Juhász Bálint, a VMSZ tartományi listavezetője a december 17-ére kitűzött választásokon való részvétel fontosságáról beszélt, továbbá felelősségről és feladatokról is. Emellett az eredmények és a célok, valamint a Prosperitati Alapítvány pályázatai is szóba kerültek.

* Hogyan éli meg, hogy ön lett a VMSZ tartományi listavezetője? 

— Az élet sajnos úgy hozta, hogy én lettem a listavezető, ha Pásztor István még élne, akkor ő lenne az első helyen. Az volt az elképzelés, hogy az ő munkáját segítsem a tartományban. Van közigazgatási tapasztalatom, négy évig voltam a tartományi gazdasági, foglalkoztatási és nemi egyenjogúsági titkárság helyettes tárcavezetője. Ismerem azt a világot, onnan kerültem a Prosperitati Alapítványba. Azzal, hogy elnök úr már nincs köztünk, mindenkire arányosan több felelősség és feladat hárul, a magam részéről ezt a felelősséget és terhet vállalom, hogy folytatni tudjuk a megkezdett munkát. Az elnökünk halálával lehet, hogy egyesek arra számítottak, hogy szétröppenünk a szélrózsa minden irányába, vagy esetleg egymásnak esünk, de nem így történt. Mi egységet és szervezettséget mutattunk. Eltemettük elnökünket, de a választási kampány miatt nem tudtuk úgy meggyászolni, ahogy azt ő megérdemelné. Azt mondtuk, hogy mindent úgy fogunk csinálni, mint ahogy ő csinálná, és olyan eredményt kívánunk elérni, amelyre ő büszke lehetne. Az országos listánkra egy nap alatt 11 355 aláírást sikerült összegyűjteni. Ez az összezárásnak, az egységnek, a jó szervezettségnek és a Pásztor István iránti közösségi elismerésnek és tiszteletnek is köszönhető. Ez több mint kétszerese annak, amire szükség volt. A tartományi listaállítás során pedig, ameddig mások azzal küszködtek, hogy egyáltalán össze tudják szedni a szükséges aláírásokat, mi négy óra leforgása alatt összegyűjtöttünk 6526 aláírást, amely több mint háromszorosa a szükségesnek. Kivártuk, hogy az országos után a tartományi szavazólapon is a 6-os sorszámmal induljunk, és mi vagyunk az egyetlen önállóan induló kisebbségi magyar párt, mely részt vesz a tartományi és az országos választáson is. Így van ez már régóta. A közösség eddig is felismerte azt az elkötelezettséget, amelyet a VMSZ tanúsít. Fontos, hogy ezt a felhajtóerőt, amelyet tapasztaltunk az aláírásgyűjtésnél, politikai tőkévé tudjuk kovácsolni a választások napján. Ha december 17-én kívülről gyöngének látnak minket, a VMSZ politikai közösségét, akkor azt kockáztatjuk, hogy az egész közösséget megpróbáljuk összeroppantani, és ezt nem engedhetjük meg.

Fotó: Kecskés Endre

* Pásztor István volt a vajdasági parlament történetének leghosszabb ideig hivatalban levő elnöke. Ha a választási eredmények lehetővé teszik, akkor listavezetőként vállalná azt, hogy a képviselőház elnöke legyen?

— A tisztség másodlagos, az eredmény és a magyar közösség politikai érdekérvényesítő képessége az elsődleges. A VMSZ az egyetlen párt, amelynek van választási programja Szerbiában, így számonkérhető az, ami le van írva, ez pedig egy olyan luxus, amelyet mi megengedhetünk magunknak. A választások után elővesszük a programot, és megnézzük, hogy kivel tudjuk azt sikerre vinni. Van egy politikai mottóm, amelyet az évek neveltek belém, miszerint fontos, hogy az ember tisztában legyen a saját jelentéktelenségével. Most sem Juhász Bálint a fontos, hanem a VMSZ, mely a vajdasági magyar közösség politikai érdekérvényesítő képességét képviseli. Az erő és a program birtokában pedig tudunk majd arról dönteni, hogy tartományi és országos szinten melyek azok a pozíciók, amelyekből a megbízható szakemberek sokat tehetnek a közösségért.

* Az elmúlt időszak eredményei közül mit tart leginkább fontosnak?

