Az államalapítás és Szent István király ünnepe alkalmából Magyarországon az idén tizenhárom személy és szervezet kapott Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat. A három vajdasági díjazott között szerepelt a fennállásának 145. évfordulóját ünneplő Bezdáni Önkéntes Tűzoltó Testület is. A szervezet múltjáról és jelenéről Horvát Alen elnököt kérdeztük.

* A feljegyzések szerint hogyan alakult meg a Bezdáni Önkéntes Tűzoltó Testület?

— Egyesületünk 1879. április 1-jén alakult meg, annak nyomán, hogy 1797-ben szinte egész Bezdán területe a tűz martaléka lett. Ezután további kisebb és nagyobb tűzesetek pusztítottak. Előfordult, hogy egy utcában hattól tíz ház is leégett a falu különböző részein. Ezek az események késztették az akkori bezdáni lakosokat arra, hogy hozzanak létre önkéntes tűzoltó testületet. Alapítója Schwell Titusz volt, aki korábban katonatisztként szolgált. Az egyesületet akkoriban 40 fős csapattal indította el. Bár a világháborúk hatással voltak a működésre, a testület folyamatosan tevékenykedett. Kezdetben még egyszerű tűzoltó eszközöket használtak, mígnem 1906-ban sikerült Budapesten megvásárolni öt lajtos kocsit. Az akkori viszonylatban ezek modern kocsiknak számítottak, ma már muzeális értékkel bírnak, és továbbra is az egyesület tulajdonában vannak. Akkoriban ezek a kocsik Bezdán öt különböző pontján voltak elhelyezve, és innen tudtak a tűzoltók elindulni egy-egy tűzesethez.

* Milyen a testület jelenlegi helyzete a tagok és a felszereltség szempontjából?

— Most 115 tagunk van, köztük tiszteletbeliek is. Közülük 21 olyan tagunk van, akik megfelelnek a szerbiai önkéntes tűzoltóságra vonatkozó előírásoknak, ők 2022-ben vizsgáztak. Ez valójában két egységet tesz ki, de a többi önkéntes is segíthet a tűzoltásban. Testületünk az első kategóriába van besorolva, mivel van minden szükséges tűzoltó eszközünk, beleértve a háti puttonyfecskendőket, tömlőket, sugárcsöveket, valamint az egyéni felszereléseket, mint a sisak, tűzvédelmi kabát, nadrág és csizma. Az első kategóriába való besoroláshoz az egyesületnek két járművet kell birtokolnia; nekünk három van, így sikerült bekerülnünk ebbe a kategóriába. Szerbiában az első öt egyesület között voltunk, mely ezt teljesítette. Az egyéni felszereltségünk kifogástalan állapotban van, ebben az anyaország is támogatott bennünket, valamint Németországból és Horvátországból is kaptunk tűzoltó eszközöket.

* Mit lehet tudni a testület járműparkjáról?

— Sokan azt hiszik, hogy ezek tűzoltókocsik, mivel pirosra vannak festve, de valójában ezek vízszállító kamionok. Az egyik 1979-es évjáratú, a másik pedig 1987-es. Emellett van egy beavatkozó járművünk is, mely 1998-as gyártmányú, és az eszközök, valamint a személyzet szállítására való. Járműparkunk sajnos elavult, új tűzoltókocsikra volna szükségünk, de ezek beszerzése támogatástól függ. Bár már évek óta vannak ilyen irányú ígéretek, eddig még sajnos nem valósultak meg.

* Hogyan sikerült felújítani a laktanyát, hogy most ilyen szép és rendezett állapotban van?

