* Na, akkor meséljetek csak nekem. Mi lesz ez a koncert? Egymás dalait gyúrjátok eggyé? Vagy újrahangszerelt Szociálisan érzékeny dal szólal meg? Esetleg egy kalotaszegi legényes Lóci-stílusban?

Lóci: — Hahaha. Nem egészen. Egyébként a közös koncert projektum éppen a Hét Nap-os ünnepség után pecsételtetett meg egy pálinkával, ahogy az már szokás. Az ötlet már korábban megszületett, 2019-ben, a Malomfesztivál után, ahol mi a Bitang Nagyszínpadon játszottunk, a Fokos pedig ugyanakkor az Etno Stage-en. Azt mondtam, nem igazságos, hogy éppen mi vagyunk ugyanabban az idősávban, én ott akarok lenni a Fokos-koncerten is. Azt találtuk ki, hogy a koncertünk végén a teljes közönséggel együtt átvonulunk a Fokos-koncertre, s ott egy közös impróval zárunk. Megpróbálkoztam egy Nem táncolsz jobban, mint én táncversennyel is, de nem kellett volna, a néptáncosok természetesen letáncoltak a színről. A hangulat viszont a tetőfokon volt, és beszippantott. Szerettem volna valahogy átmenteni. Egy amolyan Back to Vojvodina — Visszatérés Vajdaságba jellegű koncertet találtam ki, melyen a Fokos is muzsikál, a Csík zenekarból már ismert Szabó Attila prímás pedig segít a zenei átiratokban, megkeresi a kapcsolódási pontokat pop- és népzene között, és persze fel is lép velünk. A tervünk a COVID miatt nem valósult meg, csak egy nyakatekert változat, az autósmozik mintájára autóskoncert formájában. Hát mit mondjak… A közönség az autókban ült, mi a színpadon. Nem lehet így koncertezni, hogy nem kapsz visszajelzést, s nem is látod a közönséged. Semmi értelme. Zeneileg viszont egy jó anyag született, s azt mondtam, akkor hozzuk össze most. Úgyhogy március 24-én közösen állunk színpadra a szegedi IH-ban. Szeged szerintem tökéletes helyszín, hiszen Vajdaságból is könnyebben megközelíthető. Egyébként akinek van vajdasági lakcíme, az kedvezményes áron kaphat jegyet a koncertre. A Fokos mellett a szentpéterfai kötődésű Koprive tamburaegyüttes is vendég lesz, tehát lesz egy olyan pillanata a koncertnek, amikor több mint húsz zenész lesz egyszerre a színpadon.

* Közös próbáitok is vannak, vagy mindenki otthon készül fel külön-külön?

Balázs: — Muszáj lesz néhány közös próbát megejteni, ami nem könnyű, hiszen valóban sok a zenész, nekünk néha a saját próbáinkat is nehéz összehozni. (Nevet.) Mi örömmel fogadtuk ezt a felkérést, nagy megtiszteltetés egy olyan zenekarral színpadra állni, mint amilyenek Lóciék. Nyilvánvaló, hogy Lóci kellően szerény ahhoz, hogy ne mondja, ezért mondom el én, hogy ők azért Vajdaságban hatalmas példaképnek számítanak a fiatalok körében. Tanárként is látom, mennyien hallgatják Lóciék dalait a szünetben, sőt, kis koreográfiákat is láttam táncolni Lóci játszik-dalokra a ballagásokon. És az sem utolsó szempont, hogy nekem is tetszik az a fajta muzsika, amelyet művelnek, szeretem a dalaikat. Lócival egyébként már dolgoztunk együtt, a Sin Seekas zenekarnak van ugyanis egy dala, a Megkóstol, melyben én brácsán működöm közre, Lóci pedig énekel.

Lóci: — Irulok-pirulok, Balázs, ezektől a szavaktól.

* A koncerten a popos vagy a folkos hangzás dominál majd?

Lóci: — A népzenének, a folknak nagyon sok rétege van. A koncerten a Fokos zenekar öt dalban fog közreműködni, de a többi Lóci-számot is eltoljuk abba az irányba, ahonnan az inspirációt kaptuk. Amelyik dal egy picit karibi hangzású, az még karibibb lesz (van ilyen szó?), amelyik balkános, az még balkánosabb, amelyik bluesos, azt lecsupaszítjuk tiszta bluesra. Visszamegyünk a gyökerekhez, megkeressük, honnan nőnek ki az indák, tiszteletünket tesszük előttük, és megmutatjuk működésüket.

Balázs: — Szerintem sem fog különösebben dominálni egyik vagy másik zenei stílus. Mindkettőnek megvan a saját szerepe a hangzásban, mely csak az övé. Úgy fog vegyülni a kettő, hogy közben nem lesz a népzenéből pop, s a popból sem népzene. A kettő egyszerre megszólalva megfér egymás mellett, és nagyon szépen aláfesti, fölemeli a másikat. Lesznek számok, ahol valóban megszólal majd egy-egy autentikus népzenei dallam, de az teljesen olyan, mintha Lóciék direkt oda írták volna.

