Folyamatosan változó világunk bizonyos jellemzői egyes szavak előfordulásának gyakoriságából is tükröződnek. Szankciós politika, területi integritás, energiaválság, rakétatámadás, klímaváltozás, és más hasonló kifejezésektől „hemzsegnek” a hírek, tudósítások. Sajnos kevés a gyakran használtak között az olyan, amelynek pozitív a kicsengése. Sokan pedig már lassan belefáradnak az olyan hírek nézésébe, amelyek sorsunkat döntően befolyásolják ugyan, de nem sok jóval kecsegtetnek.
A háborús konfliktusok, éleződő geopolitikai feszültségek mellett és azok intenzitásának növekedése előtt talán még gyakoribb téma volt a klímaváltozás, mint most. Bolygónkat jócskán „lelaktuk”, beszennyeztük, visszafordíthatatlannak tűnő folyamatokat generáltunk tevékenységünkkel. A kutatások eredményei alapján biztosra vehetjük, hogy a Föld klímája eddig is folyamatosan változott. Kisebb behatása pedig már korábban is volt az emberi tevékenységnek. Mostanra viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ezt is túlzásba vittük. A bolygónk léte, illetve a létének minősége iránti aggodalmakat azonban a háborús történések másodrangúvá degradálták. Valóban összehasonlíthatatlanul nagyobb tragédia az, amikor gyermekek, ártatlan civilek esnek áldozatul a politikai érdekeknek, mint hogy szétdobáljuk a szemetet, beszennyezzük a levegőt és a vizeinket. Illetve lehet, hogy csak első látásra tűnik ez így, hiszen a környezetkárosítás is áldozatokat követel, csak általában nem közvetlen módon. Az áldozatok nem ott esnek el az illegális szeméttelepeken, nem kerülnek azonnal kórházba, ha belélegzik városaink szennyezett levegőjét.
Az említett fogalom, a klímafáradtság a jelek szerint hátráltatja, visszaveti az éghajlatvédelmi fellépéseket. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítására irányuló évtizedes törekvések nem jártak igazán látványos eredményekkel. Ahogyan pedig a háborús tudósításokat, a klímaváltozás megfékezésére irányuló tevékenységek eredményeit is fenntartással kell fogadni.
A fegyveres konfliktusokról ugyanis sok esetben mindkét fél úgy számol be, hogy felnagyítja a saját sikereit, és a környezetvédelmi törekvések esetében sem kell — nem is lehet — mindent elhinni. Amikor például egy cég azzal reklámozza termékét, hogy újrahasznosított műanyagból készült a csomagolás, miközben tudjuk, hogy magának a terméknek az előállítása indokolatlanul súlyos környezetkárosítással jár, nincs sok okunk ünneplésre. A környezetünk megóvására irányuló felhívások talán éppen ezért az egész világon megmutatkozó éghajlati fáradtsághoz vezettek. Ezt felmérések, kutatások is igazolják. Az érdeklődés visszaesése pedig azokban az országokban következett be leginkább, ahol a legnagyobb szükség lenne az éghajlatvédelmi intézkedésekre. Ahol az ökológiai veszélyek a legsúlyosabbak, az aggodalom a legalacsonyabb. Az Institute for Economics and Peace friss adatai szerint világszerte már több mint 750 millió ember tapasztalja az éghajlatváltozás hatásait, beleértve a vízhiányt, a megnövekedett légszennyezést és az egészséges élelmiszerekhez való egyre nehezebb hozzáférést.
Közeledik a tél, ezzel pedig beindult az energiaturizmus is. Ez egy másik, a közhasználatban most felbukkanó kifejezés, mely lényegében azt fedi, hogy a megemelkedett energiaköltségek miatt esetleg érdemesebb a telet „melegebb éghajlaton” eltölteni, mert olcsóbb ott lakhatást bérelni, mint itthon a már meglévő házat vagy lakást folyamatosan felfűteni. Ezeken felbuzdulva egyre több „jó fekvésű” európai ország várja tárt karokkal az úgynevezett energiaturistákat. Tengerparti országok hirdetik magukat azzal, hogy náluk — szállással együtt — olcsóbban ki lehet húzni a telet, mint például Nyugat-Európában. Montenegróban már kampányt is indítottak, melynek keretében azt propagálják, hogy náluk hosszabb időt el tudnak tölteni a vendégek abból a pénzből, amelyet Nyugat-Európában élelmiszerre és fűtésre költenének.
Fotó: Apró József
