunk már túlmutat ezen.

Furcsáné Tóth Magdolna, azaz Magdi néni: — Már négy éve annak, hogy szállást nyújtunk az adai vendégeknek a Tűztánc Fesztivál idején. Számomra ez a kapcsolat nem csak a fesztiválról meg a néptáncról szól, hiszen van egy személyes része is, melytől mindannyian gazdagabbak vagyunk. Ismeretségünk által egyre inkább érezzük a szellemiség lényegét. A közös együttlét egyre szorosabbá teszi ezt. Egyértelmű, hogy a határon túli és a kisebbségi lét sok olyan tulajdonságot alakított ki, amely belőlünk hiányzik. A családokhoz közel kerülve elmondhatom, hogy nagyszerű embereket ismertem meg.

A vadvirágosok minden alkalommal tapasztalhatták a debreceniek határtalan vendégszeretetét, törődését és gondoskodását. Ez most sem volt másként. A márciusi találkozót így idézik fel az adaiak:

Tápai Árpád: — Nagy öröm volt számomra, hogy meghívást kaptunk. Vendéglátóinkról csakis a legjobbakat mondhatom, hiszen mindenünk megvolt. Egy percig sem éreztük azt, hogy teher vagyunk számukra. Mintha régi jó barátok volnánk, úgy tudtunk beszélgetni a legkülönfélébb témákról. Örülök, hogy így alakult, és nem egy panzióban kellett megszállnunk. Most már nem csupán az egyesület tagjai, hanem a szülők is megismerhették egymást, akik az egyesületek mögött állnak, és segítik őket. Ez valóban példaértékű, megerősíti ezt a kapcsolatot és hosszú távon ezt az együttműködést is.

Varga Lívia, a Vadvirág HK elnöke: — Amikor Lenke nénivel elkezdtük szervezni ezt a kirándulást, és először fogalmazódott meg bennünk a találkozó gondolata, nagyon lelkesek voltunk, hiszen a farsangi estre egy helyi szokás bemutatásával kellett készülnie az utazó csapat aprajának-nagyjának. A helyi bőgőtemetés feldolgozását mutattuk be nagy sikerrel. Ez a találkozó a korábbi meghívásokhoz képest más jellegű volt. Eddig csak a táncosaink és a zenészeink utaztak a fesztiválokra, őket családoknál helyezték el, most viszont a vadvirágos családok kaptak lehetőséget erre és egymás megismerésére. Ilyen formában meghittebb kapcsolat is kialakulhat, mely hosszú távra szólhat. Maga a program Lenke nénit dicséri, hiszen minden alkalommal olyan nevelő tartalmú kirándulást tervez, amelyen magánutazóként nem biztos, hogy részt vennék. A kapcsolatok most bontakoznak ki. Ez csak az első lépése volt egy szép kezdeményezésnek. A vendéglátóink is hasonló érdeklődésűek, olyan civil szervezetnek a tagjai, mint a Vadvirág. A távolság megnehezíti a kapcsolattartást, hiszen nem olcsó mulatság ennyi embert ilyen messzire eljuttatni. Most azonban egy sikeres pályázat tette ezt lehetővé, illetve megalakult a Vadvirágon belül az a szülői közösség is, amelynek tagjai szívesen vesznek részt ilyen rendezvényeken. Hálával tartozunk Törökné Csécs Lenkének, hogy lehetővé tette ezt az utat. Nagy ajándék volt ez számunkra. Ez a találkozó az egyesületeink közötti kapcsolat kivirágzása. Haza a magasban.

Varga Lilla felvételei