Áttekintés
Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja az ENSZ álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A Nyilatkozatot a II. világháború borzalmai ihlették, és 1948. december 10-én fogadták el. Az ENSZ Közgyűlés 1950-ben hozott döntése értelmében a Nyilatkozat elfogadásának napját minden évben az emberi jogok napjaként ünneplik.
A Nyilatkozat története
A Nyilatkozatot John Peters Humphrey kanadai jogász és emberjogi aktivista szövegezte meg az ENSZ kérésére, többek között Eleanor Roosevelt egyesült államokbeli First Lady, René Cassin francia bíró, Charles Malik libanoni diplomata és P. C. Chang kínai professzor segítségével. Az ENSZ Közgyűlése egyhangúlag megszavazta, de nyolc ország - a szovjet blokk és Szaúd-Arábia tartózkodott a szavazástól.
A Nyilatkozat felépítése és főbb elvei
A Nyilatkozat egy bevezetőből és 30 cikkből áll. Ebben a 30 cikkben fogalmazza meg az emberi jogokat (az alapvető polgári, kulturális, gazdasági, politikai és szociális jogokat), amelyek megilletnek minden embert, fajra, színre, nemre, nyelvre, vallásra vagy politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Nem törvényerejű és így nem kötelez, de hatásosan lehet vele diplomáciai és erkölcsi nyomást gyakorolni kormányzatokra, és gyakran hivatkoznak is rá. A Nyilatkozat az alapját képezi két, kötelező erejű ENSZ-egyezménynek (Polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya; Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya), melyeket 1966. december 16-án fogadott el a Közgyűlés. Akadémikusok, ügyvédek és alkotmánybírák gyakran hivatkoznak rá.
A harminc cikk legfontosabb elemei: Jog az élethez, szabadsághoz és biztonsághoz. Jog a művelődéshez. Jog a kulturális életben való részvételhez. Jog a magántulajdonhoz. Védelem a kínzás, a kegyetlen, embertelen bánásmód és büntetés elől. A gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága. A vélemény és kifejezése szabadsága
Egy érdekesség
A Guinness rekordok könyvében a Nyilatkozat a világ legtöbb nyelvre lefordított dokumentuma; eddig 332 nyelvre és nyelvjárásra ültették át. Más műveket azonban több nyelvre lefordítottak, a Bibliát például 2233 nyelvre és nyelvjárásra.
A Wikipedia (hu.wikipedia.org) értelmezése után álljon itt a Magyar virtuális enciklopédia (www.enc.hu) meghatározása is:
Az emberi jog - ami minden embert - e minőségénél fogva - egyenlően megillet, közös lehetőség, szabadság. Az elidegeníthetetlen jogokat mindenekelőtt az államnak kell tiszteletben tartania. Az emberi jogok veleszületett jogkénti megalapozása a természetjogi gondolkodás része. Locke szerint (1688) az emberek természettől fogva mindnyájan szabadok, egyenlők és függetlenek, joguk van tulajdonra. E jogok kikényszerítését átruházták a kormányzatra. A jogokat semmibe vevő zsarnoksággal szemben ellenállásnak van helye. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) az ember elidegeníthetetlen jogait magától értetődőnek tekinti. A kifejezés a 18. század második felében terjedt el Franciaországból. A Francia Forradalom Alkotmányozó Nemzetgyűlése fogadta el az Ember és Polgári Jogainak Nyilatkozatát (1789). - Az emberi jog nemzetközi jogi elismerésére csak a II. világháború embertelenségeinek, a totalitárius barbarizmusnak az elutasítására, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában került sor (ENSZ Közgyűlés, 1948), az emberi méltóság feltétlen tisztelete diktálta. A szabadságjogok listáját a gazdasági és szociális jogok egészítik ki. Jogilag kötelezővé az 1966-os Politikai és Polgári Jogok, illetve a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Egyezségokmányai tették. További egyezmények konkretizálják - egyebek közt - a nők egyenlőségét, a faji megkülönböztetés, a tortúra tilalmát. Az emberi jogi mozgalmak hatékony jogérvényesítésre törekedve a nemzeti és nemzetközi kapcsolatok tényezői.
És... Egy kis Szerbia és Crna Gora
A belgrádi Emberi Jogi Központ nemrégiben elemezte, hogyan alakultak az emberi jogok tavaly Szerbia és Crna Gorában. Íme néhány szemelvény.
Az emberi jogok beépülnek Szerbia és Crna Gora törvényeibe is. Megvalósításuk azonban gyakran ütközik nehézségekbe.
