Noha az evezőpad több helyet foglal el, mint például a futópad vagy a szobabicikli, érdemes beszerezni, mert igazán izzasztó edzésekben lehet a társunk, hiszen egy komplex, teljes testet átmozgató mozgásformát végezhetünk általa. Edzés közben az izomtömeg 80%-át megdolgoztatja, s így gyönyörűen formálja a váll-, a hát- és a lábizmokat.
A legelső evezőpad az USA-ban jelent meg 1872-ben, de a mai gép prototípusát a norvégok alakították ki az 1970-es években. Ekkor már egy központi csigás rendszeren átvezetett, kábelhez rögzített rudat húzott a sportoló, és nem két oldalsó evezőlapátot, mint a korábbi verzióknál.
A túlsúlyosok számára nagyon is ajánlott az evezőgéppel való munka, nem terheli ugyanis az ízületeket. Az edzés során két legyet üthetünk egy csapásra, mert a kardiót és az izomnövelést is elvégezhetjük egyszerre.
A mozgás során nagyon fontos, hogy megfelelő testtartással végezzük a gyakorlatsort. Az evezésbe jól belehúzva a hozzá nem értők szinte biztosan gömbölyített háttal, előreeső vállakkal fogják használni a gépet. Holott itt is szükséges kihúzni magunkat, erőközpontunk, a gerincünket tartó izomfűzőnk segítségével megtartani a gerincoszlopunkat: az aktív core nem csupán a sérülésektől óv meg, de a felszíni mozgatóizmok hatékonyabb működését is lehetővé teszi. Ne engedjük hátracsúszni a feneket, tartsuk bekapcsolva a hasizmokat, húzzuk a köldököt a gerinc irányába, a gerincünk ágyéki szakasza maradjon semleges (ne homorítsunk és ne is domborítsunk), engedjük le a vállakat, és a lapockáinkat közelítsük egymáshoz.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy gyors húzást, rántást végeznek, és túl könnyűre állítják a gépen az intenzitást. Nem arra kellene összpontosítani, hogy hatalmas sebességet szimuláljunk, hanem hogy erőteljes munkát adjunk valamennyi izomcsoportnak. Azaz a cél az lenne, hogy olyan beállítást használjunk, amelynél még szabályosan tudjuk tartani az alaphelyzetet, a core-t, illetve gondosan, kontrolláltan használjuk a felső és az alsó végtag izmait. Ugyanígy a túl erős nehézség sem kívánatos (ha még nincs párhuzamban az edzettségünkkel), hiszen nem jó, ha a hősködésünk a technika rovására megy.
Ne kapaszkodjunk görcsösen a fogantyúba, teljesen felesleges túlerőltetni a kéz ízületeit: fogjuk lazán, akár csak néhány ujjal, inkább beleakasztva a behajlított ujjakat, semmint karvalyszerűen kapaszkodva a markolatba.
A helyes mozdulat így fest: kitoljuk magunkat a lábunkkal (kinyújt a térd), a törzs egy kicsit hátradől, majd a maradék távolságon mellkashoz húzzuk a fogantyút. Visszafelé előbb hagyjuk, hogy a fogantyú visszahúzzon, kinyújtjuk a karokat, a törzs előreindul, és utána hajlítjuk be a térdet. Ideális esetben ennek van egy egységes ritmusa, általában együtemnyi húzásra jusson kétütemnyi visszatérés.
Érdemes olyan evezőpadot választani, amelynek rúdmarkolata neoprén vagy műanyag bevonatú, mert fogása így kellemes, nem okoz bőrkeményedést, hólyagokat. Az is fontos, hogy könnyű legyen a rúd. Hasznos extra funkciók a tempó-, a távolság-, az idő-, illetve a pulzusmérő, melyeknek használatával pontosan „be tudjuk lőni” az edzésprogramunkat.
