Négyszemközt Murényi Mátyással, a Szabadkai Leánykórus vezetőjével, tanárral, karnaggyal, életművésszel...
Néha összefutok a városközpontban Murényi Mátyással, aki ma is a tőle nemegyszer hallott refrént mondogatja: ,,Nem lett semmirekellő belőlem, tudom, de érzek, dolgozom, tehát létezem. Évek óta ,,létezik', itt, nálunk létezik, amióta Szarajevóból áttelepült Szabadkára, de azt nem mondhatja, amit Ady Endre írt: ,,Sem utódja, sem boldog őse, / Sem rokona, sem ismerőse / nem vagyok senkinek, / Nem vagyok senkinek', mert a város a szívére vonta. Murényi Mátyás, mindenki Matyija, a ,,Maestro', a szabadkai Népszínház nagyzenekarát vezette, élére állhatott a Szabadkai Filharmóniának is, megalakíthatta a Szabadkai Leánykórust. Szakmailag segítette a Nyugdíjasok Kamarakórusát, a vegyes kórust, a Bartók Bélát Csantavéren, dolgozott Bajmokon és másutt. å mondta mindig: ,,Az igazi siker az, ami belülről világítja meg az előadást.'
- Hogy is állunk ma a munkával, Matyi?
- Nézd, öregem, előbb vagy utóbb - az évek múlásával - döntés előtt állsz: vagy még erősebben belekapaszkodsz a múltadba, a mindinkább fogyó ifjúságodba, és egy darabig még tovább pörögsz, vagy leszállsz a ringlispilről. Én pörgök tovább. Még senki sem figyelmeztetett: ,,Matyi, szólunk most neked, elég volt, hagyd abba!', és ha nem hagytam abba akkor sem, amikor egy dinárt sem kaptunk a tevékenységünkért, most sem dobom el a szmokingomat... Mért is dobnám el?! Bulgáriában, Primorszko városban megnyertünk a Szabadkai Leánykórussal egy rangos versenyt. Népszerű dalokból összeállított műsorunkat vastapssal fogadták, s a zsűrinek nem volt nehéz dolga...
- A Szabadkai Leánykórussal sikert sikerre halmozol. A jól megválogatott repertoárral nagy népszerűségre tettetek szert.
- 1982-ben alakultunk meg. A srácok - akik nagyon kevesen is voltak! - hamar kiváltak az együttesből, s magamra maradtam a diáklányokkal. Aztán megfordultam velük - számtalan alkalommal - Magyarországon, az akkori Szovjetunióban, Bulgáriában, Romániában, Belgiumban, Ausztriában, Ukrajnában stb. Hívtak mindenfelé, Spanyolországba is, de nem volt pénzünk az útra. Díjainkkal Dunát lehetne rekeszteni, nyertünk arany-, ezüst- és bronzplecsnit, dalainkat számos nyelven szólaltattuk meg. Műsorunkon Beatles-dalok is szerepelnek meg a kötelező egyházi muzsika, a klasszikus kórusművek, de a filmzene és a népdal sem hiányozhat a repertoárunkból. Egy ukrajnai újságban arról olvashattunk, hogy a leánykórus fellépése gyönyörű szertartás, mint amikor egy felszentelt pap megáldja a tüzet. Hát... örülünk mindig a szép szavaknak, ha az embert néhanapján szép szavakkal simogatják. Palestrina, Bartók, Kodály, Mozart műveit természetesen éppoly lelkesedéssel adják elő a lányok, mint a szerelmes songot, a Doktor Zsivágó betétdalát vagy egy Beatles-számot. Dzsesszre, rockra azonban nem merünk vállalkozni. Csábítana a blues és a soul, ám a ,,lélek' így is elszáll és alászáll... A leánykórus létszáma mindig változik, régi tagok kiválnak a kórusból, elvándorolnak a városból, de mindig újabb és újabb lányok jönnek, s állnak be a sorba. Számunkra, számomra megváltás a munka...
- Tudtommal új műsoron dolgoztok.
- Igen, szeretnénk ABBA-dalokkal meglepni a hallgatóságot. November 8-ára tervezünk egy hangversenyt a régi Városháza dísztermébe, szeretnénk fellépni november 22-én vagy 23-án is. Vannak terveink, mindig is voltak. A lányok gardróbja is megváltozhatna, ugye. mert a lányok - hadd viccelődjek egy kicsit! - hol sállal a nyakukban lépnek fel, hol sál nélkül. Decemberben a magyarországi Makón jó volna ,,divatosabb' ruhában bemutatkozni. Esetleg két sállal meg egy művirággal a hajban...! Nem, nem vagyok cinikus, de mi olyan, de olyan szegények vagyunk - már megint! -, hogy még a templom egerénél is szegényebbek. A szponzorok, a magánvállalkozók is lassan elmaradoznak. Nagy úr a Pénz... De dolgozunk, fennállásunknak 28 évével ,,maratoni futókká' váltunk.
- Megszólaltattad Ludwig van Beethoven valamennyi nyitányát, a Coriolanust, a Leonorát stb. A Szabadkai Filharmónia élén állottál. Baráth László a minap azt mondta nekem, hogy ,,Murényi Matyinak aranyból van a keze', számos sztárt léptettél fel az általad vezényelt hangversenyeken... A múlt tartalmasabb volt munkafeladatokban?
- Figyelj... három középiskolában vagyok tanár, az órákat minden áldott nap megtartom. Dolgozom egy könyvön, hamarosan megjelenik, nincs okom búslakodni. Nosztalgiázni meg szabad, nem? Divat a retró. Tudod, szörnyű dolog egy olyan országban élni, amelynek nincs szüksége humorra. Még szörnyűbb olyanban, amelyikben az élethez elengedhetetlen szükség van a humorra. Így vagyunk a muzsikával is. Most olyan muzsika szükségeltetik, amely rontja a közízlést. Fontos dolgokkal foglalkozom ma is. Igen, Szabadkának három karmestere van. Kalapot emelek Huszár Elvira és Paskó Csaba tehetsége, munkabírása előtt. A dolgok hatékonyan működnek... Voltak gyönyörű karácsonyi és újévi hangversenyeink, Valentin-napi megemlékezések... megalakult az MM-együttes... Mit kívánhatok még? Maradok annak, aki voltam, olyan embernek, aki gondolkodni is mer, s gondolatait bárhol, bármikor tiszta lelkiismerettel közli valakivel, valakikkel. Ez nagy kincs. A többi meg jön magától... Nem akarok első lenni a pulpituson. Én megpróbáltam mindig a semmiből teremteni valamit, és ha azt mondják, boldogabb a hívő, mint a kételkedő, akkor én imát mormoló hívő vagyok...