Az alkotó a bemutatkozójában így ír magáról: Az erdélyi Gyergyóalfaluban születtem. Az egyetemi évek után néhány évig Pécsen alkottam és tanítottam, majd a történelmi Magyarország szórvány vidékein vállaltam szolgálatot. 2018-2019-ig, a Petőfi Sándor Program keretében, egy évet Kárpátalján, Aknaszlatinán töltöttem, majd egy évet az erdélyi Válaszúton, a Kallós Zoltán Alapítvány munkáját segítve. Jelenleg a gödöllői Premontrei Iskolaközpontban dolgozok és a gondviselés úgy hozta, hogy itt is azzal foglalkozhatok, amihez legjobban értek: tanítás, művészet, néphagyomány.

A kiállítást Mezei Erzsébet képzőművész nyitotta meg, aki a következőket emelte ki a művésznőről:

— Foglalkozik tanítással, művészettel, kultúrával, hagyományőrzéssel, közösségépítéssel, emberekkel. Célja a magyar kultúra, a népi hagyományok megőrzése és továbbadása a művészeti nevelés eszközeivel, a mögötte álló évek tapasztalatával képzőművészként és pedagógusként. Folyamatosan a magyar kultúra motívumkincseinek bűvöletében él. A formák kialakításakor és az anyagok használatakor azokra is gondol, akik nem láthatják alkotásait. A vak és gyengénlátó emberek kifinomult érzékeléssel olvashatják a mementókat. A fizikai tapasztalás éppoly fontos, mint a lelki. Ezért a kíváncsi ember megérintheti ezeket az alkotásokat. A fát, a nemezt és az agyagot, mint ősi élő anyagokat, amelyeket az emberiség a legrégebbi idők óta használ, mint ahogy a találkozások is nyomot hagynak, formálják az emlékeket, éppúgy formálják az érintések is. Ezért a műalkotásoknál rendhagyó módon az alkotó érintésekre hív mindenkit. Táblaképein tetten érhető egyfajta átmenet a kerámia és a festészet között. A megmintázott cserépformák megfestve, kiégetve kerülnek a faalapokra, olykor nemezzel társítva.

Vargyas Ildikó vallja, hogy saját keresztutat alkot, amelynek kiindulási pontja a szülőföldje, Székelyföld. Kutatásai közben végigjárta szűkebb és tágabb szőlőföldjét, kereste a régi hímzésmintákat, fafaragásokat, a közösségéhez köthető legősibb motívumokat, hogy azok felhasználásával, de a művészi szabadság lehetőségével élve alkossa meg a keresztek formáját és az őket díszítő kompozíciókat.

A Virágos keresztúton című kiállítást Vajdaságban először Szabadkán, a Népkör Magyar Művelődési Központban láthatták az érdeklődők. Vargyas Ildikó Zentán elmondta, nagyon örül, hogy végre eljuthatott a Délvidékre, hiszen már régóta vágyott megismerni ezt a vidéket.

— Minden egyes kereszt valamelyik magyar tájegységről származik. Jelen pillanatban harmincféle kereszt van, de még nem fejeztem be. Nagyon sok más kereszt készül még majd ezután is, hiszen vannak tervek, felkérések. Valószínű, hogy életem végéig zajlik majd ez a projekt. Egy csomó más dolgot is készítek, ez egy kicsi szelete az alkotói folyamatnak, amiben benne vagyok – hallottuk tőle.

A kiállítás megnyitóján fellépett a helyi Rózsafa zenekar.