— Az elmúlt napok eseményei is bizonyították, miért fontos az, hogy a VMSZ-nek legyen politikai érdekérvényesítő képessége, legyen partnere Budapesten és Belgrádban. A magyar kormánnyal megerősítettük a partnerségünket. A kishatár nyitvatartási idejének meghosszabbítása évtizedes célkitűzésünk, az autópályán lévő határátkelő felújítása ellehetetlenítette az ingázók helyzetét. Mi ezt Belgrádban és Budapesten is napirendre tettük, és hálásak vagyunk, hogy relatív gyorsan meghosszabbították a Horgos 2 kishatárátkelő nyitvatartását 0—24 órára. Emellett mára ismét közlekedik személyvonat Szabadka és Szeged között, ami Pásztor elnök úr egyik legnagyobb projektuma és terve volt. Ez része a Fiumét és Konstanzát összekötő nemzetközi vasútvonalnak, és ha tovább épül Baja irányába, akkor a Tiszát és a Dunát is össze tudja kötni. Most öt vonatpár közlekedik Szeged és Szabadka között úgy, hogy megáll Palicson, Hajdújáráson, Királyhalmon és Horgoson is, így a Magyarországon dolgozók, tanulók és ingázók is meg tudják oldani a közlekedést vonattal. A vasút valóban a térség összekötését fogja szolgálni. Ami pedig a határtérséget illeti, a VMSZ volt az egyetlen parlamenti párt, amely az első pillanattól kezdve felszólalt a migránsok jelenléte, a közbiztonság romlása és az embercsempészet vonatkozásában, és kérte a helyzet rendezését. Ez mára meg is történt, a rendvédelmi szervek a terepen vannak, és így nyugvópontra jutottunk. Ezt kértük az elejétől fogva, de kezdetben még megkaptuk, hogy idegengyűlölők vagyunk, különösen dr. Bimbó Mihály akkori magyarkanizsai polgármester és dr. Pásztor Bálint. Holott mi a saját polgáraink biztonságos élethez való jogáról, a rend fenntartásáról, az iskolába járó gyerekek biztonságáról beszéltünk. A rendfenntartás nem a mi feladatunk, de az igen, hogy ezt a témát folyamatosan napirenden tartsuk annak érdekében, hogy ilyen eredmények születhessenek. Ez fontos, és ezt más nem tette meg. Mi azt is támogatjuk, amiről az osztrák kancellár és a magyar miniszterelnök már többször is beszélt: Szerbia déli határán kell megerősíteni a határellenőrzést, és így ez a térség tehermentesülne. Ez három olyan fontos kérdés, amely az emberek mindennapjait érinti. Mi Vajdaságot európai régióként éljük meg, és azt szeretnénk, ha az Európai Unió részévé válna, de nem mindegy, hogy milyen módon. Fontos a határok átjárhatósága, és hogy bekapcsolódjunk az európai közlekedési és gazdasági folyamatokba, de nem úgy, hogy közben a mindennapjaink velejárójává teszik a migrációt. Európa része kívánunk lenni, de nem feltétlenül úgy, ahogy most áll ez a dolog. Ezzel nem tudunk egyetérteni, ez számukra nem elfogadható.

* Milyen területeken és hogyan járult hozzá a VMSZ a vajdasági magyar közösség fejlődéséhez?

— A VMSZ fontosnak tartja a vertikális magyar kapcsolatrendszert, a helyi közösségektől kezdve az önkormányzatokon át a tartományi és a köztársasági szintig. A tartományi jelenlétnek számos hozadéka van, sikerült jelentős fejlesztési forrásokat mozgósítani a vajdasági magyarok lakta területekre. Példa erre az iskolafejlesztés, ahol a VMSZ által végzett tevékenységek nem csupán a magyar közösség számára kedvezőek, hanem az összes helyi lakos számára, akik ebben a régióban élnek. 1 milliárd dinárt fordítottunk az elmúlt négy évben tartományi forrásból iskolák felújítására, magyar és szerb közegekben egyaránt. Ebből 60 olyan iskola is megújult, részben vagy teljes egészében, amelyben magyar nyelvű oktatás is folyik. Ez 10 000 vajdasági magyar diákot és középiskolás tanulót érint. Jó a magyar közösségnek, jó a magyar tannyelvű oktatásnak, de mindenki másnak is. Számos egyéb hasonló oktatási fejlesztést tűztünk ki célul a programunkban, ezek a VMSZ honlapján elolvashatóak, csakúgy mint az eddig megvalósított eredményeink is. Fontos kiemelni, hogy a tartományi támogatásoknak köszönhetően jövőre lezárul a topolyai fürdő építése, be fogjuk fejezni a zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium és Kollégium fejlesztését. Az óbecsei Testvériség Általános és Középiskola teljes egészében megújul 160 millió dinárból, a nagykikindai Fejős Klára-iskola renoválására pedig 250 millió dinárt tervezünk. Fontos kiemelni a palicsi fejlesztéseket: az AkvaPark befejezését, a sétány építését, az üdülőtelep szanálását. Erre a tartományi költségvetésből jelentős eszközök lettek fordítva, természetesen önkormányzati és országos forrás is van benne, de ha ezt elnök úr nem karolja fel, akkor a palicsi AkvaPark ma is csupán egy építkezési terület lenne. A hagyományőrző egyesületek számára az elmúlt négy évben 100 millió dinárt különítettünk el, és nincs már olyan rendezvény, amelynek szervezését ne segítené tartományi forrás. És igaz ez a mezőgazdasági szakmai vagy az oktatási szakmai rendezvényekre is. Szabadka vonatkozásában tartományi forrásból az idén 250, jövőre 150 millió dinárt szánunk a helyi utak felújítására. Ezt úgy sikerült elérni, hogy ne csak a központi, hanem a külvárosi helyi közösségekben is arányosan legyenek fejlesztések. És ha mi nem figyelünk oda, akkor ezek a beruházások nem a magyar településeken valósulnának meg.

* Újabb pályázatokat jelentetett meg a Prosperitati Alapítvány. Kiket érintenek ezek a lehetőségek?

— Azt mondtuk, hogy folytatjuk, amint ezt a geopolitikai, gazdasági helyzet, illetve az energiaválság megengedi. A házvásárlási pályázatot még elnök úr életében ki tudtuk írni, itt legalább 150 újabb ház vásárlását tudjuk támogatni, egyenként 15 000 euróval. Sikerült elérni, hogy a kisgazdaságoknak és a kisvállalkozóknak összesen mintegy 10 millió eurónyi forrás álljon rendelkezésre pályázni. Itt úgy céloztuk, hogy a 10 munkásnál kevesebbet foglalkoztató vállalkozók és az egyéni, bejegyzett mezőgazdasági termelők tudnak pályázni. Ez újabb 1000 sikeres pályázót és támogatott projektumot fog eredményezni a 14 000 mellé. Ezek a pályázatok szintén a szavahihetőséget és a folytonosságot tükrözik. Mert meg kell védeni azt, amit eddig elértünk, beleértve a gazdaságfejlesztést is, és mindezt folytatni is kell. December 17-én erről is döntünk, hogy mindez legyen-e az enyészeté, vagy folytassuk, és menjünk tovább.