— Tudni kell, hogy a tűzoltólaktanya nem csupán a tűzoltók otthona, különféle rendezvények helyszíne is. Szoros együttműködésben állunk több civil szervezettel, és általában azok a programok, amelyeket a színházban nem lehet megvalósítani, különösen a téli időszakban — legyen szó könyvbemutatóról, kiállításról vagy más rendezvényről —, a tűzoltóotthonban kapnak helyet. Itt találkozik a helyi magyarság is ezek alkalmával. Működésünk elképzelhetetlen lenne az anyaország támogatása nélkül. Egyébként is a testület tagjainak 98 százaléka mindig magyar ajkú volt, és ez a mai napig így van. Laktanyánk területe 1416 négyzetméter, melyből 70 százalék beépített. Az épületben 16 helyiség áll rendelkezésünkre, köztük iroda, szertár, raktár, konyha, mosdók, három garázs és egy őrszoba. Emellett van egy vendéglátóipari részlegünk is, mely három helyiségből áll, és körülbelül 120 fő befogadására alkalmas, itt tartjuk a különféle rendezvényeinket. Az épület karbantartása rendszeres munkát igényel, hiszen a rend alapkövetelmény. Mindennap valaki önkéntes munkával járul hozzá a fenntartáshoz. Nyolc évvel ezelőtt az épület még nem volt ilyen állapotban, de a Magyar Nemzeti Tanács segítségével felújítottuk. Kicseréltük a nyílászárókat, lebontottunk egy régi épületet, és a helyére új garázst építettünk. A meglévő garázsokat is teljesen felújítottuk: új villanyvezetékek, ajtók és falak kerültek be, a padlózatot újrabetonoztuk, az egész udvar, valamint a járművek által használt behajtók új betonborítást kaptak. A tetőszerkezetet szintén teljes mértékben renováltuk. Az MNT-vel való együttműködésünket azzal kezdtük, hogy 96 négyzetmétert meg kellett vásárolnunk az épületből, mely nem volt a mi tulajdonunk. Több helyről hangzottak el ígéretek, de végül az MNT-vel sikerült megegyezni. Két évvel ezelőtt az anyaország támogatásával és az MNT segítségével megvásároltuk a szomszédos ingatlant is, mely közvetlenül az egyesület mellett található. Ezt a tűzoltómúzeum kialakítása céljából szereztük be. A néhai Pásztor István, a VMSZ elnöke látogatása során hangsúlyozta, hogy Bezdánban tűzoltómúzeumot kell létrehozni. Számos ereklyénk, serlegünk, elismerésünk, régi fotónk, zászlónk, valamint az említett lajtos kocsik és egyéb régi tűzoltó eszközeink vannak, melyek méltó bemutatást érdemelnének.

* Milyenre tervezik a múzeumot, hogyan áll ez a projektum?

— A múzeum megvalósítása hamarosan elkezdődhet, ha minden a tervek szerint halad. A szükséges dokumentáció, beleértve a tervrajzokat és az engedélyeket, már rendelkezésre áll, ezeket mind az MNT finanszírozta. Ez egyemeletes épület lesz pincével, az alapterülete 260 négyzetméter, lesz egy galéria, valamint három apartman és egy konferenciaterem is. Mivel egy múzeum üzemeltetése önmagában nem lenne gazdaságos, az apartmanok bérbeadásából tudnánk fedezni a fenntartási költségeit. Ezenfelül az apartmanoknak akkor is hasznát vesszük majd, amikor vendégeket fogadunk, hiszen több mint harminc egyesülettel ápolunk kapcsolatot Magyarország, Horvátország, valamint Vajdaság és Dél-Szerbia területéről is.

* Sok tűzeset volt az elmúlt időben Bezdánban?

— Most a hőség miatt jelentősen megnőtt a tűzesetek száma. Az előző hétvégén többször is mentünk bevetésre, épületet kellett oltani, volt mezőtűz is, előtte pedig villám csapott bele egy szalmakazalba. Az idén januárban egy súlyos tűzeset is történt, amikor a gyógyfürdő egyik épülete gyulladt ki. Akkor rajtunk kívül nyolc egység érkezett a környező falvakból, és a zombori hivatásos tűzoltók is részt vettek az oltásban. A tűz elleni küzdelem sok órán át tartott, egészen reggel fél 6-ig, de néhány óra múlva a tűz ismét fellobbant, és azt már mi egyedül oltottuk el. A mi hatáskörünk nemcsak Bezdánra terjed ki, hanem a szomszédos Küllődre is, ahol 700-800 lakos él, valamint 5 nyaralóövezet is a területünkön van, ahol körülbelül 1000 nyaraló található. Ezenkívül 10 000 hektárnyi erdős és megművelhető földterület is a felügyeletünk alá tartozik. Az utóbbi időben a Zombor községbeli területekre is riasztanak bennünket, a napokban Monostorszegen, előtte Nemesmiliticsen oltottunk tüzet.

* Hogyan fogadták a Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjra való felterjesztés hírét?

— Amikor értesítettek bennünket Budapestről, valóban meglepett a hír, és az öröm azóta is tart. Augusztus 16-án a Budavári Palotában vettük át a díjat, ami felejthetetlen élmény volt. Megható volt egy ilyen rangos helyszínen átvenni ezt az elismerést, hiszen Bezdán egy kis közösség. A faluban sokak véleménye szerint megérdemeltük, mi bizonyítani fogjuk, hogy valóban rászolgáltunk a díjra. Ez az elismerés erősíteni és ösztönözni fog bennünket a további munkánk során, hogy még többet tehessünk a tűzoltó egyesületért és különösen a magyar ajkú közösségért.