Lóci: — Nagyon fura szinergiák vannak, mi magunk is meglepődtünk.

Balázs: — De valóban vannak számaitok, melyek olyanok, mint egy népdal. Úgy látszik, az ember egyszerűen képtelen arra, hogy megtagadja a gyökereit. Annak pedig én személy szerint különösen örülök, amikor ezt valaki nemcsak elismeri, hanem még büszkén fel is vállalja. Ugyanúgy, ahogy benne van akár egy kis moldvaias vagy mezőségi hangzás, valami, ami a miénk, amin halljuk, hogy magyar. Szerintem a popzenei szakmának ezt jobban meg kellene becsülnie.

* Ezzel a mostani koncerttel vannak további tervek?

Lóci: — A maga nemében ez most egy megismételhetetlen alkalom lesz, mert még soha nem volt, hogy úgy mondjam, ilyen mértékű mérföldkő a Lóci játszik zenekar történetében, ráadásul Szegeden egy csütörtöki napon. Úgyhogy ez most egy próbafutam is. Nagyon szeretném, ha lenne folytatása, de azért lássuk be, ennek van egy elég nagy infrastrukturális költsége is a koncerten, elég sok zenészt kell mozgatni a színpadon, amire csak bizonyos helyszínek képesek. Tehát jósolni nem merek, de reménykedni azért szabad, nem?

Balázs: — A lényeg, hogy egy ilyen létrejöjjön, aztán természetesen a Fokossal továbbra sem fogunk arra vállalkozni, hogy Lóci-számokat játsszunk Fokos-koncerten. (Nevetnek.) Ez valaminek a kezdete, akkor is, ha nem lesz folytatása. S talán egyfajta példamutatás is, hogy mi mindent lehet a zenével kezdeni két — a laikus fül számára —, első hallásra talán egészen eltérő zenei műfajjal. Megmutatni, hogyan tudnak megélni egy azonos színpadon vagy akár egy azonos dalon belül. Erre már sokan tettek kísérletet, s a legtöbbször rosszul sült el.

* Akkor még azt mondjátok el nekem így külön-külön, hogy te Lóci hogy állsz a népzenével, s te Balázs hogy állsz a poppal?

Lóci: — Számomra a népzene mindig kuriózum volt. Én nem néptáncoltam, de táncházban azért voltam, egy picit ilyen nagyvárosi kötődésem van a népzenéhez. Azaz sokáig ezt gondoltam. Addig, amíg Szabó Attila rá nem mutatott arra, hogy: Lóci, sokkal több népzenei gyökere van a dalaidnak, mint gondolnád. Úgyhogy elkezdtem utánajárni, sokat gondolkodtam azon, amit mondott, hallgattam olyan zenekarokat, amelyek ezt művelik, és rájöttem, hogy milyen széles ez a paletta. A népzenében is rengeteg a finomság, a változatosság, még a maga nemes egyszerűségében is. Tök jó volt észrevenni, hogy nem attól leszel menőbb, nem attól fogsz jobb számokat írni, ha minden héten meghallgatod a London underground top 20 legújabb számait, hanem akkor, ha egy kicsit odafigyelsz, hogy mégis miből táplálkozik a te saját zeneiséged. És számomra ebbe tartozik a népzene, de a kuplék, az operettek, a nóták is.

Balázs: — Én sokkal később lettem népzenész, mint a legtöbben gondolnák. A zeneiskolát alig fejeztem be, édesapám azt mondta, ha kihúzom egy kettessel, kapok egy gitárt. Meglett a kettes, kaptam egy régi gitárt, melyet harapófogóval kellett hangolni, mert le volt törve az egyik csapja. S elkezdtem a mindannyiunk számára ismert Csalamádé kottafüzetből tanulgatni a dalokat. A börtön ablakában, Ohio és a többiek. Akkor az volt az álmom, hogy dalszerző leszek, rockzenekarban fogok énekelni frontemberként. Tehát Lóci akartam lenni. (Nevetnek.) Volt egy rockzenekarunk, a HátCsók, majd később még néhány együttes, ahol már a metál felé hajlottunk, de gyorsan rájöttem, hogy ez nem az én világom. Amikor gimnazista lettem, megszerettem a verseket, elkezdtem megzenésíteni őket, a népzene pedig a gimis évek végére jött igazán képbe, s tudtam, ez az én utam. Viszont a mai napig szívesen hallgatok majdnem bármilyen zenei stílust. A rockzene még mindig része az életemnek, most éppen a Jézus Krisztus szupersztár rockoperát hallgatom a kocsimban. És mint már mondtam, a rock és a népzene olyan értelemben teljesen megférnek egymás mellett, hogy a kettőnek a lelkülete ugyanaz. Ha valaki egy kicsit belemászik a népzenébe, és megvizsgálja, hogy a dalok miről szólnak, milyen mély érzelmekről mesélnek, azt is gondolhatná, hogy valamelyik rockballada szövegeként írták meg őket. Sebő Ferenc azt mondta, hogy a népzene és a pop valójában egy tőről fakadnak. S ezzel én magam is egyetértek.