* Vajdaság-szerte mintha újra a múlt kísértene, a kisebbségekkel szembeni elképesztő intolerancia mintha generációkon át folytatódna immár. Elég, ha csak a legutóbbi esetekre gondolunk: a csúrogi magyar tömegsír újabb meggyalázására vagy a szerb karácsonykor Szabadkán történt szélsőséges megnyilvánulásokra...
- Sajnos, a magyarellenes légkör - vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy a nemzetek közötti viszonyok - feszültek Szerbiában, de ez nem új jelenség. A legnagyobb probléma az, hogy nem orvosolni próbálják ezeket az ügyeket az illetékesek, hanem inkább eltusolni őket. Mindaz a feszültség, amely az elmúlt háborúkban felhalmozódott a szerb nemzet tagjaiban, továbbra is él. A magyarellenes atrocitások elkövetői kilencven százalékban a menekültcsaládokból kerülnek ki. Bebizonyosodott, hogy ezek nem tudnak integrálódni. A fő probléma tehát az integrálódás hiánya és a politika, illetve az illetékes szervek elfogult hozzáállása. Valamint az, hogy a közhangulat befolyásol mindent, nem pedig a törvényesség és a jól működő politika. Csak esetleges külső nyomásra hoznak megfelelő döntéseket, jó példa erre a legutóbbi eset, a francia fiú halála. Ha nem lett volna az óriási nemzetközi nyomás, akkor a tettesek nem kaptak volna 240 év börtönt.
* Önök felvetették a polgárőrség megalakításának lehetőségét, ami esetleg számottevően javíthatna a polgárok biztonságérzetén. De vajon adottak-e a lehetőségek mindehhez ebben az országban?
- Elsősorban azt kell tisztázni, hogy a polgárőrség nem egy fegyveres vagy erőszakszervezet, hanem egy olyan intézmény, amely nem a rendőrség ellen, hanem az mellett tevékenykedik. Azaz segíti a rendőrség munkáját. Nagyon sok helyen működik a világban, itt talán azért idegenkednek tőle egyesek, mert nem ismernek hozzá hasonló szervezeteket. Szerbiában már régóta kellene hogy működjön, nem tudom, meddig akarnak még várni az illetékesek a megalakításával. Talán az első lincselésig a magyar vagy akár szerb falvakban? A rendőrség sokszor nem tudja kezelni a helyzetet. A polgárőrség európai megoldás lenne a közbiztonság javítására. Természetesen nemcsak a hatóságoktól függ egy ilyen szervezet kiépítése, önszervező erő is kell hozzá a jogi és anyagi háttéren kívül.
* Ehhez kapcsolódik az a kérdés, hogy milyenek is tulajdonképpen a vajdasági magyarság túlélési lehetőségei, esélyei a folyamatosan nehéz élethelyzetben, amelybe évtizedek óta belekényszerült?
- Azzal kezdeném, hogy a Magyar Nemzeti Tanács is azokat a fő területeket képviseli, amelyek a délvidéki magyarság megmaradását szolgálják: az oktatást, művelődést, tájékoztatást és a nyelvhasználatot. Mi az MRM-ben úgy látjuk, hogy további három fontos kérdésben kellene előrelépni ahhoz, hogy a délvidéki magyarság ne csak a megmaradásért küzdjön, hanem fejlődjön is. Ezek a következők: a nemzeti öntudat elmélyítése, ápolása, az emberek biztonságérzetének javítása és nem utolsósorban szociális helyzetének javítása. Ha nincs munkahely és biztos jövedelem, akkor nehéz azzal foglalkozniuk az embereknek, hogy magyar iskolába írassák a gyermeküket, vagy hogy több gyermeket vállaljanak.
* Lehetséges-e valódi politikai nemzedékváltás egy egyre zsugorodó közösségben, mint amilyen a vajdasági magyarság, lehetséges-e teljesen megújítani a politikai közéletet, vagy mindenképpen a régi alapokra (is) kell építeni?
- Nem a közszereplők vagy a politikusok korával van elsősorban gond, hanem inkább azzal, hogy sok politikus a miloševići vagy a korábbi rendszer haszonélvezője volt. Fontos pozícióban voltak akkor is, és ez nem egyeztethető össze a jelenlegi funkciójukkal.
Ezért lenne szükség nemzedékváltásra, ami természetesen nem egy erőltetett tempójú váltás kellene legyen. Mi ezt lépésről lépésre képzeljük el, és bízom abban, hogy a közösség is előbb-utóbb támogatni fog bennünket ebben a kérdésben. Mi vetettük fel ezt elsőként, és ezen az úton szeretnénk továbbra is haladni.
* A Magyar Remény Mozgalom ebben az évben mire helyezi a hangsúlyt, milyen típusú politizálást kíván folytatni, mik a terveik?
- A mi pártunk egy viszonylag új, alulról építkező szervezet. Amely, mint a neve is utal rá, nem klasszikus politikai párt, amely a zöld asztal mellett, a fotelből politizál. Anyagi lehetőségeinkhez mérten olyan akciókkal próbáljuk az embereket közvetlenül felkeresni, rendezvényekbe bevonni, amelyek megmozgatják a közösséget. Szeretnénk fölébreszteni Csipkerózsika-álmából a délvidéki magyarságot. Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha szokatlan akciók és rendezvények sorozatába kezdünk bele. Ilyen volt legutóbb a topolyai sajtótájékoztató, ahol 100-120 magyarellenes atrocitásról készült dokumentációt mutattunk be. Természetesen készülünk a jövő évi választásokra is, erősítjük a pártszervezetünket, szeretnénk bővíteni a tagságunkat. Magyarország Uniós elnöksége is fontos a számunkra, jó lehetőség ez autonómiatörekvéseink előtérbe helyezésére. De olyan kérdésekkel is foglakoznunk kell, sajnos, mint amilyen az Unióból kitoloncolt szerb állampolgárságú romák esete. Hiszen a magyar települések lakosságának összetételét újra megpróbálják megváltoztatni. Igyekszünk kihasználni persze az MNT által adott lehetőségeket is, s a bizottságok munkájában, amennyire tudunk, részt veszünk.
* Végezetül kérem, fejtse ki a véleményét az MNT eddigi tevékenységéről.
- Azt hiszem, hogy a törvény adta jelenlegi keretek között szépen tevékenykedik az MNT. Például olyan dolgokkal is elkezdett foglalkozni, amely nem kimondottan a leírt hatáskörébe tartozik, viszont semmi sem tiltja ezeket a tevékenységeket. Olyan ügyek, mint a jogvédelem, a jogi tanácsadás, a polgárok megsegítése nagyon fontosak lennének. Ha a jövőben is foglakozik majd ezekkel a dolgokkal a tanács, akkor az nagyon jó volna. Talán még a mezőgazdasági bizottságot kellene visszaállítani, mert az jelenleg nincsen. De a jelenlegi MNT munkája jóval hatékonyabb, mint az előző testületé volt.