Soha sem örültem még ennyire a nyárnak. Köztudomású, hogy az általános iskola befejezése után olyan döntést kell hoznunk, ami nagy hatással lesz a jövőnkre. A szülők, a tanárok befolyása és természetesen a saját célunk előtérbe helyezése arra ösztönöz bennünket, hogy véletlenül se bakizzunk, és ne térjünk le az általunk helyesnek vélt útról.
Habár egyszerűnek tűnik, mégis elképesztően összetett folyamatoknak kell lezajlaniuk ahhoz, hogy józanon tudjunk dönteni életünk meghatározó szakaszában. Elvileg ebben segítenie kellene az iskolának, a tanárainknak, a családunknak. Mindig kell egy biztos alap, amelyre támaszkodhatunk. A nyolcadik osztályos tanulónak az év végi átlaga, valamint a kisérettségin elért eredménye alapján tudják az „okosok” eldönteni, milyen szakmára alkalmas, melyik iskolába nyerhet felvételt a diák. Természetesen a nyolc év alatt megtanultakból felejt az ember, így nem árt idejében elkezdeni a felkészülést az érettségire. Én a kitűnő tanulmányi átlagomnak köszönhetően nem szorultam korrepetálásra, az ismerőseim nagy része azonban az iskolában tartott felkészítőkön kívül magántanárhoz is járt. Tette ezt annak reményében, hogy a gyengébb bizonyítványán az érettségin javítson.
Az anyanyelvi tesztek megírása utáni napon kisebb botrány tört ki az országban. Hogy mi volt a kiváltó ok? A titokzatos módon nyilvánosságra került matematikateszt-megoldások. Mit sem sejtve a történtekről, elindultunk az érettségire. Amikor meghallottam, hogy mi történt, hirtelen nem tudtam, mit is gondoljak. Aggodalomra semmi ok, mondták, és természetesen a szenzáció utáni napon megíratták velünk a tartalék tesztet. Úgy gondoltuk, a sok készülés, a stressz után végre fellélegezhetünk. De az izgalmak csak ezután következtek!
Egy héttel a történtek után az oktatási minisztérium ünnepélyesen bejelentette, hogy megszülettek a kisérettségi eredményei. Mellékesen tették hozzá, hogy úgy döntöttek, érvénytelenítik a kitöltött teszteket. Az illetékes személyeknek ez csupán egy újabb balsikert, az érettségizőknek azonban szinte „mindent” jelentett. Senki nem kérdezi tőlünk, mennyi időt, pénzt, energiát szántunk a felkészülésre.
Na, nem mintha a közvetlenül érintetteken kívül mást is megviselne az eset, mivel mindannyian tudjuk, a minisztérium legfeljebb azt kifogásolja, mennyi pénzt fektettek a tesztek elkészítésébe, kinyomtatásába stb. Ergo: az ő munkájuk kárba vész. A diákok kálváriájára viszont nem gondolnak...
(A jegyzet a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült)