A nyárádszeredai Bekecs Néptáncegyüttest július utolsó napjaiban Hertelendyfalván, a dél-bánáti tájolása harmadik állomáshelyén értük utol. A csapat táncszínházi előadást hozott, mely az elmúlt 100 év emlékét eleveníti meg.

Megálmodói a mindenkori hadba vonulók, a borzalmakat átélők, az itthon maradottak, illetve a békeidők játékszabályainak béklyói közé kényszerített emberek életérzéseit kívánták megidézni. A részletekről Benő Barna-Zsolt, a társulat fiatal igazgatója, a darab rendezőjének egyik asszisztense nyilatkozott.

— Mivel a 2018. esztendő az I. világháború lezártának 100. évfordulója volt, nálunk, Romániában az állam hatalmas ünnepségsorozatot szervezett. Ennek apropóján mi az Ember az embertelenségben című előadásunkat készítettük el. Hogy ily módon is elmondhassuk, miért tudunk csak emlékezni az elmúlt évszázadról, a közös ünneplés helyett. Az ötletet továbbgondolva és még erősebb alapokra helyezve, az előadásunk immár az előttünk álló trianoni emlékév része. Száz helyszín érintésével, a Kárpát-medence összes elcsatolt területén. A projektumnak, mely április 11-én rajtolt el Beregszászon, reményeink szerint Budapest lesz majd a végállomása. 2020. június 4-én.

Az előadások mellékzöngéi persze a találkozásokról, az egymástól a térképen és tájegység szerint egyaránt távol eső magyar (sors)közösségek önazonosság-tudatot erősítő szellemi érintkezéseiről is szólnak. Kötetlen beszélgetésekről, ismeretségek és baráti kapcsolatok születéséről. Dél-Bánátban röpke egy hét leforgása alatt az erdélyi társulat Versec, Székelykeve és Hertelendyfalva után Torontálvásárhelyen is bebocsáttatást kapott. No, de kik is ők valójában?

Nyárádszeredában a néptáncmozgalomnak több mint ötven évre visszatekintő hagyománya van. A rendszerváltás után Maros megyében Nyárádszereda volt az első település, ahol magyar vonatkozású hagyományőrző néptánctalálkozókat rendeztek. Ennek a mozgalomnak köszönhetően alakult meg a Bekecs Néptáncegyüttes 1998-ban. 2007-től újraszerveződött, és Nyárádszereda önkormányzatának támogatásával folytatódott a tevékenysége. Rá hárult az a feladat, hogy a Nyárádmente efféle kultúrára való igényének megfeleljen. A jelenlegi formájában működő táncegyesület az erdélyi Maros megye Csíkfalva községének nyárádszeredai telephelyén lett bejegyezve, egyszerű műkedvelő együttesként. Önfeláldozó munkája eredményeként a Bekecs Táncegyesület égisze alatt több mint 700 gyerek és fiatal tanul 24 tánccsoportban a Nyárádmentén. Nyárádszeredában pedig egy olyan ötgenerációs együttes, amelynek felnőttcsapata 2014-ben a Fölszállott a páva tehetségkutató vetélkedő különdíjasa lett. 2015 óta a Bekecs önálló útját járja.  Felkérései évről évre gyarapodnak. 2017-ben 104 előadást tartott Erdélyben és Magyarországon, 2018-ra pedig 90 előadást és két új bemutatót tervezett. A román kulturális minisztérium írásos jóváhagyásával ez ugyan egy hivatásos előadó-társulat, viszont az egyetlen, mely nem állami fenntartású Erdélyben. Tagjai folyamatosan járják az országot, a nagyvárosok díszes kulturális központjaitól a kis falvak, szórványközösségek szerény művelődési házaiig. Repertoárjukon gyermek- és néptáncelőadások, illetve táncszínházi produkciók szerepelnek. Pillanatnyilag négyet „tartanak tűzben”, de az ötödik előkészületei is javában folynak. Céljuk minél több helyre eljutni, és olyan előadásokat létrehozni, amelyek a magyar közösség értékeit emelik ki és annak megmaradását, itthon maradását, esetleges hazatérését bátorítják! Az Ember az embertelenségben című, felnőtteknek készült néptáncszínházi előadás elsősorban azok előtt tisztelgett, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségből, bátorságból, hazaszeretetből, kitartásból és hitből.

— A XX. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán. A Kárpát-medence népei, ezen belül a magyar, a székely és a csángó közösségek szellemi, lelki épségét tépázta meg a háború. Emberi sorsok pecsételődtek meg a vér, a veszteség és a gyász alatt. Szűkebb környezetünkben, családjainkban személyes emlékeket őrzünk ezekből az időkből. Az egyszerű, mindenkori emberek közt van, aki sorsának meghatározó fordulataira nem kíván emlékezni, aki nem szívesen vall a borzalmakról, de olyanok is akadnak, akik éppen a veszteségből megerősödve építették újra életük morzsáiból a jelent, és adták tovább bizakodással az életbe vetett örök hitet gyermekeiknek, leszármazottaiknak. Az ember az embertelenségben címet viselő táncelőadásban olyan képeket rajzolunk a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, célunk inkább a történelem kiszolgáltatottságában élő emberhez való közelítés. Az irodalmi szövegtöredékekkel, naplórészletekkel, vetítéssel pedig szélesíteni kívánjuk ezt a személyessé tételt.

Láttuk, tapasztaltuk, a közönség még a fények kigyúlása után sem tudta csak úgy elhagyni a termet. Az előadás elgondolkodtatta az embereket. Annál is inkább, mivel a XX. évszázadot közülü(n)k mindenki megélte valahol. Az idősebbek gyakran személyes élményeik által is. A háborúk és az utánuk érkező nyomorúságos időszakok, a nincstelenség, a kommunizmus és végül az egyre tömegesebb jelenséggé váló kivándorlások kitörölhetetlen nyomot hagytak bennünk. Emellett néhány reménysugarat is. Mert a bőröndökbe a hazahívó és szeretettel visszaváró szülőföld szeletkéit is becsomagolták a messzi útra indulók.

A produkció létrejöttének, illetve a Kárpát-medencei tájolás — száz előadásos turnésorozat — megvalósulásának fővédnöke a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. pályázata által a Magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága volt.  

A szerző felvételei