Ha mindenki egyéniség, akkor miért lát az ember ugyanolyan embereket (és ezen főleg a fiatalokat értem) az utcán? Miért kellene nekem is csatlakoznom a tömeghez?
Teljesen természetes, ha valaki felnéz egy másik személyre, aki példát mutathat neki, azt bizonyíthatja, hogy kellő kitartással, erőfeszítéssel sok mindent el lehet érni az életben. De miért kell túlzásba esni? Ha már valaki teljesen „lekoppintja” egy másik ember küllemét, viselkedését, stílusát, akkor legalább csinálja jól! Ha neki ez örömöt szerez, akkor legyen maximalista e téren. És ne hangoztassa, hogy ő mekkora egyéniség! Vállalja fel, hogy másol valakit. Egyszeriben máshogy tekintenének majd rá az emberek...
Ennek a társadalomnak annyi, de annyi hibája van. Pénzhajhászás, függőségek, a saját igazságunk hangoztatása, mások eltaposása... Erre egy bölcs ember azt mondaná: mindig is így volt ez! Sajnálom, de nem éltem a régi időkben, a kilencvenes évek gyermeke vagyok, a történelemkönyvek pedig nem írnak ilyesmiről. Csak a vesztesekről, győztesekről, harcokról. Na, de ez egy másik történet.
Manapság ha valakinek van valami jó ötlete, elmélete, és a nagyvilág elé áll vele, akkor lehurrogják. Emiatt az egyén magába fordul, még egyszer átgondolja az elképzelését, és már neki sem tetszik annyira. Egyszóval alkalmazkodik a többi emberhez. Ezen a téren nagy példaképem a bátyám, aki nem riad vissza mások véleményétől, ha kitalál (vagy inkább feltalál) valamit, addig munkálkodik rajta, amíg sikerre nem viszi az elgondolását. Nem hagyja magát befolyásolni. Kövessük a példáját!
Ha ránézek a mostani tizenévesekre, sőt a saját generációmra, elfog a pánik. Mi lesz ezekből az emberekből? Ez egy Facebook-generáció. Ne tessék félreérteni, én is használom az említett oldalt. De nem ott élem ki magam, és ez nagy különbség. Lesz ezekből a fiatalokból orvos, jogász, rendőr, mérnök? Mert abból, hogy a „fácsén” lógnak, még nem fognak megélni...
Összegzésként elmondhatom, rettegés fog el, ha látom magunkat. Egy gyár sorozattermékei vagyunk, némelyikünk egy kis hibával, ami még a javunkat is szolgálja. Remélem előbb-utóbb ezt a gyárat is bezárják, mint ahogyan már megszokhattuk az utóbbi időben.
(A jegyzet a Bánáti Újság nyári újságíró-iskolájában készült)