Fából faragott Péter

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Fából faragott Péter

Valahogy mégsem sikerült teljesen elszakadnom az akácmézillatú gyerekkoromtól. Más-más szemszögből nézve ez jó is, meg nem is. Jónak mondható, mert így háborítatlanul hihetek tovább a mesékben, ahol a gonosz(k)o(dó)k végül minden mesterkedésük ellenére elnyerik méltó ,,jutalmukat”, de ha felk...

Valahogy mégsem sikerült teljesen elszakadnom az akácmézillatú gyerekkoromtól. Más-más szemszögből nézve ez jó is, meg nem is. Jónak mondható, mert így háborítatlanul hihetek tovább a mesékben, ahol a gonosz(k)o(dó)k végül minden mesterkedésük ellenére elnyerik méltó ,,jutalmukat”, de ha felkeltenek, annál inkább fáj a felismerés: a valódi világban igencsak megzápult valami! Hogy a Pancsova fölötti kén-dioxidos levegő, esetleg a kicsiny falum határában terpeszkedő cukorgyári ülepítő medence időnkénti bűze nógatja-e inkább hangulatomat: igazán nem tudom érdemben eldönteni. Azt viszont annál határozottabban merem állítani, hogy erre, mifelénk belátható időn belül nemcsak a gólyáktól vonják meg a ,,fuvarosengedélyt”, de a Péterkéket (vagy Pinocchiókat, esetleg Burattinókat, ha így tetszetősebben hangzik!) már fából sem tudjuk majd kifaragni. Igen egyszerű oknál fogva: mert a fa hiánycikk!
Tudjuk ezt jól mi síkságiak, meg aztán itt vannak heti rendszerességgel, emlékeztetőül a čačaki, valjevói fuvarosok, akiknek pont ez a szükségünk hoz némi pénzt a konyhára. Mi tüzelünk, ők vágnak, a šumadijai erdőség pedig - más választása nem lévén - feltartóztathatatlanul fogy. Fecskeszárnyon cikáznak a gondolatok a Lasta fedélzetéről, a Batočina és Belgrád közötti autópályán. Vissza a goči stanišinci gyermeküdülőbe az idei tél utolsó hómaradványaihoz, de ugyanakkor haza is. Haza, ahol a kémények télvíz idején kukorica- és faegyveleg-füstöt bodorítanak magukból. Lénárd még vág egyet fakardjával vélt kalózai ellen, aztán őt is elnyomja az álom a nagyanyja ölében. Ezúttal nem vehetem fel ,,dócsé”. És - be kár! - a balatonszabadi Bernicz István bácsi fokosait sem forgathatja meg betyárosan a legényke, a faragott vasderesek valamelyikén. De hogyan is tehetné? Hiszen a mester a Sió-csatorna menti falunapról csak énelőttem sejlik fel, miközben Bonci bácsi újévi jókívánságain derülök, amit a messzi testvértelepülésről küldött. Kis lak áll a hatalmas szerbiai pusztaság közepén, bontásra ítélve. Megmentették-e belőle legalább a faragott garnist az örökösök?
- Egyedül azt hoztam eladni - mintha újból látnám a fafaragó bácsi parolára nyújtott kezét. - Mármint a garnist. A többi amolyan hangulatcsináló remekmű. Jólesik itt lenni ebben a zsibongásban, újra a fiatalok között. Nyolcvanegy évem alatt megannyi dolgot kóstoltam meg, de igyekeztem csak a szépet továbbmenteni. Késeim, vésőim körtefába, iharba, dióba metszettek leginkább tulipántos mintákat, amit aztán pácoltam, lakkoztam, szárítottam. Viszont áruba bocsátani valahogy sosem volt könnyű. Pontosabban: nem tudtam hűtlen lenni hozzájuk, bár a német turisták gáláns ajánlatait nagy ,,istenkáromlás” volt visszautasítani - teszi hozzá nevetve. - Surbankó legényke lehettem, amikor a cigánylegények beavattak a kanálfaragás titkába, de 1976-ig, amikor tüdőproblémáim miatt leszázalékoltak a munkahelyemen, a fafaragást mellőztem életemből, akárcsak felnőtté válásom idején a cserkészetet vagy a tenisz iránti rajongást. Ma is kételkedve néznek rám, ha mesélem, hogy Sinkovits Imre színész mellett teniszlabdaszedő is voltam. Szakmai utánpótlás pedig sem a szűkebb családi körből, sem a kívülállók közül nem fakadt - vélem hallani a mester csendes megjegyzését az idők távlatából, miközben kérges kezét enyhe remegéssel tárta ki metszett remekei fölött. A sikló tekintetem korokon és tájakon át a vakáció fénymorzsáit csipegető, fáradt gyermeksereg között landol végül.
Az emlékezet kútjából merítettem ismételten, tudatalattimban kutatva a soha meg nem ismert nagyapáim után.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink