A templom előtt elsőként Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete mondott beszédet. Victor Hugo szavait idézte, aki azt írta, a magyar nemzet a hősiességéről ismerszik meg. A németeké az erény, a franciáké a szabadságtudat, az olaszoké a dicsőség. A történelmi események felidézése után a napjainkban zajló folyamatokról fejtette ki gondolatait:

–Újra érezzük az erőközpontok és a hatalmi centrumok azon törekvését, hogy meg akarják nekünk mondani, minként viselkedjünk, és nekünk mi legyen jó. És úgy gondolom, hogy ebben a nagyon átpolitizált világrendben nekünk, magyaroknak, az a jó, ha közös ünnepeinken, a számunkra értéket képviselő eseményekre való emlékezés időszakában összejövünk, találkozunk, és megbeszéljük a közös dolgainkat. Hogy éljünk akár az ország egyik részében, az óhazában, akár az országhatáron túl, vagy egy másik kontinensen, akkor is képesek legyünk megfogalmazni azt, hogy merre van a mi jövőnk. Most, több mint egy évtizedre visszatekintve, úgy gondoljuk, a közös jövőjüket a szomszédokkal kell megteremtenünk. Ennek az alapjait Szerbiával kezdtük el lerakni. Úgy gondoljuk, hogy ez a jövő a mi Európánkba vezet. Ezért is képvisel különös értéket az, amikor itt, önökkel együtt ünnepelhetünk Szerbiában, amikor az itteni magyarok szabad akaratból gondolják azt, amit gondolnak, és kifejezik véleményüket a nemzet és az ország ügyei előtt.

Akkor, amikor az erőközpontok el akarják mondani, kivel éljünk együtt és mit tartsunk értéknek, különös értéke van ennek az összefogásnak magyarok és szerbek között – hangsúlyozta Magyar József, és azt kívánta, legyen békesség, legyen számos olyan alkalom, amikor dicső múltunkra, nemzeti hőseinkre emlékezünk, és ezzel a tudattal, ezzel az összetartozással együtt alakítsuk a jövőnket.

–Vitán felüli, hogy az aradi vértanúk a magyar történelem kiemelkedő alakjai, és éppen cselekedeteik révén élték túl nemzetük tudatában ezt a közel 175 évet. A tiszteletet tetteikkel, vállalásaikkal, hősiességükkel vívták ki. Hiszem, hogy az a közösség, amely nem tiszteli, hanem elfelejti hőseit, nem lehet hosszú életű. A délvidéki magyarok megbecsülik hőseiket és nem csak azért, mert az aradi tizenhármak közül is sokan kötődnek ehhez a történelmi tájegységhez, mint Kiss Ernő családja is, akinek sírjánál rójuk le kegyeletünket minden évben, hanem mert a mi hőseink közül sokan részesei voltak az akkori eseményeknek – emelte ki Fremond Árpád, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke. – Az egész nemzetünket megrázó esemény évfordulóját 2001-ben nyilvánította a magyar kormány nemzetünk gyásznapjává, amikor is felidézzük dicső elődeinket, és a hősi tetteikből mára érvényes tanulságokat próbálunk kikövetkeztetni. Megtanultuk, hogy minden nemzedéknek meg kell harcolnia a szabadságért. Minden nemzedék számára nagy kihívás a szabadság megőrzése, és minden nemzedék legnagyobb feladata újra és újra építeni a szabadságot az egyéni és közösségi életében egyaránt. Vannak olyan dolgok, amelyek csak rajtunk, közösségünkön múlnak. Mint például az, hogy mi történik velünk abban az országban, ahol élünk, hogy megmarad-e, lesz a jövőben is erős magyar képviseletünk, és a magyar érdekképviselet képes lesz-e hozzájárulni közösségünk folyamatos megtartásához. Úgy vélem, mi, vajdasági magyarok képesek voltunk és vagyunk erre. A mi szabadságunk, a mi függetlenségünk, a mi erőnk példaértékű az országban élő más nemzetek és a többségi nemzet előtt is – mutatott rá az MNT elnöke, és reményét fejezte ki, hogy az aradi vértanúk emberi nagysága ma is példaként szolgál.

A megemlékezés koszorúzással zárult, a jelenlévők a templom falán levő emléktáblánál helyezték el a kegyelet virágait. Magyar József, Magyarország belgrádi nagykövete, Fremond Árpád, az MNT elnöke és Pásztor Bálint, a VMSZ alelnöke a templom alagsorában Kiss Ernő aradi vértanú nyugvóhelyénél is koszorúval rótta le kegyeletét.