1. Az emberi jogok védelmében a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az illetékes intézmények még mindig rosszul működnek ezen a téren. Az ügyészség csak elvétve emeli fel a hangját, amikor az emberi jogok megsértéséről volt szó, a rendőrség pedig továbbra is hosszadalmas vizsgálatokat, nyomozásokat folytat, amelyek nem hozzák meg a várt eredmény. A bírósági eljárások indokolatlanul elhúzódnak.
2. Úgy tűnik, hogy a végrehajtó hatalom gyakran beleavatkozik a bíróság és a törvényhozás munkájába, hatással van egyes bírósági határozatok, törvényszövegek meghozatalára. A törvények meghozatala gyakran a politikai pártok kompromisszumának az eredménye, nem pedig az elfogadott jogi és gazdasági rendszer reformstratégiájának a része. Mindez a törvények alkalmazásában jelent nehézséget, és még nagyobb bizonytalanságot kelt az emberek körében.
3. A demokratikus értékek megbecsülésének és a jogrendszer helyreállításának legnagyobb akadálya, hogy még mindig nem indultak eljárások az emberi jogok múltban elkövetett megsértésének ügyében. Hiányzik a hajlandóság a háborús években elkövetett emberi jogok megsértésének a kivizsgálására.
4. A szervezett bűnözés elleni küzdelem nem elég hatékony. A politikai nyomásgyakorlás ezen a területen és érezteti hatását.
5. A nyomozás folyamán gyakran erőszakkal jutnak az adatok birtokába. Csak ritkán fordul elő, hogy eljárást indítanak olyan esetben, amikor joggal felmerül a gyanú, hogy a rendőr kínzáshoz folyamodott.
6. A diszkrimináció, a hátrányos különbségtétel megtűrése abban nyilvánul meg, hogy az elkövetők felkutatása és megbüntetése eredménytelen. Ritkán kerül sor nyomozásra abban az esetben, amikor felmerül a hátrányos különbségtétel gyanúja. A nemzeti hovatartozás miatt 2005-ben is a romák voltak leginkább a hátrányos megkülönböztetés áldozatai.
7. Hiányzik a politikai akarat a kormány részéről, hogy komolyan felvegye a harcot a korrupcióval.
8. A gazdasági és szociális jogok továbbra is a legtörékenyebbek. Ami nem csoda, hiszen a háttérbe szorultak azokban az években, amikor a polgári és politikai jogok eltiprása elleni küzdelem került előtérbe.
Az emberi jogok és a polgárok
1. 2000 októbere óta 2005-ben tapasztalható a legnagyobb pesszimizmus az emberek körében.
2. Az előző évhez képest 2005-ben sokkal több ember meggyőződése, hogy az emberi jogok nemzetközi dokumentummal védettek, noha az emberek továbbra is nagyon keveset tudnak ezekről a dokumentumokról.
3. Megnőtt az gazdasági nehézségek miatti aggodalom, és főként a munkanélküliségtől való félelem. Az emberek 24%-a Szerbia egyik legnagyobb gondjának a korrupciót tartja. Kosovo sorsa és a Hágával való együttműködés csak minden ötödik polgár számára tartozik a három legégetőbb kérdéskörbe.
4. Szerbia és Crna Gora polgárai számára tavaly, akárcsak az előző években, az élethez, a biztonsághoz, az egyéni szabadsághoz és a törvény előtti egyenlőséghez való jog a legfontosabb.
Szerbia polgárai úgy vélik, hogy a munkához való joguk a legveszélyeztetettebb, de növekszik azok száma, akik úgy gondolják, hogy nem élhetnek szociális jogaikkal... Crna Gorában a szólásszabadság, szabad véleménynyilvánítás, a szabad vallásgyakorlás fontosabb, mint a munkához való jog.
5. A polgárok a hátrányos különbségtételt elsősorban a homoszexuálisok és a nők irányában tapasztalták, és véleményük szerint legkisebb a diszkrimináció a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban.
6. Aggodalomra ad okot, hogy megnőtt azok száma, aki kételkednek a bíróságok és a bírák munkájában. A megkérdezettek több mint fele úgy látja, hogy a bírák rosszul végzik a munkájukat, és hogy a politikusoktól függenek. Ezért az emberek, abban az esetben, ha veszélyeztetett lenne valamilyen joguk, előbb fordulnának befolyásos és a hatalomhoz tartozó személyekhez, mintsem a bíróságokhoz.